csattogó mn-i ign, mn és fn 

I. mn-i ign → csattog.

II. mn 11A4

1. ’szaporán ismétlődő csattanó 〈hang〉, ill. ilyen hanggal járó 〈történés, jelenség stb.〉 v. azzal létrejövő 〈dolog〉’ ❖ Ezer-ſzer kezddtt a’ tſattagó zúgás, Villámláſok kztt lett minden változás (1772 Bessenyei György¹ 7044025, 8) | csattogón csókolta ajkait (1866 Lévay József ford.–Shakespeare C3729, 60) | [a kis fülemüle] csattogóbban, nem oly édesen, érzelgősen [dalol, mint a nagy fülemüle] (1899 Chernel István CD34) | néhány bukfenc csak a porondon és csattogó ál-pofonok (1910 Kaffka Margit CD10) | A főhadnagy csattogó nevetése (1930 Krúdy Gyula CD54) | [a] szarvat viselő fajok vetélkedésénél az egymáshoz verődő szarvak csattogó hangja messze elhallatszik (1997 Természet Világa CD50).

2. (kissé rég, pejor is)(az előzmények alapján) váratlan, meglepő(, ezért hatásos, hatást elérő) 〈szöveg〉’ ❖ Maga ő szégyellé magától, hogy megittasodék, s azáltal hozá helyre vétkét, hogy amit a Debrecenben mindennap tartani szokott predikációkból felkaphata, azokkal a csattogó adjectívumokkal, „drágalátos piros vére” stb., megszűnés nélkül mondogatá borzas bajuszú társának (1816 u. Kazinczy Ferenc 7163029, 532) | A’ sötét kelme egészen feketén adatik elő: a’ fejér vászon majd minden árnyékzat nélkül ’s így laposan jelenik meg. Czélja ezen módnak, a’ fekete’ és fejér’ egymás melletti helyezéséből hathatós csattogó effectusoknak előhozása (1840 Henszlmann Imre C0059, 233) | csattogó phrásisok (1848 Életképek C0107, 40) | sallangos és csattogó czeremoniákhoz (1849 Petőfi Sándor C3505, 85) | [Kosztolányi] eljátszadozott a szörnnyel [ti. a halálfélelemmel], bebugyolálta, elringatta, […] csattogó történetkéket szabott rá (1936 Ignotus Pál 9271001, 106).

2a. ’harsány, vad, indulatos 〈megnyilvánulás, vita stb.〉’ ❖ Hadasi azt vítatta csattogó szitkokkal (1808 Verseghy Ferenc C4428, 199) | perceken át kell hallania e rekedt káplárhang csattogó zsémbelését (1917 Kaffka Margit 9290048, 5) | A szívós és csattogó viták után, mi is hálásak vagyunk egy jó gondolatért (1964 Csoóri Sándor 9090073, 31).

3. (kissé vál) ’kemény, fagyos, csikorgó 〈hideg idő〉, ill. ilyen hidegben telő 〈időszak〉’ ❖ tsattogó hideg (1779 Miháltz István ford.–Vanière C3100, 25) | a’ Tzigánygyermek mezítelen konkázik tsattogó télben-is künn a’ jegen (1786 Mátyus István C3067, 330) | Dernyői László úr a csattogó deczemberi időben hajadon főn ment a kocsi elé (1882 Tolnai Lajos C4199, 192) | Mit szólnál ahhoz a Természethez, amely […] arra bolondítaná […] a szarvastehenet, hogy csattogó fagyban borjaddzék? (1973 Sütő András 9620001, 14).

III. fn 1A (ritk)

1. (Zene is) ’fából készült, ritmuseffektusok létrehozására szolgáló(, félkézzel megszólaltatott páros) ütőhangszer, kül. kasztanyetta’ ❖ [vannak], a’ kik abban gyönyörködnek, mennél több zörg, lármázó eſzközök vagynak valamelly Mukában, mint a’ dob, tsörg, tsengettyü, réz tányérok, tsattogók, tárogatók ’s több efféle inconditus kolompok (1802 Gáti István C1857, 7) | bájolni törekvő hajlongásaikat csattogók- castagnettekkel kisérik (1850 Vahot Imre C4628, 119) | A harangjáték, a szélorgona, a csattogó, a forgódob és a többi hangszer készítését pontról pontra [meg lehet tanulni a könyvből] (2000 Új Könyvek CD29).

2. (rég) ’fenyítésre haszn. vékony pálca’ ❖ ostor helyett Harlaquino csattogóját (Pritsche [= nádpálca]) használván (1856 Aszalay József C0682, 244) | A vidám szedőnép a szüreti Bacchus-menethez készült […]; egy pár járja a szilaj bacchánstáncot a többiek előtt, csattogójával ütögetve a közel értek hátát (1874 Jókai Mór CD18).

3. (nyj) ’〈az ún. szikikáka fajba (Bolboschoenus maritimus) tartozó növény megnevezéseként〉’ ❖ [a sziktavakban] még néhány szál csattogó és sás is alig terem meg (1936 Veres Péter 9771011, 7) | Tüzeltek és fűtöttek náddal, a nád tövével, az úgynevezett csörmővel, felhasználták a kákaféleséget, a csattogót és a gyékényt is (2000 Füvessy Anikó–Vadász István CD36).

