csegely fn és mn 4B

I. fn

1. (rég, ritk) ’ék, ill. vminek ék alakú vége, csücske’ ❖ Tsegely: éék-,v. ék-formára keskenyedés, -vékonyodás. […] Tsegely van ezen fldnek a’ végénn (1792 Kisded szótár C0816, 241) | Tsegely. Cuneus. Ék, Ékszeg, Tsák (1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez C3667, 394).

2. (Ép) ’négyzetes, ill. sokszög alaprajzú terek tartóelemei és a rajtuk nyugvó kupola közé iktatott, gömbháromszög alakú boltozati elem’ ❖ [a bizánci építészet] a négy sarokpillért összekötő boltivek közeit pendentifokkal (magyarul csegelynek is irják néha) töltötte ki és az igy képződött alapra építette fel a kupolát (1894 PallasLex. CD02) | a zsidó vallás tanítása szerint az erkölcsi világot meghatározó három legfontosabb tényező, a munka, a kultúra és a jócselekvés négy szóval kifejezhető fogalmait [a szegedi zsinagógában] a kupola tartóoszlopai fölötti csegelyeken héberül örökítették meg (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. (Tört) ’a forgalomban levő pénz bélyegével aranyból v. ezüstből vert, rendsz. négy-, hat- v. nyolcszögletű érme’ ❖ Apaffy Mihály nagy csegelye 100 arany értékben tallér és aranyforint bélyegekkel (1893 PallasLex. CD02) | A pénznek és éremnek alakja többnyire kerek, de lehet kerekded (ovális) és szögletes; utóbbiakat csegely-nek (Klippe) nevezik (1939 Lauringer Ernő CD52) | [az azonosságjellel] a csegelyeket jelöltem, amelyek félkész, azaz a négyszegletes, körülvágatlan lapkára vert érmék (1997 Kovács László² CD58).

II. mn (rég, ritk)

’ék alakú, ill. szögletes 〈dolog〉’ ❖ tsegely [=] ék-szeg, éék szeglet. (tsegelyes szántó fld) (1784 Kisded szótár C0815, 83) | Tſegély; ék ſzeg, ék ſzeglet (1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz C4082, t7) | Tsegely. Cuneiformis [= ék alakú] (1808 Sokféle C1536, 147) | [Bethlen Gábor] 1627-diki csegelyalakú kettős talléra (1875 Századok CD57).

Sz: csegelyes, csegelyez.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csegely főnév és melléknév 4B
I. főnév
1. (rég, ritk)
ék, ill. vminek ék alakú vége, csücske
Tsegely: éék-,v.vagy ék-formára keskenyedés, -vékonyodás. […] Tsegely van ezen fldnek a’ végénn
(1792 Kisded szótár)
Tsegely. Cuneus. Ék, Ékszeg, Tsák
(1803 Toldalék a Magyar–deák szókönyvhez)
2. (Ép)
négyzetes, ill. sokszög alaprajzú terek tartóelemei és a rajtuk nyugvó kupola közé iktatott, gömbháromszög alakú boltozati elem
[a bizánci építészet] a négy sarokpillért összekötő boltivek közeit pendentifokkal (magyarul csegelynek is irják néha) töltötte ki és az igy képződött alapra építette fel a kupolát
(1894 PallasLex.)
a zsidó vallás tanítása szerint az erkölcsi világot meghatározó három legfontosabb tényező, a munka, a kultúra és a jócselekvés négy szóval kifejezhető fogalmait [a szegedi zsinagógában] a kupola tartóoszlopai fölötti csegelyeken héberül örökítették meg
(1997 Magyar Hírlap)
3. (Tört)
a forgalomban levő pénz bélyegével aranyból v. ezüstből vert, rendsz. négy-, hat- v. nyolcszögletű érme
Apaffy Mihály nagy csegelye 100 arany értékben tallér és aranyforint bélyegekkel
(1893 PallasLex.)
A pénznek és éremnek alakja többnyire kerek, de lehet kerekded (ovális) és szögletes; utóbbiakat csegely-nek (Klippe) nevezik
(1939 Lauringer Ernő)
[az azonosságjellel] a csegelyeket jelöltem, amelyek félkész, azaz a négyszegletes, körülvágatlan lapkára vert érmék
(1997 Kovács László²)
II. melléknév (rég, ritk)
ék alakú, ill. szögletes 〈dolog〉
tsegely [=] ék-szeg, éék szeglet. (tsegelyes szántó fld)
(1784 Kisded szótár)
Tſegély; ék ſzeg, ék ſzeglet
(1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz)
Tsegely. Cuneiformis [= ék alakú]
(1808 Sokféle)
[Bethlen Gábor] 1627-diki csegelyalakú kettős talléra
(1875 Századok)
Sz: csegelyes, csegelyez
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások