cselló fn 1A (Zene is)

’a hegedűhöz, brácsához hasonló, azoknál nagyobb, mélyebb hangú, a nagybőgőnél kisebb testű, magasabb hangú, rendsz. négyhúros, C G d a hangolású, támasztólábbal ellátott vonós hangszer, amelyet a játékos a térdei közt tartva szólaltat meg’ ❖ A bariton körülbelül egy cellohoz hasonlított, szerkezetre nézve pedig a viola d’amurnak megfelelő basszus-hangszer volt, amennyiben hét hurral volt ellátva (1893 PallasLex. CD02) | Beethovent Bartók úgy zongorázza le és Kerpely úgy játssza cellon, ahogy a kottában áll (1910 Jász Dezső CD10) | [a professzor] nagy testével egy székre reccsenve lába közé kapja a csellót s a húrok fölé emeli vonóját (1931 Sárközi György 9587010, 86) | A hangszerek közül elsőként a hegedű, majd vele szinte egyidőben a zongora indul el tündöklő karrierjének útján. Először a cselló, majd a fúvós hangszerek csatlakoznak hozzájuk – 1850-ig gyakorlatilag minden hangszernek megszületik a maga virtuóza (1974 Pernye András 9527002, 259) | A mandarin magányának jelképes kisterc hangköze a csellók szólamában az első gyilkosság után válik motívummá [A csodálatos mandarin című Bartók-műben] (1975 Kroó György 1085001, 102).

a. ’az ezen való játék, ennek hangja, ill. az ez(ek) által játszott zenekari szólam’ ❖ a’ hegedűk össze-vissza czinczognak és minaudiroznak [= nyekeregnek], a’ klarinétok egészen mást fújnak, mint a’ trombiták, a’ brugó összeveszett a’ cellóval (1844 Frankenburg Adolf C1768, 251) | Beethovennél, Mozartnál mindig vágyom rá, hogy bár bent játszhatnám a zenekarban a hegedűt, a brácsát vagy a csellót (1908 Csáth Géza CD10) | Zengett a csodás hang, hol cselló, hol hegedű, a legényke tátott szájjal megállt a tornác alatt (1968 Thury Zsuzsa 9709003, 217) | Ismerek négy-öt férfit és nőt, akinek olyan kifinomult – pontosabban olyan kiművelt – a hallása, hogy ránéz egy Vivaldi-kottára vagy egy Bartókra, s már hallja az egész zenekart. Külön a hegedűket, a fuvolákat, a csellókat, a csemballót vagy a zongorát, mégis együtt az egészet (1991 Csoóri Sándor 9090056, 260).

J: gordonka.

UB: -művész.

ÖE: ~átirat, ~kíséret, ~szóló, ~virtuóz.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

cselló ❖ főnév ◦ 1A ◦ (Zene is)
permalink
a hegedűhöz, brácsához hasonló, azoknál nagyobb, mélyebb hangú, a nagybőgőnél kisebb testű, magasabb hangú, rendsz. négyhúros, C G d a hangolású, támasztólábbal ellátott vonós hangszer, amelyet a játékos a térdei közt tartva szólaltat meg
A bariton körülbelül egy cellohoz hasonlított, szerkezetre nézve pedig a viola d’amurnak megfelelő basszus-hangszer volt, amennyiben hét hurral volt ellátva
(1893 PallasLex.)
Beethovent Bartók úgy zongorázza le és Kerpely úgy játssza cellon, ahogy a kottában áll
(1910 Jász Dezső)
[a professzor] nagy testével egy székre reccsenve lába közé kapja a csellót s a húrok fölé emeli vonóját
(1931 Sárközi György)
A hangszerek közül elsőként a hegedű, majd vele szinte egyidőben a zongora indul el tündöklő karrierjének útján. Először a cselló, majd a fúvós hangszerek csatlakoznak hozzájuk – 1850-ig gyakorlatilag minden hangszernek megszületik a maga virtuóza
(1974 Pernye András)
A mandarin magányának jelképes kisterc hangköze a csellók szólamában az első gyilkosság után válik motívummá [A csodálatos mandarin című Bartók-műben]
(1975 Kroó György)
a.
az ezen való játék, ennek hangja, ill. az ez(ek) által játszott zenekari szólam
a’ hegedűk össze-vissza czinczognak és minaudiroznak [= nyekeregnek], a’ klarinétok egészen mást fújnak, mint a’ trombiták, a’ brugó összeveszett a’ cellóval
(1844 Frankenburg Adolf)
Beethovennél, Mozartnál mindig vágyom rá, hogy bár bent játszhatnám a zenekarban a hegedűt, a brácsát vagy a csellót
(1908 Csáth Géza)
Zengett a csodás hang, hol cselló, hol hegedű, a legényke tátott szájjal megállt a tornác alatt
(1968 Thury Zsuzsa)
Ismerek négy-öt férfit és nőt, akinek olyan kifinomult – pontosabban olyan kiművelt – a hallása, hogy ránéz egy Vivaldi-kottára vagy egy Bartókra, s már hallja az egész zenekart. Külön a hegedűket, a fuvolákat, a csellókat, a csemballót vagy a zongorát, mégis együtt az egészet
(1991 Csoóri Sándor)
J: gordonka
UB: -művész
ÖE: csellóátirat, csellókíséret, csellószóló, csellóvirtuóz
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.
ÚESz: ↪cselló

Beállítások