cseber (7B1) l. csöbör

csöbör fn 7C1cseber

1. (átv is) ’különféle célokra haszn., rendsz. nagyobb méretű(, fából készült, dézsaszerű,) kétfülű edény’ ❖ eleget számlállyuk most-is a’ Szotzinianusok [= unitáriusok] eleibe az illyeneket; de ök a’ lehetetlenségeket tsöbrökkel mérik reánk (1774 Molnár János C3194, 40) | Tseber: tsöbör, víz-hordó öreg (nagy) edény (1792 Kisded szótár C0816, 241) | Tudsz-e kontyodra tekert kendőn nehéz csöbröt vinni a mezőre? (1858 Kemény Zsigmond 8235015, 25) | zöldmázas csöbrök és fazekak vannak sorban feltüzködve a léczek csucsára (1898 Krúdy Gyula C2838, 209) | ételes csöbreibe (1931 Gelléri Andor Endre 9179008, 158) | Egy tisztára súrolt nagy csebernek a két fülén keresztül vastag pálcát dugunk. […] Egyik fogja elől két kézzel, a másik hátul. Így indulunk el a juhtejért (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).

1a. (jelzőként) (túlzó is)(vhány) ilyen egységnyi mennyiségű 〈folyadék〉’ ❖ [a gyógyító hatásúnak mondott szer] oly erős, hogy belőle két vagy három csepp egy egész cseber vizet biztos gyógyerővel lát el (1860 Vasárnapi Újság CD56) | a pakulár egy cseber juhtejet viszen a házba (1891 Gyarmathy Zsigáné C1950, 105) | Még egy csöbör feketekávét kaptunk (1927 Kassák Lajos CD10) | Mikor tartalma az arcába zúdult, Willi megmozdult. Berta megújrázta. A harmadik csöbör víz után Willi kinyitotta a szemét (1968 Szőllősy Klára ford.–Maltz 9685003, 233).

1b. (ritk) ’ennek az edénynek a tartalma’ ❖ meg kell öntöznöm hűs csöbörrel a kigyulladó füveket (1929 József Attila 9282017, 36) | ajkaihoz viszi szomjan a rosszizü Csebret (1953 Kardos László ford.–Nyekraszov 9305003, 203).

1c. (rég) ’szüreteléskor a szőlőfürtök összegyűjtésére és abban való összezúzására haszn., szája felé keskenyedő, dongákból összeállított, abroncsokkal összefogott kétfülű faedény’ ❖ arany ſzllt ſzedének tsebrekre (1789 Orczy Lőrinc 7249020, 216) | A szüretelők a szőlőt kétfülű cseberbe gyűjtik (1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia CD21) | az erdélyi Mezőség szüretein […] csak századunkban szorította ki a rúdon vitt kétfülű csebret [a puttony] (1999 Magyar néprajz CD47).

2. (rég) ’〈kül. bor mérésére haszn. űrmértékként〉’ ❖ Mindazáltal tsak a rend szerént valónak [ti. bornak]-is tsebre (mellyben 200 ittze vagyon) el-mégyen 12 Vonás Forintokonn (1781 Magyar Hírmondó C0269, 20) | tonna [= hordó], tseber, bor’ s egyéb hígnak mértéke (1784 Kisded szótár C0815, 55) | az érsektől vásárolta a bort – szent margarithait – csöbrét hat forinton (1885 Acsády Ignác CD55).

2a. (jelzőként) ’vhány ilyen egységnyi mennyiségű’ ❖ A’ Város Házánál 50 tseber fejér és veres bor folyt, muzsika szó alatt, és 1000 tzipót osztogattak ki a’ népnek (1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek C0171, 320) | egy tseber ser 10 tallér (1813 Hazai és Külföldi Tudósítások C0201, 149) | a naponkénti ötezer cseber pálinka helyett csak kétezer fogyott el (1879 Jókai Mór CD18).

3. csöbörbe hág (rég v. nyj) ’〈ló〉 hátulsó lábát a kelleténél magasabbra emelve jár’ ❖ a’ harmadik [rossz gebém] meg cseberbehágó (1846 Kuthy Lajos C2857, 353) | a magyar szereti … a levegőbe lépő, tulajdonkép csöbörbe hágó, lovat (1851 Magyar közmondások könyve C2993, 226) | egyéb hiányosságok mellett azt is fölfedezték róla, hogy néha cseberbe hág (1899 Vay Sarolta C4394, 45) csöbörbe lép (rég v. nyj) ’ua.’ ❖ Igaz, hogy a gyeplős kimustrált katonaló, az ostorhegyes – sajnálja a lábát, a nyerges cseberbe lép […]; hanem azért megteszik ők a parádét, ha együtt vannak, s csakúgy rázzák a csengettyűt a nyaklójukon, mint a többi gavallérok lovai (1869 Jókai Mór CD18) | Csöbörbe lép: felkapja a lábát (1938 Vajkai Aurél C6588, 61).

ÖU: kis~, nagy~, öreg~, vizes~.

ÖE: ~hordó, ~rúd, ~sisak.

Sz: csöbrös.

Vö. CzF.; ÉrtSz. cseber; SzólKm. cseber; TESz. cseber; ÉKsz. cseber; SzT. cseber; ÚMTsz. cseber; ÉKsz.².

cseber lásd csöbör
csöbör főnév 7C1
cseber 7B1
1. (átv is)
különféle célokra haszn., rendsz. nagyobb méretű(, fából készült, dézsaszerű,) kétfülű edény
eleget számlállyuk most-is a’ Szotzinianusok [= unitáriusok] eleibe az illyeneket; de ök a’ lehetetlenségeket tsöbrökkel mérik reánk
(1774 Molnár János)
Tseber: tsöbör, víz-hordó öreg (nagy) edény
(1792 Kisded szótár)
Tudsz-e kontyodra tekert kendőn nehéz csöbröt vinni a mezőre?
(1858 Kemény Zsigmond)
zöldmázas csöbrök és fazekak vannak sorban feltüzködve a léczek csucsára
(1898 Krúdy Gyula)
ételes csöbreibe
(1931 Gelléri Andor Endre)
Egy tisztára súrolt nagy csebernek a két fülén keresztül vastag pálcát dugunk. […] Egyik fogja elől két kézzel, a másik hátul. Így indulunk el a juhtejért
(1999 e. Kocsis Rózsi)
1a. (jelzőként) (túlzó is)
(vhány) ilyen egységnyi mennyiségű 〈folyadék〉
[a gyógyító hatásúnak mondott szer] oly erős, hogy belőle két vagy három csepp egy egész cseber vizet biztos gyógyerővel lát el
(1860 Vasárnapi Újság)
a pakulár egy cseber juhtejet viszen a házba
(1891 Gyarmathy Zsigáné)
Még egy csöbör feketekávét kaptunk
(1927 Kassák Lajos)
Mikor tartalma az arcába zúdult, Willi megmozdult. Berta megújrázta. A harmadik csöbör víz után Willi kinyitotta a szemét
(1968 Szőllősy Klára ford.Maltz)
1b. (ritk)
ennek az edénynek a tartalma
meg kell öntöznöm hűs csöbörrel a kigyulladó füveket
(1929 József Attila)
ajkaihoz viszi szomjan a rosszizü Csebret
(1953 Kardos László ford.Nyekraszov)
1c. (rég)
szüreteléskor a szőlőfürtök összegyűjtésére és abban való összezúzására haszn., szája felé keskenyedő, dongákból összeállított, abroncsokkal összefogott kétfülű faedény
arany ſzllt ſzedének tsebrekre
(1789 Orczy Lőrinc)
A szüretelők a szőlőt kétfülű cseberbe gyűjtik
(1888 Az Osztrák–Magyar Monarchia)
az erdélyi Mezőség szüretein […] csak századunkban szorította ki a rúdon vitt kétfülű csebret [a puttony]
(1999 Magyar néprajz)
2. (rég)
〈kül. bor mérésére haszn. űrmértékként〉
Mindazáltal tsak a rend szerént valónak [ti. bornak]-is tsebre (mellyben 200 ittze vagyon) el-mégyen 12 Vonás Forintokonn
(1781 Magyar Hírmondó)
tonna [= hordó], tseber, bor’ s egyéb hígnak mértéke
(1784 Kisded szótár)
az érsektől vásárolta a bort – szent margarithait – csöbrét hat forinton
(1885 Acsády Ignác)
2a. (jelzőként)
vhány ilyen egységnyi mennyiségű
A’ Város Házánál 50 tseber fejér és veres bor folyt, muzsika szó alatt, és 1000 tzipót osztogattak ki a’ népnek
(1790 Hadi és Más Nevezetes Történetek)
egy tseber ser 10 tallér
(1813 Hazai és Külföldi Tudósítások)
a naponkénti ötezer cseber pálinka helyett csak kétezer fogyott el
(1879 Jókai Mór)
3.
(csak az alábbi szókapcsolatokban)
csöbörbe hág (rég v. nyj)
〈ló〉 hátulsó lábát a kelleténél magasabbra emelve jár
a’ harmadik [rossz gebém] meg cseberbehágó
(1846 Kuthy Lajos)
a magyar szereti … a levegőbe lépő, tulajdonkép csöbörbe hágó, lovat
(1851 Magyar közmondások könyve)
egyéb hiányosságok mellett azt is fölfedezték róla, hogy néha cseberbe hág
(1899 Vay Sarolta)
csöbörbe lép (rég v. nyj)
ua.
Igaz, hogy a gyeplős kimustrált katonaló, az ostorhegyes – sajnálja a lábát, a nyerges cseberbe lép […]; hanem azért megteszik ők a parádét, ha együtt vannak, s csakúgy rázzák a csengettyűt a nyaklójukon, mint a többi gavallérok lovai
(1869 Jókai Mór)
Csöbörbe lép: felkapja a lábát
(1938 Vajkai Aurél)
ÖU: kiscsöbör, nagycsöbör, öregcsöbör, vizescsöbör
ÖE: csöbörhordó, csöbörrúd, csöbörsisak
Sz: csöbrös
Vö. CzF.; ÉrtSz. cseber; SzólKm. cseber; TESz. cseber; ÉKsz. cseber; SzT. cseber; ÚMTsz. cseber; ÉKsz.²

Beállítások