cseléd fn 3B6

1. (a tevékenységi körre, szolgálati helyre stb. utaló jelzővel is) (kissé rég v. Tört) ’hosszabb időre, gyakr. élethossziglan vmely vagyonos(abb) személynél, családnál, es. köz(ös)ségnél bérért, ill. ellátásért dolgozó, kül. házi v. a ház körüli teendőket végző személy’ ❖ ? Az úr mer rabja lopó tselédének, A’ gazda sáfára lusta béresének (1772 Orczy Lőrinc 7249001, 7) | Száraz, és ſzeles idbenn nemtsak az rzk, hanem az Helység Tselédjei is járják az Lakosokat, hogy minden Háznál kéſzen légyen a’ Kapitány-Víz, és minden más tz-óltó ſzerſzám (1800 Domokos Lőrinc 7086003, 11) | [a szász embertől a szokás] nem kívánja, hogy egy főzőjénél, egy csepergetőjénél, egy kocsisánál egyéb cselédjei legyenek (1816 Kazinczy Ferenc 8228111, 142) | [az irgalmasnővérek zárdájában] a mindenes cselédnek egyben másban segitettem; nevezetesen a harangozást többnyire én végeztem helyette (1851–1854 Táncsics Mihály 8463015, 34) | Cellarius (lat.), a régi Rómában az a cseléd, kire az éléskamara gondja volt bizva (1893 PallasLex. CD02) | Mielőtt az öreg nagyságos úr meghalt, úgy rendelkezett, hogy kiöregedett, hüséges cselédjeiről halálukig az uradalom gondoskodjék (1933 Szirmai Károly 9680001, 117) | Gyakori volt, hogy mikor a gyermek már iskoláskorba került, a dajka mint belső cseléd továbbra is a családnál maradt (1977 NéprajziLex. CD47).

1a. (a tevékenységi körre, szolgálati helyre stb. utaló jelzővel is) (kissé rég v. Tört) ’földbirtokoshoz v. vagyonosabb gazdához hosszabb időre, rendsz. egy évre v. idényre szegődött, ill. községi alkalmazásban álló mezőgazdasági munkás’ ❖ Mivel a’ házi gazdának nintſen elegend tſelédje, […] azért kéntelen azokat, kik othon maradtak, kemény múnkára hajtani (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 406) | Az eddig ſzokásban vólt Sz. György napja a’ Cselédek felfogadására alkalmatlan azért, mivel akkor már a’ mezei munka folyamattyában vagyon (1805 Domokos Lőrinc 7086001, 6) | A füvet vagy napszámosokkal, vagy holdszámra kialkudott szakmányosokkal vagy majorsági cselédek- és zsellérekkel kaszáltatjuk (1856 Benkő Dániel ford.–Stephens 8045012, 171) | – Mi az édesapja? – Cseléd. – Hogy cseléd? – Az uraságnál. Béres (1926 Kosztolányi Dezső 9359002, 61) | A mezőgazdasági cselédek alig kapnak pénzbeli fizetést (1937 Féja Géza 9138003, 100) | A faluközösség tagjaként még az állatait a falusi közös nyájakba hajtó kis földű gazdáknak is voltak alkalmazottai a falu cselédjeként szolgáló pásztorok, az erdő-, mező-, szőlőhegyi csőszök, őrök stb. személyében (1999 Magyar néprajz CD47).

1b. (a tevékenységi körre, szolgálati helyre stb. utaló jelzővel is) (kissé rég) ’munkáltatójánál lakó háztartási alkalmazott, rendsz. nő’ ❖ A házi cseléd szegődése három hónapi, sőt nagyobb városokban csak egy havi időre szokott szólani (1876 Mayer Miksa 8302001, 3) | a gazdaságokban a leányok és asszonyok most 6–10 korona napszámbért és még lisztet, gabonát is kapnak. Ezek tehát nem mennek Budapestre cselédnek (1917 Budapesti Hírlap 2102002, 14) | Cselédet sohase tarthattunk. Magam takarítottam, magam keféltem a padlót (1930 Kosztolányi Dezső 9359226, 216) | Az oszlopcsarnokos főépületet zárt folyosó kötötte össze az emeletes melléképülettel, ahol a konyha volt, a cselédek (háztartási alkalmazottak) és a gyerekek szobái (1989 Révai Gábor 2024016, 64).

1c. (rég) ’vmely vagyonos(abb) személynél, családnál háztartási, ill. földbirtokosnál, nagyobb gazdánál mezőgazdasági munkát végző személyek összessége, cselédség’ ❖ az Atya vagy nagy Atya az egész házi tseléd’ igazgatására alkalmatos vólt (1815 Pálóczi Horváth Ádám 8352012, 318) | Most van a dandárja réten a munkának, De foga nem fűlik ahhoz e gazdának; Mint kopó, megérzi a zsíros ebédet, S tővel-heggyel össze hagyja a cselédet (1846 Arany János 8014001, 105) | Szokása volt András gazdának, hogy 60 éve daczára – miután a család és cseléd oda haza lefeküdt – minden este ellátogatott a fiatal tanitó Zentai lakása felé (1877 Szathmáry Károly 8428012, 3).

2. (rendsz. birtokszóként) ’vkinek v. vminek a szolgálatában önzetlenül munkálkodó személy’ ❖ ott, hol hitünk cselédei feles számmal vannak, egyház keletkezzék (1862 Baksay Sándor C0734, 147) | A magyarok királya, Péter, Német császárnak hűséges cselédje (1895 Palágyi Lajos 8348007, 27) | [Tömörkény István] nem marad itt a város cselédjének Szegeden, hanem elmegy magyar humoristának Bécsbe (1922 Móra Ferenc 9459045, 270) | [a hívek] ugyanazon Úr és ugyanazon törvények alatt élnek és minden áldásban egyaránt részesülnek. Ezért nevezte ezeket az apostol a szentek polgártársainak és az Isten cselédeinek (1954 Szabadi Béla ford. CD1211).

2a. (rendsz. birtokszóként) ’olyan, kiszolgáltatott helyzetben levő személy, aki megalázkodva, ellentmondás nélkül kénytelen szolgálni vkit’ ❖ Ne szeresd a férjedet, mert különben a cselédje leszel (1936 Berczeli Anzelm Károly 9045013, 7) | tudom, cselédje leszek én ennek a Robertának, ha összeköltözik velem. Azzá válok, mert ő az erőszakosabb (1955 Tatay Sándor 9704002, 220) | [az ember] ne legyen cseléd saját államában (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. (rég v. nyj) ’fiatal gyermek, kisgyerek’ ❖ ? az illyen kaláſtromokba a’ meg-térésnek, ’s-az Iſteni ſzolgálatnak ſzine alatt bé-tsalattatnak a’ jó indúlatú emberek, és a’ leg-jobb fenyétékben nevelt iu tselédek (1774 Vajda Sámuel 7365003, 114) | a’ kis Tselédek ſokat [ti. ruhát] elnnek (1794 Kármán József² 7165014, 217) | Ninkre Etéd, s a gyenge cselédre, S hadszereinkre vigyáz (1831 Pázmándi Horvát Endre 8358005, 193) | gyermeket, fiut ugy mint leányt cselédnek [mondják] (1873 Orbán Balázs C3357, 136) | a cseléd szó a legtöbbször egyenesen fiút jelent (1894 Magyar Nyelvőr C5239, 27).

3a. (birtokszóként) (rég v. nyj) ’vkinek a (kis)gyereke’ ❖ A megrakott tűz víg szikrákat hány; A kört, kisebb, nagyobb cselédivel, Karád a vén halász foglalja el (1844 Tompa Mihály 8484076, 15) | Kívánjuk szivesen én […] s a feleségem, Laczi, Julcsa, én két apró szép cselédem (1852 Arany János 8014017, 99) | Csak keresi csepp cselédjét, Csepp cselédjét, csemetéjét (1909 Vikár Béla ford.–Lönnrot 8521011, 349) | Gábor derék, szorgalmas napszámos ember volt a Tulatiszán, mikor kiütött a háboru és persze neki is el kellett mennie. Felesége és két kis cselédje sirt utána (1924 Budapesti Hírlap márc. 19. C4712, 1) | Táncúnak a jányok este s hamarabb van cselíggye (gyereke) mint rhë mëgy (1947 Magyar Nyelvőr C5999, 146).

4. (egysz-ban) (rég) ’vkinek a háza népe, családja’ ❖ Tseléd. Familia (1808 Sokféle C1536, 147) | készebb széltiben magát akasztatni, mintsem cselédit (családját) éhel-halóvá hagyni! (1880 Thaly Kálmán C4127, 132).

4a. (nyj) ’ehhez tartozó személy, családtag’ ❖ Sok cseléddel vagyok: sok a családtag (1886 Magyar Nyelvőr C5952, 424) | Ez én cselédëmék (feleségem, gyermekeim stb.) is kimëntek hetfën, hogy összöpetrëncézik e bikkënt (1903 Magyar Nyelvőr C5961, 178).

5. (rég v. nyj) ’leány v. asszony; fehércseléd’ ❖ Fejérnépbl áll az egéſz Templom, és alig láték 4-et, kiknek fekete fátyal ne lett volna fején. Mint balha, az illyen forma tselédektl nem igen irtozván, közelebb ereſzkedem egyhez (1789 Magyar Kurír C0315, 1416) | A’ Tseléd a’ melly annyira ſzeretett, és minden Kívánságimat Szemembl eltalálta (1794 Kármán József² 7165022, 185) | [Toldi] lova lassan ballag; körbe-körbe léptet, Nézi a nézőket, a sok szép cselédet (1853–1854 Arany János C0640, 367) | Okos cselêd vaót ű, fiúképibe beállt katonának (1939 Ethnographia C6946, 164).

Ö: asszony~, fehér~, férfi~, házi~, nő~, vászon~.

ÖU: bér~, minta~, paraszt~, vadász~.

ÖE: ~ablak, ~bizonyítvány, ~élet, ~fiú, ~fizetés, ~forma, ~gyerek, ~had, ~kérdés, ~kor, ~lift, ~piac, ~rendszer, ~ruha, ~sors, ~személyzet, ~tanya, ~társ, ~tartás, ~ügy, ~világ.

Sz: cselédes, cselédi, cselédke.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

