cselleng tn ige 3b celleng (rég)
1. (átv is) ’〈ember, állat (csoportja)〉(terv, tennivaló v. cél nélkül) ide-oda járkál, kóborol, bolyong (vhol)’ ❖ tzellengeni, környl-fel-alá járni (1784 Kisded szótár C0815, 88) | a pusztán hagyott helységekben czellengő csibék és macskák (1860 Dózsa Dániel C1433, 16) | A váczi-utczát járó czéltalanul cselleng fel alá (1891 Gerő Ödön C1880, 74) | Az elhalványulás végső foka, amikor egy szó tökéletesen elveszíti jelentését és üresen cselleng a mondatban (1954 Fónagy Iván–Soltész Katalin 1054001, 33) | A szabadlábon tölthető élet közhelyei – például: egy lánnyal moziba menni, utána csellengeni és beülni valahova – nekem csábosak voltak (1989 Konrád György 9351006, 372).
1a. (pejor is) ’bámészkodva lófrál, őgyeleg, ténfereg, ill. lopakodva v. hízelegve settenkedik, sompolyog vkinek, vminek a közelében’ ❖ ott tzellengenek, tzellegnek a’ tolvajok (1784 Kisded szótár C0815, 89) | nem láttalak én tzellengeni téged’ Dámon’ bakja körl? (1813 Baróti Szabó Dávid ford.–Vergilius C0831, 325) | A király körül csellyengő nemes urak új összeesküvést forraltak ellene (1892 Jókai Mór C2321, 300) | anyád jól van, a gyereket erősen szereti, mind ott cselleng a gyerek és ez nagyon jó nekem, nincs mindig a nyomomban (1955 Sütő András 9620004, 71) | Bárán ott csellengett a háta mögött, a keze alá adta a sorokat, segített, amennyit tudott (1978 Lengyel Péter 9397004, 412).
1b. cselleng vkihez (rég, vál) ’(alázattal, tisztelettel) fordul, járul vkihez’ ❖ Mert ha bünös nem volt: miokért csellenge Magyarhoz? (1831 Pázmándi Horvát Endre 8358007, 325) | Hadd csellengünk hozzád, vagyonos Atyánk! (1929 József Attila 9282041, 84).
1c. ’〈szél, felhő stb.〉 lassú, kiszámíthatatlan mozgással megy, halad, ill. 〈jármű〉 határozott irány és cél nélkül bolyong, kering (vhol)’ ❖ [a Nap] csak a veres sugarait küldi vissza az égen csellengő felhőkre (1940 Veres Péter C4411, 116) | kiléptek a Spontini utcai kis félemeleti lakásból. Robert odaintett egy csellengő bérkocsit (1955 Lányi Viktor ford.–France 9381002, 40) | Feleségem éppen indulóban van, amikor belépek az előszobába. Szerencsém volt azzal a csellengő taxival (1963 Magyar Nemzet júl. 6. C0356, 7) | A sima szél egyenletesen, a pásztás szél hol csendesebben, hol erősödve, szaggatottan fújt, csellengő szélben alig tudtak őrölni, csak csellengett a malom (1991 Magyar néprajz CD47).
1d. ’tengődik, ide-oda hányódik, kallódik (vhol) vki’ ❖ [az 1960-as évek fiatal prózaíróinak munkái] nyomán alakultak ki a mára divatossá vált fogalmak: „a csellengő hős”, a „történelem-szünet”, a „vákuum-lét” (1981–1983 Radnóti Zsuzsa 1128001, 122) | nem volt olyan könnyű mindent itthagyni és évtizedeken át vadidegenben csellengeni (1989 Konrád György 9351006, 349) | [Bor Ambrus első regényének főhőse] katonaszökevényként, majd csellengő, jövőjét vesztett túlélőként vegetál front elől nyugatra menekült magyarok mikrotársadalmában (1990 A magyar irodalom története CD53).
2. (ritk, vál) ’ritkásan, csak itt-ott található, akad’ ❖ ily énekes egyik-másik fejedelmünk udvarában nem elszigetelt jelenség volt, nem csellengő tünemény, melyet a véletlen dobott felszínre: költők egész raja, osztálya létezett, mely az énekszerzést szakmányul űzte (1860 Arany János C6504, 265) | Ábel ugyan mintha egyéni kalandvágyból vágna neki Amerikának, de a bukaresti utat a kivándorlók magyarul éneklik végig, másfajta alig cselleng köztük (1943 Juhász Géza¹ 9283006, 40).
Vö. CzF. csellėng · csellėngés; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. celleng; ÚMTsz.