cselekedet fn 3B

1. ’végrehajtott tett, ill. folyamatos v. folyamatban levő tevékenység’ ❖ illend, hogy minden tſelekedeteid erköltsösök légyenek (1772 Zechenter Antal ford.–Voltaire 7386008, 33) | Nosza! próbállyuk-meg azért, ha nem kaphatnánk-é tet a’ tselekedeten (1794 Nagy Sámuel¹ ford.–Campe C3293, 5) | Nem beszéde után, hanem cselekedete után kell az embert megitélnünk (1837 Táncsics Mihály 8463006, 240) | [Pálffy Albert a Március Tizenötödike lapjain] Kossuth Lajost folyvást kimélte, mert a haza megmentésére szükséges férfinak tartván, tekintélyét csorbítani káros cselekedetnek gondolta volna (1898 Vadnay Károly 8501005, 181) | egy olyan természetes viselkedési szabályzatnak, amelyet cselekedeteink vezérfonalául választhatunk, és amely mind a magunk, mind a társadalom számára megfelelő, csak az lehet a tudományos alapelve, hogy cselekedeteinkkel kiérdemeljük mások elismerését és jóakaratát (1976 Selye János 9594002, 58).

1a. (birtokszóként) ’vminek lényegéből fakadó működése, ill. tettekben megnyilvánuló eredménye’ ❖ [a betegnek] hód tökiböl való orvoágot, rutát, mirhát és aloeſt adnak-bé, ezek által a’ terméſzetet annak tſelekedetiben akadályozzák (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 72) | [Pelagius egyrészt] teljes erővel védte az egyház függetlenségét, másrészt kiváló mértékben gyakorolta az irgalmasság cselekedeteit (1896 PallasLex. CD02) | csak akkor hiszek az életünk istenien fenséges eredetében, ha az önzetlen jóság cselekedeteit látom (1912 Gozsdu Elek 8159014, 164) | [Az 1680-as évek végén] párhuzamosan zajlik az ország végleges felszabadítása, valamint a Habsburg-ellenes felkelések, a végső kétségbeesés cselekedetei (1975 Nemeskürty István 9477001, 450).

2. ’megszabott mozzanatokból álló eljárás, művelet’ ❖ [a mágus] némelly babonás tselekedetei által akarja az Istent ’s a’ Lelkeket maga hatalma alá vetni (1789 Mindenes Gyűjtemény C0366, 394) | Senkit sem lehet valamelly egyházi cselekedetre vagy ünnepélyre kényszeríteni (1848 Kossuth Hírlapja CD61) | Ki gondolná, hogy politikai vihart kavarhat még egy olyan belterjes egyházi szertartásnak tűnő cselekedet is, mint a több száz éve halott történelmi személyiségek szentté avatása? (1995 Magyar Hírlap CD09).

3. (rég, ritk) ’〈elbeszélő v. drámai műben:〉 az eseményeknek, ill. a szereplők megnyilvánulásainak egymást követő, egymáshoz kapcsolódó, (művészi) tudatossággal megszerkesztett és ábrázolt folyamata; cselekmény’ ❖ Egy kőltemény, a’ melly egy poetai tselekedetet ád elő, tágasabb értelemben egy dramai költemény (1817 Pucz Antal ford.–Eberhard C3543, 134).

J: cselekmény, cselekvény.

ÖE: bűn~, kényszer~, látszat~.

Sz: cselekedetes, cselekedeti.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. cselekedik; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

cselekedet főnév 3B
1.
végrehajtott tett, ill. folyamatos v. folyamatban levő tevékenység
illend, hogy minden tſelekedeteid erköltsösök légyenek
(1772 Zechenter Antal ford.Voltaire)
Nosza! próbállyuk-meg azért, ha nem kaphatnánk-é tet a’ tselekedeten
(1794 Nagy Sámuel¹ ford.Campe)
Nem beszéde után, hanem cselekedete után kell az embert megitélnünk
(1837 Táncsics Mihály)
[Pálffy Albert a Március Tizenötödike lapjain] Kossuth Lajost folyvást kimélte, mert a haza megmentésére szükséges férfinak tartván, tekintélyét csorbítani káros cselekedetnek gondolta volna
(1898 Vadnay Károly)
egy olyan természetes viselkedési szabályzatnak, amelyet cselekedeteink vezérfonalául választhatunk, és amely mind a magunk, mind a társadalom számára megfelelő, csak az lehet a tudományos alapelve, hogy cselekedeteinkkel kiérdemeljük mások elismerését és jóakaratát
(1976 Selye János)
1a. (birtokszóként)
vminek lényegéből fakadó működése, ill. tettekben megnyilvánuló eredménye
[a betegnek] hód tökiböl való orvoágot, rutát, mirhát és aloeſt adnak-bé, ezek által a’ terméſzetet annak tſelekedetiben akadályozzák
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
[Pelagius egyrészt] teljes erővel védte az egyház függetlenségét, másrészt kiváló mértékben gyakorolta az irgalmasság cselekedeteit
(1896 PallasLex.)
csak akkor hiszek az életünk istenien fenséges eredetében, ha az önzetlen jóság cselekedeteit látom
(1912 Gozsdu Elek)
[Az 1680-as évek végén] párhuzamosan zajlik az ország végleges felszabadítása, valamint a Habsburg-ellenes felkelések, a végső kétségbeesés cselekedetei
(1975 Nemeskürty István)
2.
megszabott mozzanatokból álló eljárás, művelet
[a mágus] némelly babonás tselekedetei által akarja az Istent ’s a’ Lelkeket maga hatalma alá vetni
(1789 Mindenes Gyűjtemény)
Senkit sem lehet valamelly egyházi cselekedetre vagy ünnepélyre kényszeríteni
(1848 Kossuth Hírlapja)
Ki gondolná, hogy politikai vihart kavarhat még egy olyan belterjes egyházi szertartásnak tűnő cselekedet is, mint a több száz éve halott történelmi személyiségek szentté avatása?
(1995 Magyar Hírlap)
3. (rég, ritk)
〈elbeszélő v. drámai műben:〉 az eseményeknek, ill. a szereplők megnyilvánulásainak egymást követő, egymáshoz kapcsolódó, (művészi) tudatossággal megszerkesztett és ábrázolt folyamata; cselekmény
Egy kőltemény, a’ melly egy poetai tselekedetet ád elő, tágasabb értelemben egy dramai költemény
(1817 Pucz Antal ford.Eberhard)
ÖE: bűncselekedet, kényszercselekedet, látszatcselekedet
Sz: cselekedetes, cselekedeti
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. cselekedik; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások