cselleng tn ige 3bcelleng (rég)

1. (átv is) ’〈ember, állat (csoportja)(terv, tennivaló v. cél nélkül) ide-oda járkál, kóborol, bolyong (vhol)’ ❖ tzellengeni, környl-fel-alá járni (1784 Kisded szótár C0815, 88) | a pusztán hagyott helységekben czellengő csibék és macskák (1860 Dózsa Dániel C1433, 16) | A váczi-utczát járó czéltalanul cselleng fel alá (1891 Gerő Ödön C1880, 74) | Az elhalványulás végső foka, amikor egy szó tökéletesen elveszíti jelentését és üresen cselleng a mondatban (1954 Fónagy Iván–Soltész Katalin 1054001, 33) | A szabadlábon tölthető élet közhelyei – például: egy lánnyal moziba menni, utána csellengeni és beülni valahova – nekem csábosak voltak (1989 Konrád György 9351006, 372).

1a. (pejor is) ’bámészkodva lófrál, őgyeleg, ténfereg, ill. lopakodva v. hízelegve settenkedik, sompolyog vkinek, vminek a közelében’ ❖ ott tzellengenek, tzellegnek a’ tolvajok (1784 Kisded szótár C0815, 89) | nem láttalak én tzellengeni téged’ Dámon’ bakja körl? (1813 Baróti Szabó Dávid ford.–Vergilius C0831, 325) | A király körül csellyengő nemes urak új összeesküvést forraltak ellene (1892 Jókai Mór C2321, 300) | anyád jól van, a gyereket erősen szereti, mind ott cselleng a gyerek és ez nagyon jó nekem, nincs mindig a nyomomban (1955 Sütő András 9620004, 71) | Bárán ott csellengett a háta mögött, a keze alá adta a sorokat, segített, amennyit tudott (1978 Lengyel Péter 9397004, 412).

1b. cselleng vkihez (rég, vál)(alázattal, tisztelettel) fordul, járul vkihez’ ❖ Mert ha bünös nem volt: miokért csellenge Magyarhoz? (1831 Pázmándi Horvát Endre 8358007, 325) | Hadd csellengünk hozzád, vagyonos Atyánk! (1929 József Attila 9282041, 84).

1c. ’〈szél, felhő stb.〉 lassú, kiszámíthatatlan mozgással megy, halad, ill. 〈jármű〉 határozott irány és cél nélkül bolyong, kering (vhol)’ ❖ [a Nap] csak a veres sugarait küldi vissza az égen csellengő felhőkre (1940 Veres Péter C4411, 116) | kiléptek a Spontini utcai kis félemeleti lakásból. Robert odaintett egy csellengő bérkocsit (1955 Lányi Viktor ford.–France 9381002, 40) | Feleségem éppen indulóban van, amikor belépek az előszobába. Szerencsém volt azzal a csellengő taxival (1963 Magyar Nemzet júl. 6. C0356, 7) | A sima szél egyenletesen, a pásztás szél hol csendesebben, hol erősödve, szaggatottan fújt, csellengő szélben alig tudtak őrölni, csak csellengett a malom (1991 Magyar néprajz CD47).

1d. ’tengődik, ide-oda hányódik, kallódik (vhol) vki’ ❖ [az 1960-as évek fiatal prózaíróinak munkái] nyomán alakultak ki a mára divatossá vált fogalmak: „a csellengő hős”, a „történelem-szünet”, a „vákuum-lét” (1981–1983 Radnóti Zsuzsa 1128001, 122) | nem volt olyan könnyű mindent itthagyni és évtizedeken át vadidegenben csellengeni (1989 Konrád György 9351006, 349) | [Bor Ambrus első regényének főhőse] katonaszökevényként, majd csellengő, jövőjét vesztett túlélőként vegetál front elől nyugatra menekült magyarok mikrotársadalmában (1990 A magyar irodalom története CD53).

2. (ritk, vál) ’ritkásan, csak itt-ott található, akad’ ❖ ily énekes egyik-másik fejedelmünk udvarában nem elszigetelt jelenség volt, nem csellengő tünemény, melyet a véletlen dobott felszínre: költők egész raja, osztálya létezett, mely az énekszerzést szakmányul űzte (1860 Arany János C6504, 265) | Ábel ugyan mintha egyéni kalandvágyból vágna neki Amerikának, de a bukaresti utat a kivándorlók magyarul éneklik végig, másfajta alig cselleng köztük (1943 Juhász Géza¹ 9283006, 40).

Vö. CzF. csellėng · csellėngés; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. celleng; ÚMTsz.

cselleng tárgyatlan ige 3b
celleng 3b (rég)
1. (átv is)
〈ember, állat (csoportja) (terv, tennivaló v. cél nélkül) ide-oda járkál, kóborol, bolyong (vhol)
tzellengeni, környl-fel-alá járni
(1784 Kisded szótár)
a pusztán hagyott helységekben czellengő csibék és macskák
(1860 Dózsa Dániel)
A váczi-utczát járó czéltalanul cselleng fel alá
(1891 Gerő Ödön)
Az elhalványulás végső foka, amikor egy szó tökéletesen elveszíti jelentését és üresen cselleng a mondatban
(1954 Fónagy Iván–Soltész Katalin)
A szabadlábon tölthető élet közhelyei – például: egy lánnyal moziba menni, utána csellengeni és beülni valahova – nekem csábosak voltak
(1989 Konrád György)
1a. (pejor is)
bámészkodva lófrál, őgyeleg, ténfereg, ill. lopakodva v. hízelegve settenkedik, sompolyog vkinek, vminek a közelében
ott tzellengenek, tzellegnek a’ tolvajok
(1784 Kisded szótár)
nem láttalak én tzellengeni téged’ Dámon’ bakja körl?
(1813 Baróti Szabó Dávid ford.Vergilius)
A király körül csellyengő nemes urak új összeesküvést forraltak ellene
(1892 Jókai Mór)
anyád jól van, a gyereket erősen szereti, mind ott cselleng a gyerek és ez nagyon jó nekem, nincs mindig a nyomomban
(1955 Sütő András)
Bárán ott csellengett a háta mögött, a keze alá adta a sorokat, segített, amennyit tudott
(1978 Lengyel Péter)
1b. cselleng vkihez (rég, vál)
(alázattal, tisztelettel) fordul, járul vkihez
Mert ha bünös nem volt: miokért csellenge Magyarhoz?
(1831 Pázmándi Horvát Endre)
Hadd csellengünk hozzád, vagyonos Atyánk!
(1929 József Attila)
1c.
〈szél, felhő stb.〉 lassú, kiszámíthatatlan mozgással megy, halad, ill. 〈jármű〉 határozott irány és cél nélkül bolyong, kering (vhol)
[a Nap] csak a veres sugarait küldi vissza az égen csellengő felhőkre
(1940 Veres Péter)
kiléptek a Spontini utcai kis félemeleti lakásból. Robert odaintett egy csellengő bérkocsit
(1955 Lányi Viktor ford.France)
Feleségem éppen indulóban van, amikor belépek az előszobába. Szerencsém volt azzal a csellengő taxival
(1963 Magyar Nemzet júl. 6.)
A sima szél egyenletesen, a pásztás szél hol csendesebben, hol erősödve, szaggatottan fújt, csellengő szélben alig tudtak őrölni, csak csellengett a malom
(1991 Magyar néprajz)
1d.
tengődik, ide-oda hányódik, kallódik (vhol) vki
[az 1960-as évek fiatal prózaíróinak munkái] nyomán alakultak ki a mára divatossá vált fogalmak: „a csellengő hős”, a „történelem-szünet”, a „vákuum-lét”
(1981–1983 Radnóti Zsuzsa)
nem volt olyan könnyű mindent itthagyni és évtizedeken át vadidegenben csellengeni
(1989 Konrád György)
[Bor Ambrus első regényének főhőse] katonaszökevényként, majd csellengő, jövőjét vesztett túlélőként vegetál front elől nyugatra menekült magyarok mikrotársadalmában
(1990 A magyar irodalom története)
2. (ritk, vál)
ritkásan, csak itt-ott található, akad
ily énekes egyik-másik fejedelmünk udvarában nem elszigetelt jelenség volt, nem csellengő tünemény, melyet a véletlen dobott felszínre: költők egész raja, osztálya létezett, mely az énekszerzést szakmányul űzte
(1860 Arany János)
Ábel ugyan mintha egyéni kalandvágyból vágna neki Amerikának, de a bukaresti utat a kivándorlók magyarul éneklik végig, másfajta alig cselleng köztük
(1943 Juhász Géza¹)
Vö. CzF. csellėng · csellėngés; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT. celleng; ÚMTsz.

Beállítások