cseng-bong tn ige 3d

1. ’〈fém- v. üvegtárgy megütve v. vmihez hozzáverődve〉 magasan csengő és mélyebb hangot (képes) hallat(ni)’ ❖ Egy ezüstös és ezüst lánczos pálczát, mely vezéré volt és szépen csengett-bongott (1790 Héczei Dániel 7139001, 187) | az összeütközött szurony és kard cseng-bong (1850 Jókai Mór CD18) | Csörög a sarkantyu, cseng bong réz taréja (1856 Vasárnapi Újság CD56) | füleimben aranykarikák függnének, kettő-kettő, melyek lépéseimre csengenének-bonganának (1979 Esterházy Péter 9129001, 53).

1a. ’〈(több) harang v. csengő megszólaltatva〉(egyidejűleg) magasan csengő és mélyebb hangon szól, ill. 〈ilyennel ellátott szerkezet, jármű v. állat〉 működése v. mozgása közben ilyen hangot hallat’ ❖ A hol eddig vala Vadaknak barlangja ’s Farkas orditásnak hallatatott hangja, Most szántó Marháknak cseng, bong ott harangja (1777 Erdődy Lajos ford.–Sztáray C1638, 7) | az elnök csengettyűje hiába cseng-bong; itt már nem állítja helyre a csendet semmi… (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | csengve-bongva megszólalt a szemközti toronyóra harangja. Ding-dong! Ding-dong! (1920 Zádor Jenő CD10) | A férfi nehézkesen fölkapaszkodott s a kocsi csengve-bongva újra elindult (1931 Sárközi György 9587012, 361) | Kedves nézőink, cseng-bong minden telefonunk. E pompás nyeremény méltán keltett csillapíthatatlan érdeklődést (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. (vál) ’〈hang, rím stb.〉 kellemesen, tisztán, áthatóan csengve szól, hallatszik’ ❖ Bércüregnek rejtekébe A leányka békiált: „Gyűrüt aki nékem adtál, Jöjj ki nyájas idegen…!” Csengve-bongva tér meg a szó, – És a férfi megjelen (1846 Tompa Mihály CD01) | a hajnal és a virágok színeire találgatott szépen csengő-bongó rímekben édes szavakat (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | Csengett-bongott a mély bariton (1911 Erdősi Dezső CD10) | [a karácsonyt és az új évet köszöntő versek] játékosan csengő-bongó sorai (2000 Új Könyvek CD29).

3. (rég) ’〈(zárt) tér, közeg〉 folyamatos, egyidejű csengő és zúgó hangokkal van tele, visszhangzik tőlük’ ❖ [Az öreg após] nagy fel szóval hangicsála […], hogy szint úgy tsengett bongott belé minden bokor (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller C0790, 206) | Kolompolástól cseng-bong az erdő (1899 Benedek Elek C0917, 221) | csengő-bongó órásműhely (1989 Konrád György 9351006, 353).

4. (rég, irod) ’viszonylag kevés ember, ill. vki egyedül tartózkodik, él vhol’ ❖ egy egy pusztán […] öt-hat jámbor család alig csengett-bongott (1855 Tóth Endre¹ C4275, 22) | Csak maga cseng-bong itt ezekben A nagy szobákban egyedül (1867 Szász Károly² C3829, 121) | Valaha húsz embernél kevesebb cselédség sohasem lakott abban [ti. a palotában], most pedig alig csengett-bongott benne tíz élő lélek (1881 Jókai Mór C2302, 50).

Vö. CzF. csengbong; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

cseng-bong tárgyatlan ige 3d
1.
〈fém- v. üvegtárgy megütve v. vmihez hozzáverődve〉 magasan csengő és mélyebb hangot (képes) hallat(ni)
Egy ezüstös és ezüst lánczos pálczát, mely vezéré volt és szépen csengett-bongott
(1790 Héczei Dániel)
az összeütközött szurony és kard cseng-bong
(1850 Jókai Mór)
Csörög a sarkantyu, cseng bong réz taréja
(1856 Vasárnapi Újság)
füleimben aranykarikák függnének, kettő-kettő, melyek lépéseimre csengenének-bonganának
(1979 Esterházy Péter)
1a.
(több) harang v. csengő megszólaltatva〉 (egyidejűleg) magasan csengő és mélyebb hangon szól, ill. 〈ilyennel ellátott szerkezet, jármű v. állat〉 működése v. mozgása közben ilyen hangot hallat
A hol eddig vala Vadaknak barlangja ’s Farkas orditásnak hallatatott hangja, Most szántó Marháknak cseng, bong ott harangja
(1777 Erdődy Lajos ford.Sztáray)
az elnök csengettyűje hiába cseng-bong; itt már nem állítja helyre a csendet semmi…
(1883 Mikszáth Kálmán)
csengve-bongva megszólalt a szemközti toronyóra harangja. Ding-dong! Ding-dong!
(1920 Zádor Jenő)
A férfi nehézkesen fölkapaszkodott s a kocsi csengve-bongva újra elindult
(1931 Sárközi György)
Kedves nézőink, cseng-bong minden telefonunk. E pompás nyeremény méltán keltett csillapíthatatlan érdeklődést
(1997 Magyar Hírlap)
2. (vál)
〈hang, rím stb.〉 kellemesen, tisztán, áthatóan csengve szól, hallatszik
Bércüregnek rejtekébe A leányka békiált: „Gyűrüt aki nékem adtál, Jöjj ki nyájas idegen…!” Csengve-bongva tér meg a szó, – És a férfi megjelen
(1846 Tompa Mihály)
a hajnal és a virágok színeire találgatott szépen csengő-bongó rímekben édes szavakat
(1883 Mikszáth Kálmán)
Csengett-bongott a mély bariton
(1911 Erdősi Dezső)
[a karácsonyt és az új évet köszöntő versek] játékosan csengő-bongó sorai
(2000 Új Könyvek)
3. (rég)
(zárt) tér, közeg〉 folyamatos, egyidejű csengő és zúgó hangokkal van tele, visszhangzik tőlük
[Az öreg após] nagy fel szóval hangicsála […], hogy szint úgy tsengett bongott belé minden bokor
(1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.Miller)
Kolompolástól cseng-bong az erdő
(1899 Benedek Elek)
csengő-bongó órásműhely
(1989 Konrád György)
4. (rég, irod)
viszonylag kevés ember, ill. vki egyedül tartózkodik, él vhol
egy egy pusztán […] öt-hat jámbor család alig csengett-bongott
(1855 Tóth Endre¹)
Csak maga cseng-bong itt ezekben A nagy szobákban egyedül
(1867 Szász Károly²)
Valaha húsz embernél kevesebb cselédség sohasem lakott abban [ti. a palotában], most pedig alig csengett-bongott benne tíz élő lélek
(1881 Jókai Mór)
Vö. CzF. csengbong; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások