csattogat ige 5a (rég)

1. ts ’úgy mozgat, úgy üt, csapkod (vhova, vmihez), ill. egymás után többször úgy zár be v. össze vmit, hogy ismételten csattanó hangot ad’ ❖ Az szunyog azomban ggs dunnossággal, Tsattogattya szárnyát (1777 Jeles gondolatok C2220, 118) | paissán, tsattogatá törét (1788 Dayka Gábor CD01) | úgy csattogatta az ajtókat, hogy az ablakok recsegtek (1823 Kisfaludy Károly 8242033, 136) | a lánczra kötött farkasok […] fogaikat mint csattogatják (1846 Jókai Mór C5838, 463) | [A fecske] csattogatja szárnyát s ficsereg vidámon (1881 Gyulai Pál C1987, 462).

1a. ’〈csókot, parolát stb.〉(többször egymás után) úgy ad, hogy ismétlődő csattanó hangot kelt’ ❖ elkezdett hangosan csókokat csattogatni (1886 Jókai Mór CD18) | Ezek véle így beszélnek: „Salamon bá’ adjon isten” – s megtisztelvén a korát, Csak ugy csattogatják véle az őszinte parolát (1892 Kozma Andor C2787, 45).

1b. ’〈szél zászlót〉 belekapva úgy lenget, hogy az csattog’ ❖ Ezer lobogó záſzlokat tsattogatatt a’ gyengén lengedezö ſzellö (1774 Báróczi Sándor ford.–La Calprenède C0809, 95).

2. tn ’〈vmivel, kül. levegőben megsuhintott ostorral〉 úgy csapkod, pattogtat, hogy ismétlődő csattanó hangot kelt’ ❖ Rittyenteni: tsattogatni, … p. o. ostorral (1792 Kisded szótár C0816, 192) | Hogy fel- s alájárnak, van egy órája már, Békétlenkedni kezd lovas, ló és agár. Előveszik többen szokott fogásukat: Egyik nagyot köhint, a másik csattogat (1859 Vasárnapi Újság CD56).

3. ts (tárgy n. is) ’〈ember v. madár hangot〉 úgy ad ki, ill. énekel, hogy az jellegzetesen élesen, harsányan, pattogva szól’ ❖ Szamos partján fülemile csattogat (1862 Széll Farkas C3934, 26) | szerelmi dalt, Mit fülmile csattogat (1873 Erődi Béla ford.–Háfiz C1637, 104) | a két neki szilajodott némbert nem lehetett csendesíteni, csattogatták az égig csodálatosan kiráspolyozott hangjukat (1931 Oláh Gábor 9487062, 34).

J: csattogtat.

Vö. CzF. csattogat¹, csattogat²; TESz. csattan; SzT.; ÚMTsz.

csattogat ige 5a (rég)
1. tárgyas
úgy mozgat, úgy üt, csapkod (vhova, vmihez), ill. egymás után többször úgy zár be v. össze vmit, hogy ismételten csattanó hangot ad
Az szunyog azomban ggs dunnossággal, Tsattogattya szárnyát
(1777 Jeles gondolatok)
paissán, tsattogatá törét
(1788 Dayka Gábor)
úgy csattogatta az ajtókat, hogy az ablakok recsegtek
(1823 Kisfaludy Károly)
a lánczra kötött farkasok […] fogaikat mint csattogatják
(1846 Jókai Mór)
[A fecske] csattogatja szárnyát s ficsereg vidámon
(1881 Gyulai Pál)
1a.
〈csókot, parolát stb.〉 (többször egymás után) úgy ad, hogy ismétlődő csattanó hangot kelt
elkezdett hangosan csókokat csattogatni
(1886 Jókai Mór)
Ezek véle így beszélnek: „Salamon bá’ adjon isten” – s megtisztelvén a korát, Csak ugy csattogatják véle az őszinte parolát
(1892 Kozma Andor)
1b.
〈szél zászlót〉 belekapva úgy lenget, hogy az csattog
Ezer lobogó záſzlokat tsattogatatt a’ gyengén lengedezö ſzellö
(1774 Báróczi Sándor ford.La Calprenède)
2. tárgyatlan
〈vmivel, kül. levegőben megsuhintott ostorral〉 úgy csapkod, pattogtat, hogy ismétlődő csattanó hangot kelt
Rittyenteni: tsattogatni, … p. o.példának okáért ostorral
(1792 Kisded szótár)
Hogy fel- s alájárnak, van egy órája már, Békétlenkedni kezd lovas, ló és agár. Előveszik többen szokott fogásukat: Egyik nagyot köhint, a másik csattogat
(1859 Vasárnapi Újság)
3. tárgyas (tárgy n. is)
〈ember v. madár hangot〉 úgy ad ki, ill. énekel, hogy az jellegzetesen élesen, harsányan, pattogva szól
Szamos partján fülemile csattogat
(1862 Széll Farkas)
szerelmi dalt, Mit fülmile csattogat
(1873 Erődi Béla ford.Háfiz)
a két neki szilajodott némbert nem lehetett csendesíteni, csattogatták az égig csodálatosan kiráspolyozott hangjukat
(1931 Oláh Gábor)
Vö. CzF. csattogat¹, csattogat²; TESz. csattan; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások