aláfut ige 5a1

1. tn (rég, vál) ’lefelé fut, lefut vhonnan’ ❖ Alá-futok: […] decurro (1810 Végtagokra szedett szótár C3748, 49) | rohant, mint ki hegyről fut alá (1856 Jókai Mór CD18) | az összeláncolt szekerek veszedelmes rohammal futnak alá a hegytetőről (1860 Jókai Mór CD18) | eloldatja az egymáshoz lánczolt nehéz szekereket; s rudjaikat kifelé forditva, megindittatja lefelé a magaslatról; – a szekerek veszedelmes rohammal futnak alá (1860 Vasárnapi Újság márc. 25. CD56) | Hegynek törekszem én, utam rögös, Sikamlós lejtőn futtok ti alá (1880 e. Csepreghy Ferenc C1285, 163) | A csillaghullások éjszakája volt ez; minden pillanatban aláfutott egy-egy (1882 Jókai Mór CD18).

1a. (vál) ’〈patak, folyó〉(sebesen) lefelé, a torkolata irányába folyik’ ❖ az ormokrul hegyi patakok futnak alá (1869 e. Szemere Bertalan C3939, 151) | váratlanul kerekedik heves záporeső, melynek vize a hegyoldalakról aláfutva a kis patakoknak, vagy az egyébként száraz vádiknak a medrét sodró áradattal tölti ki (1995 Jubileumi kommentár CD1206).

1b. (vál) ’〈vízcsepp, szemcsés v. (apró) darabos anyag〉 vmin legördül, lefolyik’ ❖ mártsd-bé [a keverékbe] a’ gyümlcsöket […], hagyd a’ tseppeket alá-futni, a szárak felé (1796 Veres Mihály ford. C4409, 148) | [a könny] csendesen fut arcáin alá (1856 Sárosi Gyula C3706, 8) | [A régi vár] romaiból egy kő mozdul meg és fut alá, valahány ízben rosszul beszélnek felőlük idelent (1864–1868 Erdélyi János² 8131104, 236) | egy homokórát láttam, […] amin aláfutottak az utolsó szemek (1934 Szerb Antal 9668032, 262).

2. tn (rég, irod) ’lefelé terjed(ve vmeddig leér)’ ❖ a földig érő metszett tükrök arany rámáiról eleven rózsakoszorúk futnak alá (1856 Jókai Mór C2259, 117) | derekát széles sárga szalag övezi át, mely jobbfelől a ruha szegélyeig aláfut (1872 Jókai Mór CD18) | [a léprigó fejének oldalai] fakó rozsdássárgák, finom, sötét, a szájzugtól aláfutó és barkót alkotó szárfoltokkal (1933 Az állatok világa ford. CD46).

2a. (vál) ’〈hegyoldal, domboldal〉 lefelé tart, lejt’ ❖ két falu közt aláfutó […] vlgy (1803 Baróti Szabó Dávid C0813, 168) | [Rudabánya] hegyei, a Bükk kiágazásai, váltakozva környezik, magas dombokkal és meredek partokkal futnak alá a Bódva völgyébe (1894 Széchy Károly CD57).

3. ts ’〈vér vmely testrészt〉 a bőrréteg alatt szétáradva befut, beborít’ ❖ Halvány arcz […], vértől alá futott szemek (1856 Jókai Mór C2257, 194) | megcsókolta még a karján ejtett, vérrel aláfutott kék foltokat is (1899 Pekár Gyula C3461, 177) | vér lassan aláfutja a dagadt, szenvedő arcot (1913 Babits Mihály CD10) | látta, hogy a sofőr teste teljesen vérrel aláfutott, helyenként tele alvadt vérrel (1975 Fogarassy László CD52) | a saját, vérrel aláfutott, gyulladt szeme (1991 Kertész Imre² CD41).

3a. tn (ritk) ’〈folyadék〉 vmi alá befolyik’ ❖ a körme alá is aláfutott az a viola festék (1934 Szép Ernő CD10).

4. tn (Sp) ’úgy fut a feléje ívelő labda felé, hogy az mögéje kerül’ ❖ A Vác vezető góljánál [a kapus] kezdő módjára futott alá a labdának (1997 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

aláfut ige 5a1
1. tárgyatlan (rég, vál)
lefelé fut, lefut vhonnan
Alá-futok: […] decurro
(1810 Végtagokra szedett szótár)
rohant, mint ki hegyről fut alá
(1856 Jókai Mór)
az összeláncolt szekerek veszedelmes rohammal futnak alá a hegytetőről
(1860 Jókai Mór)
eloldatja az egymáshoz lánczolt nehéz szekereket; s rudjaikat kifelé forditva, megindittatja lefelé a magaslatról; – a szekerek veszedelmes rohammal futnak alá
(1860 Vasárnapi Újság márc. 25.)
Hegynek törekszem én, utam rögös, Sikamlós lejtőn futtok ti alá
(1880 e. Csepreghy Ferenc)
A csillaghullások éjszakája volt ez; minden pillanatban aláfutott egy-egy
(1882 Jókai Mór)
1a. (vál)
〈patak, folyó〉 (sebesen) lefelé, a torkolata irányába folyik
az ormokrul hegyi patakok futnak alá
(1869 e. Szemere Bertalan)
váratlanul kerekedik heves záporeső, melynek vize a hegyoldalakról aláfutva a kis patakoknak, vagy az egyébként száraz vádiknak a medrét sodró áradattal tölti ki
(1995 Jubileumi kommentár)
1b. (vál)
〈vízcsepp, szemcsés v. (apró) darabos anyag〉 vmin legördül, lefolyik
mártsd-bé [a keverékbe] a’ gyümlcsöket […], hagyd a’ tseppeket alá-futni, a szárak felé
(1796 Veres Mihály ford.)
[a könny] csendesen fut arcáin alá
(1856 Sárosi Gyula)
[A régi vár] romaiból egy kő mozdul meg és fut alá, valahány ízben rosszul beszélnek felőlük idelent
(1864–1868 Erdélyi János²)
egy homokórát láttam, […] amin aláfutottak az utolsó szemek
(1934 Szerb Antal)
2. tárgyatlan (rég, irod)
lefelé terjed(ve vmeddig leér)
a földig érő metszett tükrök arany rámáiról eleven rózsakoszorúk futnak alá
(1856 Jókai Mór)
derekát széles sárga szalag övezi át, mely jobbfelől a ruha szegélyeig aláfut
(1872 Jókai Mór)
[a léprigó fejének oldalai] fakó rozsdássárgák, finom, sötét, a szájzugtól aláfutó és barkót alkotó szárfoltokkal
(1933 Az állatok világa ford.)
2a. (vál)
〈hegyoldal, domboldal〉 lefelé tart, lejt
két falu közt aláfutó […] vlgy
(1803 Baróti Szabó Dávid)
[Rudabánya] hegyei, a Bükk kiágazásai, váltakozva környezik, magas dombokkal és meredek partokkal futnak alá a Bódva völgyébe
(1894 Széchy Károly)
3. tárgyas
〈vér vmely testrészt〉 a bőrréteg alatt szétáradva befut, beborít
Halvány arcz […], vértől alá futott szemek
(1856 Jókai Mór)
megcsókolta még a karján ejtett, vérrel aláfutott kék foltokat is
(1899 Pekár Gyula)
vér lassan aláfutja a dagadt, szenvedő arcot
(1913 Babits Mihály)
látta, hogy a sofőr teste teljesen vérrel aláfutott, helyenként tele alvadt vérrel
(1975 Fogarassy László)
a saját, vérrel aláfutott, gyulladt szeme
(1991 Kertész Imre²)
3a. tárgyatlan (ritk)
〈folyadék〉 vmi alá befolyik
a körme alá is aláfutott az a viola festék
(1934 Szép Ernő)
4. tárgyatlan (Sp)
úgy fut a feléje ívelő labda felé, hogy az mögéje kerül
A Vác vezető góljánál [a kapus] kezdő módjára futott alá a labdának
(1997 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások