csattanás fn 4A

1. ’a csattan igével kifejezett történés v. cselekvés’ ❖ a’ sebes futás nem engedi, hogy a’ tüz a’ belsö porhoz érjen a’ kakas tsattanása után (1783 Molnár János C0291, 368).

1a. (-ig raggal, hsz-szerűen) (túlzó) ’annyira, hogy szinte szétreped, kicsattan’ ❖ látom [a madár] véres orrát, körmeit, És csattanásig pöffedett hasát (1830 Vörösmarty Mihály C4535, 233) | Arczai a kínos feszültség által csattanásig kipirultak (1852 Bérczy Károly C1038, 50) | Arcza piros volt a csattanásig, keble pihegett a feszülésig (1901 Eötvös Károly C1614, 68) | [A szobron Hany Istók] arca kifejezéstelen, csattanásig puffadt (1990 Katona Imre CD52).

2. ’hirtelen megszólaló, egyszeri éles hang’ ❖ ha valamelly véletlen Tſattanáſt vagy Zörgéſt hallándanak, egéſz Teſtekben reſzketnek (1784 Takács Ádám ford.–Pictet 7340001, 4) | hozzányulván a’ rémitőn megtöltött villanygép-telephez, iszonyu csattanást idézett abból elő (1843 Ney Ferenc C0114, 264) | A zár csattanása … belenyilallott ennek a másik asszonynak a fejébe (1897 Szabóné Nogáll Janka C3774, 14) | Kaptunk egy pofont, ma is halljuk a csattanást (1983 Polgár András 1121002, 52).

3. ’villám keltette egyszeri éles dördülés, mennydörgés’ ❖ villámlott, dörgött, tsattanás-is lett (1783 Magyar Hírmondó 7444042, 599) | egy tsattanás után rohan Le a’ zápor hirtelen (1828 Kovács Pál² C0421, 101) | egyszerre szörnyü csattanás nyitotta meg az égi háborut (1883 Kacziány Géza C2472, 95).

4. (rég) ’váratlan és kizökkentő hatású esemény, megrázkódtatás, szenzáció’ ❖ amióta Caesart hatalma nimbusán Megdönték a zavargók Martius idusán, Nem volt e hónak olyan tizenötödike, Mint az, mely harmadéve amúgy közénk üte. E volt ütés magáért! ez volt a csattanás! (1850 Arany János C0646, 124) | A tegnap esti esemény alig hagyta aludni az embereket. Iszonyu egy csattanás volt ez a munkás, békés társadalomban (1887 Tóvölgyi Titusz 8492005, 77).

4a. (ritk) ’indulatos(, lármás) veszekedés csetepaté, összetűzés’ ❖ [Isten oltalmazzon meg] anyád s nagyanyád dörgésétől s az ezt követő csattanástól (1853 Deák Ferenc CD51) | – Marhaság. Kik mondták? – Például Fodor. – Ő ebben a legfőbb szakértő! Újra egy kis csattanás, lázadás: – Nem én csináltam belőle tanszékvezetőt! (1945 Darvas József 9101012, 252) | sértegetésekből, csattanásokból nem volt és nincs is hiány a két kormányzó párt koalíciós történetében (1999 Magyar Hírlap CD09).

5. (rég)(szellemesen) találó befejezés, ill. váratlan, hatásos fordulat; csattanó’ ❖ [Arany János] epigrammai csattanással, románcza vég szavában tudatja csak velünk, hogy az a Janko Szibinyáni, kinek farkaskalandját elmondotta, nem más mint a mi Hunyadink (1877 Greguss Ágost C1906, 33) | a huszadik monológra sikert hoz mégis a hatás; várjuk mi is, torz kéjbe fogva, jöttöd, föloldó csattanás! (1968 Illyés Gyula 9274225, 17).

6. (rég v. nyj) ’〈pattanáshoz hasonló bőrbetegség megnevezéseként〉’ ❖ tályag [=] daganat, pörsenés, tsattanás (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, 83) | [a dobronyikalevelet] az ember csattanás-ára teszik (1959 Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények C6904, 107).

Ö: fel~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csattan; SzT.; ÚMTsz.

csattanás főnév 4A
1.
a csattan igével kifejezett történés v. cselekvés
a’ sebes futás nem engedi, hogy a’ tüz a’ belsö porhoz érjen a’ kakas tsattanása után
(1783 Molnár János)
1a. (-ig raggal, hsz-szerűen) (túlzó)
annyira, hogy szinte szétreped, kicsattan
látom [a madár] véres orrát, körmeit, És csattanásig pöffedett hasát
(1830 Vörösmarty Mihály)
Arczai a kínos feszültség által csattanásig kipirultak
(1852 Bérczy Károly)
Arcza piros volt a csattanásig, keble pihegett a feszülésig
(1901 Eötvös Károly)
[A szobron Hany Istók] arca kifejezéstelen, csattanásig puffadt
(1990 Katona Imre)
2.
hirtelen megszólaló, egyszeri éles hang
ha valamelly véletlen Tſattanáſt vagy Zörgéſt hallándanak, egéſz Teſtekben reſzketnek
(1784 Takács Ádám ford.Pictet)
hozzányulván a’ rémitőn megtöltött villanygép-telephez, iszonyu csattanást idézett abból elő
(1843 Ney Ferenc)
A zár csattanása … belenyilallott ennek a másik asszonynak a fejébe
(1897 Szabóné Nogáll Janka)
Kaptunk egy pofont, ma is halljuk a csattanást
(1983 Polgár András)
3.
villám keltette egyszeri éles dördülés, mennydörgés
villámlott, dörgött, tsattanás-is lett
(1783 Magyar Hírmondó)
egy tsattanás után rohan Le a’ zápor hirtelen
(1828 Kovács Pál²)
egyszerre szörnyü csattanás nyitotta meg az égi háborut
(1883 Kacziány Géza)
4. (rég)
váratlan és kizökkentő hatású esemény, megrázkódtatás, szenzáció
amióta Caesart hatalma nimbusán Megdönték a zavargók Martius idusán, Nem volt e hónak olyan tizenötödike, Mint az, mely harmadéve amúgy közénk üte. E volt ütés magáért! ez volt a csattanás!
(1850 Arany János)
A tegnap esti esemény alig hagyta aludni az embereket. Iszonyu egy csattanás volt ez a munkás, békés társadalomban
(1887 Tóvölgyi Titusz)
4a. (ritk)
indulatos(, lármás) veszekedés csetepaté, összetűzés
[Isten oltalmazzon meg] anyád s nagyanyád dörgésétől s az ezt követő csattanástól
(1853 Deák Ferenc)
– Marhaság. Kik mondták? – Például Fodor. – Ő ebben a legfőbb szakértő! Újra egy kis csattanás, lázadás: – Nem én csináltam belőle tanszékvezetőt!
(1945 Darvas József)
sértegetésekből, csattanásokból nem volt és nincs is hiány a két kormányzó párt koalíciós történetében
(1999 Magyar Hírlap)
5. (rég)
(szellemesen) találó befejezés, ill. váratlan, hatásos fordulat; csattanó
[Arany János] epigrammai csattanással, románcza vég szavában tudatja csak velünk, hogy az a Janko Szibinyáni, kinek farkaskalandját elmondotta, nem más mint a mi Hunyadink
(1877 Greguss Ágost)
a huszadik monológra sikert hoz mégis a hatás; várjuk mi is, torz kéjbe fogva, jöttöd, föloldó csattanás!
(1968 Illyés Gyula)
6. (rég v. nyj)
〈pattanáshoz hasonló bőrbetegség megnevezéseként〉
tályag [=] daganat, pörsenés, tsattanás
(1784 Baróti Szabó Dávid)
[a dobronyikalevelet] az ember csattanás-ára teszik
(1959 Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csattan; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások