csendháborító mn és fn 1A

I. mn (ritk)

1. ’a csendet, nyugalmat zavaró 〈zaj〉, ill. ilyen zajt keltő 〈személy v. dolog〉’ ❖ Haller a köhögés visszatartásánál rendkívüli erélyt fejtett ki: de a csendháborító ellenséget nem sikerült egészen legyőzni (1857 Kemény Zsigmond C2608, 241) | A csendháborító lódobaj zajára előbúvik a romok közül egy-egy sovány, kiéhezett eb (1877 Jókai Mór CD18) | nem mulat hajnalig csendháborítóan (1995 Magyar Hírlap CD09).

2. (kissé rég) ’lázadást szító 〈tevékenység〉, ill. ilyen tevékenységet folytató 〈személy v. csoport〉’ ❖ Sok erkölcstelen, csendháboritó, visszavonás magvait terjesztő embereket ösmerünk, a nélkül hogy törvény utján hozájok férhetnénk (1833 Kossuth Lajos összes munkái CD32) | hová vezetnek e’ csendháboritó mozgalmak? (1842 Pesti Hírlap CD61) | [Mátyás király] az országos csendháborító és hatalmaskodó Perényieket saját bandériumával veri le (1928 Hóman Bálint CD42).

II. fn

1. (Jog is) ’〈rendsz. lakott területen bizonyos időben, kül. éjjel:〉 túlságosan nagy, ill. a megengedettnél nagyobb zajt keltő (és ezzel szabálysértést elkövető) személy’ ❖ az éjjeli csendháborítók kijózanodásukig a városi vagy falusi fogházba is tétethetnek (1873 Századok ford. CD57) | a természetvédelmi őrök maximum 2 ezer forint helyszíni bírsággal sújthatják a szemetelőket, a csendháborítókat, a tiltott helyen tüzet rakókat (1997 Magyar Hírlap CD09).

1a. (tréf is) ’vki v. vmi (éjjeli) nyugalmának megzavarója’ ❖ [a puskalövéstől felriadó indus] morogva boszonkodott a’ csend háborítóra (1837 Jósika Miklós C2372, 102) | A hattyú szárnyaival veri el csendháborítóját, a gém hatalmas csőrcsapásokkal szigonyoz ellenfele szemevilágára (1898 Chernel István CD34) | Éjjel az utca felől megzörgették az ablakomat. Egy darab ideig mozdulatlanul maradtam ágyamban, gondoltam, továbbmegy a csendháborító (1918 Krúdy Gyula C2835, 105) | Amikor reggelente könyörtelenül megszólal az ébresztőóra, jókorát csapnak a csendháborítóra és újból befészkelik magukat a meleg takaró alá (1998 Magyar Hírlap CD09).

2. (kissé rég) ’lázadás szításával rendzavarást, rendbontást elkövető személy’ ❖ A personalis [= a király személyét képviselő közjogi méltóság, személynök] nem pártolhatja, hogy a veszedelmes embert, a lázzitót, a csend háboritót a földes ur megszenvedni kéntelenitessék (1833 Kossuth Lajos CD32) | [Pálffy Móric a cikk miatt] haditörvényszék elé rendelte állíttatni mind a szerzőt, mind a szerkesztőt s három havi börtönre kérte elítéltetni a két „csendháborítót” (1906 Mikszáth Kálmán CD04) | [Az 1873-as munkássztrájkok idején] a közvéleménnyel a hatóságok el akarják hitetni, hogy a munkásság józan, megelégedett – csupán csendháborítók ingerelnek és bújtogatnak (1963 Czobor László CD52).

Vö. CzF.; ÉKsz.

csendháborító ❖ melléknév és főnév ◦ 1A ◦
permalink
I. melléknév (ritk)
1.
a csendet, nyugalmat zavaró 〈zaj〉, ill. ilyen zajt keltő 〈személy v. dolog〉
Haller a köhögés visszatartásánál rendkívüli erélyt fejtett ki: de a csendháborító ellenséget nem sikerült egészen legyőzni
(1857 Kemény Zsigmond)
A csendháborító lódobaj zajára előbúvik a romok közül egy-egy sovány, kiéhezett eb
(1877 Jókai Mór)
nem mulat hajnalig csendháborítóan
(1995 Magyar Hírlap)
2. (kissé rég)
lázadást szító 〈tevékenység〉, ill. ilyen tevékenységet folytató 〈személy v. csoport〉
Sok erkölcstelen, csendháboritó, visszavonás magvait terjesztő embereket ösmerünk, a nélkül hogy törvény utján hozájok férhetnénk
(1833 Kossuth Lajos összes munkái)
hová vezetnek e’ csendháboritó mozgalmak?
(1842 Pesti Hírlap)
[Mátyás király] az országos csendháborító és hatalmaskodó Perényieket saját bandériumával veri le
(1928 Hóman Bálint)
II. főnév
1. (Jog is)
〈rendsz. lakott területen bizonyos időben, kül. éjjel:〉 túlságosan nagy, ill. a megengedettnél nagyobb zajt keltő (és ezzel szabálysértést elkövető) személy
az éjjeli csendháborítók kijózanodásukig a városi vagy falusi fogházba is tétethetnek
(1873 Századok ford.)
a természetvédelmi őrök maximum 2 ezer forint helyszíni bírsággal sújthatják a szemetelőket, a csendháborítókat, a tiltott helyen tüzet rakókat
(1997 Magyar Hírlap)
1a. (tréf is)
vki v. vmi (éjjeli) nyugalmának megzavarója
[a puskalövéstől felriadó indus] morogva boszonkodott a’ csend háborítóra
(1837 Jósika Miklós)
A hattyú szárnyaival veri el csendháborítóját, a gém hatalmas csőrcsapásokkal szigonyoz ellenfele szemevilágára
(1898 Chernel István)
Éjjel az utca felől megzörgették az ablakomat. Egy darab ideig mozdulatlanul maradtam ágyamban, gondoltam, továbbmegy a csendháborító
(1918 Krúdy Gyula)
Amikor reggelente könyörtelenül megszólal az ébresztőóra, jókorát csapnak a csendháborítóra és újból befészkelik magukat a meleg takaró alá
(1998 Magyar Hírlap)
2. (kissé rég)
lázadás szításával rendzavarást, rendbontást elkövető személy
A personalis [= a király személyét képviselő közjogi méltóság, személynök] nem pártolhatja, hogy a veszedelmes embert, a lázzitót, a csend háboritót a földes ur megszenvedni kéntelenitessék
(1833 Kossuth Lajos)
[Pálffy Móric a cikk miatt] haditörvényszék elé rendelte állíttatni mind a szerzőt, mind a szerkesztőt s három havi börtönre kérte elítéltetni a két „csendháborítót”
(1906 Mikszáth Kálmán)
[Az 1873-as munkássztrájkok idején] a közvéleménnyel a hatóságok el akarják hitetni, hogy a munkásság józan, megelégedett – csupán csendháborítók ingerelnek és bújtogatnak
(1963 Czobor László)
Vö. CzF.; ÉKsz.

Beállítások