cseléd főnév 3B6
1. (a tevékenységi körre, szolgálati helyre stb. utaló jelzővel is) (kissé rég v. Tört)
hosszabb időre, gyakr. élethossziglan vmely vagyonos(abb) személynél, családnál, es. köz(ös)ségnél bérért, ill. ellátásért dolgozó, kül. házi v. a ház körüli teendőket végző személy
?
Az úr mer rabja lopó tselédének, A’ gazda sáfára lusta béresének
(1772 Orczy Lőrinc)
Száraz, és ſzeles idbenn nemtsak az rzk, hanem az Helység Tselédjei is járják az Lakosokat, hogy minden Háznál kéſzen légyen a’ Kapitány-Víz, és minden más tz-óltó ſzerſzám
(1800 Domokos Lőrinc)
[a szász embertől a szokás] nem kívánja, hogy egy főzőjénél, egy csepergetőjénél, egy kocsisánál egyéb cselédjei legyenek
(1816 Kazinczy Ferenc)
[az irgalmasnővérek zárdájában] a mindenes cselédnek egyben másban segitettem; nevezetesen a harangozást többnyire én végeztem helyette
(1851–1854 Táncsics Mihály)
Cellarius (lat.latin), a régi Rómában az a cseléd, kire az éléskamara gondja volt bizva
(1893 PallasLex.)
Mielőtt az öreg nagyságos úr meghalt, úgy rendelkezett, hogy kiöregedett, hüséges cselédjeiről halálukig az uradalom gondoskodjék
(1933 Szirmai Károly)
Gyakori volt, hogy mikor a gyermek már iskoláskorba került, a dajka mint belső cseléd továbbra is a családnál maradt
(1977 NéprajziLex.)
1a. (a tevékenységi körre, szolgálati helyre stb. utaló jelzővel is) (kissé rég v. Tört)
földbirtokoshoz v. vagyonosabb gazdához hosszabb időre, rendsz. egy évre v. idényre szegődött, ill. községi alkalmazásban álló mezőgazdasági munkás
Mivel a’ házi gazdának nintſen elegend tſelédje, […] azért kéntelen azokat, kik othon maradtak, kemény múnkára hajtani
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
Az eddig ſzokásban vólt Sz.Szent György napja a’ Cselédek felfogadására alkalmatlan azért, mivel akkor már a’ mezei munka folyamattyában vagyon
(1805 Domokos Lőrinc)
A füvet vagy napszámosokkal, vagy holdszámra kialkudott szakmányosokkal vagy majorsági cselédek- és zsellérekkel kaszáltatjuk
(1856 Benkő Dániel ford.Stephens)
– Mi az édesapja? – Cseléd. – Hogy cseléd? – Az uraságnál. Béres
(1926 Kosztolányi Dezső)
A mezőgazdasági cselédek alig kapnak pénzbeli fizetést
(1937 Féja Géza)
A faluközösség tagjaként még az állatait a falusi közös nyájakba hajtó kis földű gazdáknak is voltak alkalmazottai a falu cselédjeként szolgáló pásztorok, az erdő-, mező-, szőlőhegyi csőszök, őrök stb.s a többi személyében
(1999 Magyar néprajz)
1b. (a tevékenységi körre, szolgálati helyre stb. utaló jelzővel is) (kissé rég)
munkáltatójánál lakó háztartási alkalmazott, rendsz. nő
A házi cseléd szegődése három hónapi, sőt nagyobb városokban csak egy havi időre szokott szólani
(1876 Mayer Miksa)
a gazdaságokban a leányok és asszonyok most 6–10 korona napszámbért és még lisztet, gabonát is kapnak. Ezek tehát nem mennek Budapestre cselédnek
(1917 Budapesti Hírlap)
Cselédet sohase tarthattunk. Magam takarítottam, magam keféltem a padlót
(1930 Kosztolányi Dezső)
Az oszlopcsarnokos főépületet zárt folyosó kötötte össze az emeletes melléképülettel, ahol a konyha volt, a cselédek (háztartási alkalmazottak) és a gyerekek szobái
(1989 Révai Gábor)
1c. (rég)
vmely vagyonos(abb) személynél, családnál háztartási, ill. földbirtokosnál, nagyobb gazdánál mezőgazdasági munkát végző személyek összessége, cselédség
az Atya vagy nagy Atya az egész házi tseléd’ igazgatására alkalmatos vólt
(1815 Pálóczi Horváth Ádám)
Most van a dandárja réten a munkának, De foga nem fűlik ahhoz e gazdának; Mint kopó, megérzi a zsíros ebédet, S tővel-heggyel össze hagyja a cselédet
(1846 Arany János)
Szokása volt András gazdának, hogy 60 éve daczára – miután a család és cseléd oda haza lefeküdt – minden este ellátogatott a fiatal tanitó Zentai lakása felé
