csépel ts ige 1b

1. (tárgy n. is) ’〈vmely gabonaféle v. hüvelyes vetemény érett szemtermését〉 csép(lőgép)pel a növényből kiveri’ ❖ lovas katonák és egy gyalog katona együtt csépeltek egy csűrben, egy kereseten (1786 A rendtartó székely falu 7154033, 163) | [annak,] ki egész nap erősen dolgozik testével, például ki fát vág, csépel, árkot ás, etc. más eledel illik (1857 Széchenyi István CD1501) | venni kell egy tüzes gépet és azzal le kell menni az Alföldre és részibe csépelni (1939 Móricz Zsigmond C5087, 118) | a dülő féloldalán még hordták és csépelték a lencsét (1949 Veres Péter 9771024, 46) | Ahol a cséplés és a nyomtatás egymás mellett élt, […] ott leginkább a rozsot csépelték, más gabonákat nyomtattak (1977 NéprajziLex. CD47).

2. ’kézzel v. vmely eszközzel sűrűn üt, ver vkit, vmit’ ❖ Láſzló pedig egy fell, más fell Geisa erssen tsépelik Salamon Katonájit (1791 Szekér Joákim C3920, 189) | Átkozott a görcsös fütykös Somnyele! Mellyel engem oly pogányúl Csépele (1843 Petőfi Sándor 8366016, 36) | előkapta hát az ostorát, belevágott a lovak közé és csépelte őket, ahogy csak kitellett tőle (1937 e. Dallos Sándor 9098005, 189) | [a szurkolók] a kispadot védő fémkasznit is csépelni kezdték, hogy csak úgy döngött (1994 Magyar Hírlap CD09).

2a. (bírálva) szid, ócsárol vkit, vmit’ ❖ Telivér gonoszúl csépelte a tárgyat [ti. a vita témájául felmerült adót] (1845 Arany János CD01) | egy percre sem állt meg a szája, csépelte, szapulta a fiát (1915 Kertész István CD10) | Kopátsy Sándor kemény szavakkal csépeli mindazokat, akiknek az elmúlt hat évben közük volt a privatizációhoz (1995 Magyar Hírlap CD09) | egy elvont monetarista eszmerendszert csépelnek vagy védelmeznek – ki-ki gusztusa és ízlése szerint (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. ’sűrűn, az unásig ismétel vmit’ ❖ az eszme keresztül-kasul van csépelve ezernyi ezer kötetekben (1843 Kossuth Lajos CD32) | új epigonizmus: ilyen az, amely a népzene felszívása és újjáteremtése helyett fordulatait csépeli (1956 Kovács János 2051068, 63) | a szerző bár humorba oltva, de társadalombírálatot ad, a kiüresedett és jelszavakká csépelt szólamok ellen (2000 Új Könyvek CD29).

Ö: el~, ki~.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csép; ÉKsz.; SzT. ~, csépeltet, csépeltethet, cséplendő; ÚMTsz.

csépel tárgyas ige 1b
1. (tárgy n. is)
〈vmely gabonaféle v. hüvelyes vetemény érett szemtermését〉 csép(lőgép)pel a növényből kiveri
lovas katonák és egy gyalog katona együtt csépeltek egy csűrben, egy kereseten
(1786 A rendtartó székely falu)
[annak,] ki egész nap erősen dolgozik testével, például ki fát vág, csépel, árkot ás, etc.et cetera ’s a többi’ más eledel illik
(1857 Széchenyi István)
venni kell egy tüzes gépet és azzal le kell menni az Alföldre és részibe csépelni
(1939 Móricz Zsigmond)
a dülő féloldalán még hordták és csépelték a lencsét
(1949 Veres Péter)
Ahol a cséplés és a nyomtatás egymás mellett élt, […] ott leginkább a rozsot csépelték, más gabonákat nyomtattak
(1977 NéprajziLex.)
2.
kézzel v. vmely eszközzel sűrűn üt, ver vkit, vmit
Láſzló pedig egy fell, más fell Geisa erssen tsépelik Salamon Katonájit
(1791 Szekér Joákim)
Átkozott a görcsös fütykös Somnyele! Mellyel engem oly pogányúl Csépele
(1843 Petőfi Sándor)
előkapta hát az ostorát, belevágott a lovak közé és csépelte őket, ahogy csak kitellett tőle
(1937 e. Dallos Sándor)
[a szurkolók] a kispadot védő fémkasznit is csépelni kezdték, hogy csak úgy döngött
(1994 Magyar Hírlap)
2a.
(bírálva) szid, ócsárol vkit, vmit
Telivér gonoszúl csépelte a tárgyat [ti. a vita témájául felmerült adót]
(1845 Arany János)
egy percre sem állt meg a szája, csépelte, szapulta a fiát
(1915 Kertész István)
Kopátsy Sándor kemény szavakkal csépeli mindazokat, akiknek az elmúlt hat évben közük volt a privatizációhoz
(1995 Magyar Hírlap)
egy elvont monetarista eszmerendszert csépelnek vagy védelmeznek – ki-ki gusztusa és ízlése szerint
(1997 Magyar Hírlap)
3.
sűrűn, az unásig ismétel vmit
az eszme keresztül-kasul van csépelve ezernyi ezer kötetekben
(1843 Kossuth Lajos)
új epigonizmus: ilyen az, amely a népzene felszívása és újjáteremtése helyett fordulatait csépeli
(1956 Kovács János)
a szerző bár humorba oltva, de társadalombírálatot ad, a kiüresedett és jelszavakká csépelt szólamok ellen
(2000 Új Könyvek)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csép; ÉKsz.; SzT. ~, csépeltet, csépeltethet, cséplendő; ÚMTsz.

Beállítások