csatlós mn és fn
I. mn 2A9
1. (Műsz) ’(vhány) csatlórúddal ellátott 〈mozdony〉, ill. (vhány) csatlórúddal meghajtott 〈tengely〉’ ❖ Csatlós (vasuti értelemben), és pedig két-, három-, négy-, ötcsatlós az oly lokomotiv, melynek egy-egy oldalon ugyanannyi kereke van egymással kapcsolva (1893 PallasLex. CD02) | a tengelyek és kapcsolt tengelyek száma szerint jelzett lokomotivok (pl. 3/5 kapcsolt az jelenti, hogy 5 tengelyű és 3 csatlós lokomotiv) (1928 TolnaiÚjLex. C5727, 209) | Az angol lokomotívgyártás újabb terméke a „Hushhush”-nak nevezett hordóalakú lokomotív; melynek 3 csatlós tengelye van (1935 RévaiNagyLex. C5717, 559).
2. (rég) ’vmi(ke)t összekapcsoló v. vminek a rögzítésére való alkatrésszel ellátott 〈eszköz, tárgy〉’ ❖ ? fejeiken úgy nevezett csatlós fekete süveg nyugvék (1836 Jósika Miklós C2354, 80) | Ács[mesterséggel kapcs. szavak]: ácsszérű, megkapat, teljes él, hajas él, hajszás, csatlós kos, járókötél (1912 Frecskay János 8146001, 12).
II. fn 4A
1. (rég) ’a lovakat kantárszáron v. ún. csatló(szíjo)n vezető, ill. a fogat előtt nyargaló lovász, kocsikísérő, kengyelfutó’ ❖ Két két kengyel futó lovak eltt jára, Szerecsenyek áltak mind a’ két bakjára, Négy Csatlósnak hogy ha néztem nagyſágára, Néztem teremtésnek annyi Bálvánnyára (1790 Gvadányi József 7125004, 218) | a Torda felé vivő úton látjuk Bánfit ötlovas hintóban haladni. Egy csatlós fölnyergelt paripát vezetett utána kantárszíjon (1851 Jókai Mór CD18) | előkiáltották csatlósaikat a lovakkal (1945 Darvas József 9101011, 145) | csatlós, kísérő: 1. az a szolgaszemély, aki lovon kísérte urát […] (kengyelfutó). – 2. a kocsisok között vagy fuvarosoknál az a paraszt segítő, aki kéznél volt, ha lovakat „ki-befogtak” (1977 NéprajziLex. CD47).
2. (jelzőként is) (rég) ’(fegyveres) kísérő, szolga, kül. fegyverhordozó’ ❖ Egy Izmos Tsatlóſst ináról le’ ſzede A’ kénzó köſzvény (1777 Baróti Szabó Dávid C0823, 262) | [az urak paripái] topogtak, nehezen tartatva a’ fegyveres szolgáktól, bíborba öltözött 9 apródoktól, ’s nehéz-fegyverzetű csatlósoktúl (1838 Jósika Miklós 8212006, 9) | Sancho fölemelte gazdáját, de a hű csatlósnak oly rosz kedve volt, hogy valóságos szomorúságnak is beillett (1875 Győry Vilmos ford.–Cervantes Saavedra 8170015, 75) | A csatlós testőrök, az arcièrek, a magyar testőrök, az udvari várőrök, akik a menetet kísérték: bezárják az aranyozott fehér ajtókat (1932 Krúdy Gyula CD54).
3. (jelzőként is) (pejor) ’vkinek, vminek elvtelen, szolgalelkű követője, kiszolgálója’ ❖ Sáros megye az udvari párt legmegcsontosodottabb csatlósaihoz tartozott (1842 Mezőgazdaság és agrártársadalom C3081, 105) | az udvari reakczió ismert csatlósai (1885 Paskay Gyula C3432, 69) | afféle csöndes irodalmi csatlósoknak [tűnnek Flaubert ifjúkori barátai], akiket heves és tirannikus szeretete önmagával egy szintre állít (1923 Gyergyai Albert CD10) | [Darányi] idejében szoktunk ahhoz hozzá, hogy Németországgal szemben mint másodrangú csatlós ország szerepeljünk (1944 Bethlen István 9055003, 131) | A [spanyol] Néppárt senkivel sem vitázott, Aznar pedig csak a csatlós médiának adott szánalmas pr-interjúkat (2000 Magyar Hírlap CD09).
4. (Bánya) ’a csilléket egymáshoz v. a szállítókötélhez kapcsoló, ill. a szállítást felügyelő, irányító munkás’ ❖ [a bányaművekhez fölvett fiúból] néhány év mulva […] lesz csatlós, az aknaszállításnál a kötélhez akasztja, vagy a kötélről lecsatolja a szállitó zsákot vagy edényt (1893 PallasLex. CD02) | Csillés és csatlós alapbére 3,20 K. legyen (1907 Soproni Szemle CD52) | Mindig akadt segédmunka a bányákban is. Ilyen munkakör volt az egercsehi bányában az 1910–1920-as években […] a csatlós, aki a szállítópályáról leszedte a csilléket (2000 Magyar néprajz CD47).
ÖE: ~had, ~inas, ~legény, ~rendszer, ~sereg.
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. csatlós¹, csatlós²