Vö. CzF. ~, csattogóeper; TESz. csattan; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, csattogó eper, csattogófű, csattogókóró

csattogó melléknévi igenév, melléknév és főnév
I. melléknévi igenévcsattog.
II. melléknév 11A4
1.
szaporán ismétlődő csattanó 〈hang〉, ill. ilyen hanggal járó 〈történés, jelenség stb.〉 v. azzal létrejövő 〈dolog〉
Ezer-ſzer kezddtt a’ tſattagó zúgás, Villámláſok kztt lett minden változás
(1772 Bessenyei György¹)
csattogón csókolta ajkait
(1866 Lévay József ford.Shakespeare)
[a kis fülemüle] csattogóbban, nem oly édesen, érzelgősen [dalol, mint a nagy fülemüle]
(1899 Chernel István)
néhány bukfenc csak a porondon és csattogó ál-pofonok
(1910 Kaffka Margit)
A főhadnagy csattogó nevetése
(1930 Krúdy Gyula)
[a] szarvat viselő fajok vetélkedésénél az egymáshoz verődő szarvak csattogó hangja messze elhallatszik
(1997 Természet Világa)
2. (kissé rég, pejor is)
(az előzmények alapján) váratlan, meglepő(, ezért hatásos, hatást elérő) 〈szöveg〉
Maga ő szégyellé magától, hogy megittasodék, s azáltal hozá helyre vétkét, hogy amit a Debrecenben mindennap tartani szokott predikációkból felkaphata, azokkal a csattogó adjectívumokkal, „drágalátos piros vére” stb., megszűnés nélkül mondogatá borzas bajuszú társának
(1816 u. Kazinczy Ferenc)
A’ sötét kelme egészen feketén adatik elő: a’ fejér vászon majd minden árnyékzat nélkül ’s így laposan jelenik meg. Czélja ezen módnak, a’ fekete’ és fejér’ egymás melletti helyezéséből hathatós csattogó effectusoknak előhozása
(1840 Henszlmann Imre)
csattogó phrásisok
(1848 Életképek)
sallangos és csattogó czeremoniákhoz
(1849 Petőfi Sándor)
[Kosztolányi] eljátszadozott a szörnnyel [ti. a halálfélelemmel], bebugyolálta, elringatta, […] csattogó történetkéket szabott rá
(1936 Ignotus Pál)
2a.
harsány, vad, indulatos 〈megnyilvánulás, vita stb.〉
Hadasi azt vítatta csattogó szitkokkal
(1808 Verseghy Ferenc)
perceken át kell hallania e rekedt káplárhang csattogó zsémbelését
(1917 Kaffka Margit)
A szívós és csattogó viták után, mi is hálásak vagyunk egy jó gondolatért
(1964 Csoóri Sándor)
3. (kissé vál)
kemény, fagyos, csikorgó 〈hideg idő〉, ill. ilyen hidegben telő 〈időszak〉
tsattogó hideg
(1779 Miháltz István ford.Vanière)
a’ Tzigánygyermek mezítelen konkázik tsattogó télben-is künn a’ jegen
(1786 Mátyus István)
Dernyői László úr a csattogó deczemberi időben hajadon főn ment a kocsi elé
(1882 Tolnai Lajos)
Mit szólnál ahhoz a Természethez, amely […] arra bolondítaná […] a szarvastehenet, hogy csattogó fagyban borjaddzék?
(1973 Sütő András)
III. főnév 1A (ritk)
1. (Zene is)
fából készült, ritmuseffektusok létrehozására szolgáló(, félkézzel megszólaltatott páros) ütőhangszer, kül. kasztanyetta
[vannak], a’ kik abban gyönyörködnek, mennél több zörg, lármázó eſzközök vagynak valamelly Mukában, mint a’ dob, tsörg, tsengettyü, réz tányérok, tsattogók, tárogatók ’s több efféle inconditus kolompok
(1802 Gáti István)
bájolni törekvő hajlongásaikat csattogók- castagnettekkel kisérik
(1850 Vahot Imre)
A harangjáték, a szélorgona, a csattogó, a forgódob és a többi hangszer készítését pontról pontra [meg lehet tanulni a könyvből]
(2000 Új Könyvek)
2. (rég)
fenyítésre haszn. vékony pálca
ostor helyett Harlaquino csattogóját (Pritsche [= nádpálca]) használván
(1856 Aszalay József)
A vidám szedőnép a szüreti Bacchus-menethez készült […]; egy pár járja a szilaj bacchánstáncot a többiek előtt, csattogójával ütögetve a közel értek hátát
(1874 Jókai Mór)
3. (nyj)
〈az ún. szikikáka fajba (Bolboschoenus maritimus) tartozó növény megnevezéseként〉
[a sziktavakban] még néhány szál csattogó és sás is alig terem meg
(1936 Veres Péter)
Tüzeltek és fűtöttek náddal, a nád tövével, az úgynevezett csörmővel, felhasználták a kákaféleséget, a csattogót és a gyékényt is
(2000 Füvessy Anikó–Vadász István)
Vö. CzF. ~, csattogóeper; TESz. csattan; ÉKsz.; ÚMTsz. ~, csattogó eper, csattogófű, csattogókóró

Beállítások