(1877 Szathmáry Károly)
2. (rendsz. birtokszóként)
vkinek v. vminek a szolgálatában önzetlenül munkálkodó személy
ott, hol hitünk cselédei feles számmal vannak, egyház keletkezzék
(1862 Baksay Sándor)
A magyarok királya, Péter, Német császárnak hűséges cselédje
(1895 Palágyi Lajos)
[Tömörkény István] nem marad itt a város cselédjének Szegeden, hanem elmegy magyar humoristának Bécsbe
(1922 Móra Ferenc)
[a hívek] ugyanazon Úr és ugyanazon törvények alatt élnek és minden áldásban egyaránt részesülnek. Ezért nevezte ezeket az apostol a szentek polgártársainak és az Isten cselédeinek
(1954 Szabadi Béla ford.)
2a. (rendsz. birtokszóként)
olyan, kiszolgáltatott helyzetben levő személy, aki megalázkodva, ellentmondás nélkül kénytelen szolgálni vkit
Ne szeresd a férjedet, mert különben a cselédje leszel
(1936 Berczeli Anzelm Károly)
tudom, cselédje leszek én ennek a Robertának, ha összeköltözik velem. Azzá válok, mert ő az erőszakosabb
(1955 Tatay Sándor)
[az ember] ne legyen cseléd saját államában
(1997 Magyar Hírlap)
3. (rég v. nyj)
fiatal gyermek, kisgyerek
?
az illyen kaláſtromokba a’ meg-térésnek, ’s-az Iſteni ſzolgálatnak ſzine alatt bé-tsalattatnak a’ jó indúlatú emberek, és a’ leg-jobb fenyétékben nevelt iu tselédek
(1774 Vajda Sámuel)
a’ kis Tselédek ſokat [ti. ruhát] elnnek
(1794 Kármán József²)
Ninkre Etéd, s a gyenge cselédre, S hadszereinkre vigyáz
(1831 Pázmándi Horvát Endre)
gyermeket, fiut ugy mint leányt cselédnek [mondják]
(1873 Orbán Balázs)
a cseléd szó a legtöbbször egyenesen fiút jelent
(1894 Magyar Nyelvőr)
3a. (birtokszóként) (rég v. nyj)
vkinek a (kis)gyereke
A megrakott tűz víg szikrákat hány; A kört, kisebb, nagyobb cselédivel, Karád a vén halász foglalja el
(1844 Tompa Mihály)
Kívánjuk szivesen én […] s a feleségem, Laczi, Julcsa, én két apró szép cselédem
(1852 Arany János)
Csak keresi csepp cselédjét, Csepp cselédjét, csemetéjét
(1909 Vikár Béla ford.Lönnrot)
Gábor derék, szorgalmas napszámos ember volt a Tulatiszán, mikor kiütött a háboru és persze neki is el kellett mennie. Felesége és két kis cselédje sirt utána
(1924 Budapesti Hírlap márc. 19.)
Táncúnak a jányok este s hamarabb van cselíggye (gyereke) mint rhë mëgy
(1947 Magyar Nyelvőr)
4. (egysz-ban) (rég)
vkinek a háza népe, családja
Tseléd. Familia
(1808 Sokféle)
készebb széltiben magát akasztatni, mintsem cselédit (családját) éhel-halóvá hagyni!
(1880 Thaly Kálmán)
4a. (nyj)
ehhez tartozó személy, családtag
Sok cseléddel vagyok: sok a családtag
(1886 Magyar Nyelvőr)
Ez én cselédëmék (feleségem, gyermekeim stb.) is kimëntek hetfën, hogy összöpetrëncézik e bikkënt
(1903 Magyar Nyelvőr)
5. (rég v. nyj)
leány v. asszony; fehércseléd
Fejérnépbl áll az egéſz Templom, és alig láték 4-et, kiknek fekete fátyal ne lett volna fején. Mint balha, az illyen forma tselédektl nem igen irtozván, közelebb ereſzkedem egyhez
(1789 Magyar Kurír)
A’ Tseléd a’ melly annyira ſzeretett, és minden Kívánságimat Szemembl eltalálta
(1794 Kármán József²)
[Toldi] lova lassan ballag; körbe-körbe léptet, Nézi a nézőket, a sok szép cselédet
(1853–1854 Arany János)
Okos cselêd vaót ű, fiúképibe beállt katonának
(1939 Ethnographia)
ÖU: bércseléd, mintacseléd, parasztcseléd, vadászcseléd
ÖE: cselédablak, cselédbizonyítvány, cselédélet, cselédfiú, cselédfizetés, cselédforma, cselédgyerek, cselédhad, cselédkérdés, cselédkor, cselédlift, cselédpiac, cselédrendszer, cselédruha, cselédsors, cselédszemélyzet, cselédtanya, cselédtárs, cselédtartás, cselédügy, cselédvilág
Sz: cselédes, cselédi, cselédke
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások