csembaló fn 1A (Zene is)csemballó (biz)

’zengő hangú, billentyűkkel mozgatható pengetővel megszólaltatható húros hangszer’ ❖ Landowska Wanda, Hammerschlag János, Hubay Jenő, Grümmer Pál csembalón, orgonán, hegedűn, csellón és viola da gambán XVI–XVIII. századbeli komponisták szerzeményeit mutatták be (1917 Bálint Aladár CD10) | [a hangszerek hangerejének fokozása] a ragyogó, sokszínű, a polifóniát szinte tökéletesen reprodukáló cembalo helyébe a sok kvalitású és sok hibájú zongorát ültette (1927 Lajtha László CD30) | [a lengyel művésznő hangversenykörútjain] a 17–18. század mesterműveit csembalón adta elő, kifinomult, részletekbe hatoló, klasszikusan előkelő művészettel (1931 ZeneiLex. CD49) | [a 17. századi Franciaországban] a legnépszerűbb hangszer a csembaló volt, amelyből XIV. Lajos uralkodása idején több mint harminc tartozott a királyi gyűjteményhez (1997 Magyar Hírlap CD09).

a. ’ennek hangja, ill. az általa játszott (zenekari) szólam’ ❖ [Buxtehudétól] kiadva csak 5 menyekzői ének és hegedüre, gambára meg cembalora […] irt 7 szonáta maradt fenn (1893 PallasLex. CD02) | a cembaló mindvégig kitűnően hallható volt, s így megkapta a kívánt szerepét az együttesben (1963 Műsorfüzet dec. 2. C0377, 33) | [van, aki] ránéz egy Vivaldi-kottára vagy egy Bartókra, s már hallja az egész zenekart. Külön a hegedűket, a fuvolákat, a csellókat, a csemballót vagy a zongorát, mégis együtt az egészet (1991 Csoóri Sándor 9090056, 260).

UB: -művész.

ÖE: ~hangverseny, ~játék, ~kíséret, ~szólam.

Sz: csembalista, csembalózik.

Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

csembaló főnév 1A (Zene is)
csemballó 1A (biz)
zengő hangú, billentyűkkel mozgatható pengetővel megszólaltatható húros hangszer
Landowska Wanda, Hammerschlag János, Hubay Jenő, Grümmer Pál csembalón, orgonán, hegedűn, csellón és viola da gambán XVI–XVIII. századbeli komponisták szerzeményeit mutatták be
(1917 Bálint Aladár)
[a hangszerek hangerejének fokozása] a ragyogó, sokszínű, a polifóniát szinte tökéletesen reprodukáló cembalo helyébe a sok kvalitású és sok hibájú zongorát ültette
(1927 Lajtha László)
[a lengyel művésznő hangversenykörútjain] a 17–18. század mesterműveit csembalón adta elő, kifinomult, részletekbe hatoló, klasszikusan előkelő művészettel
(1931 ZeneiLex.)
[a 17. századi Franciaországban] a legnépszerűbb hangszer a csembaló volt, amelyből XIV. Lajos uralkodása idején több mint harminc tartozott a királyi gyűjteményhez
(1997 Magyar Hírlap)
a.
ennek hangja, ill. az általa játszott (zenekari) szólam
[Buxtehudétól] kiadva csak 5 menyekzői ének és hegedüre, gambára meg cembalora […] irt 7 szonáta maradt fenn
(1893 PallasLex.)
a cembaló mindvégig kitűnően hallható volt, s így megkapta a kívánt szerepét az együttesben
(1963 Műsorfüzet dec. 2.)
[van, aki] ránéz egy Vivaldi-kottára vagy egy Bartókra, s már hallja az egész zenekart. Külön a hegedűket, a fuvolákat, a csellókat, a csemballót vagy a zongorát, mégis együtt az egészet
(1991 Csoóri Sándor)
UB: -művész
ÖE: csembalóhangverseny, csembalójáték, csembalókíséret, csembalószólam
Sz: csembalista, csembalózik
Vö. ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; IdSz.

Beállítások