cserdül¹ tn ige 1c1csördül

1. (tárgyragos határozóval is) ’〈több kemény, kül. fémből készült tárgy egymáshoz ütődve, ill. ilyenekből álló v. ilyeneket tartalmazó tárgy, eszköz mozgatásakor v. leesve〉 csörgő hangot ad, csörren, ill. csörögni kezd’ ❖ tsördl kés, villa, tál (1791 Csenkeszfai Poóts András C1279, 225) | lántsája nagyot tsördűlve lehullott (1832 Baksay Dániel 8359019, 106) | Sarkantyu se csördült (1879 Arany János CD01) | Égen zászlók fodra fordul földön fegyver megcsikordul s új lánc csördül ó helyett (1925 Bányai Kornél 9025004, 41) | lószerszám csördült (1974 Szentkuthy Miklós ford.–Joyce 9664016, 712).

1a. (rég, ritk) ’〈fémtárgy, kül. pénzérme〉 csörgő hangot adva esik, gurul vhova’ ❖ Verte fejét tüzes ellensége, s lecsapta fejéről A sisakot, mely lábához csördűle törötten (1823–1824 Vörösmarty Mihály CD01) | A férfi forgatja a menyaszszonyt, a nő a vőlegényt, mig nem ismét más férfi és nő váltja föl a tánczolókat, midőn ismét pénz csördül a rostába (1858 Vasárnapi Újság CD56) | egy pár arany gyűrü csördűlt az ölébe (1872 Elegyes gyűjtések C2998, 180).

1b. (rég, irod) ’〈száraz növényzet〉 vmilyen külső hatásra halkan zörgő hangot hallat(ni kezd)’ ❖ csördül a’ galy (1839 Jósika Miklós C1205, 64) | A mint csördülni hallja a harasztot, egy merész szökéssel a bokor közepébe veti magát (1855 Vasárnapi Újság CD56).

1c. (irod) ’〈kisebb folyóvíz, es. más folyékony anyag〉 csörgedezni, folyni kezd’ ❖ Még a tél jege köti karjaimat. De már már az erekben cserdül a vér (1921 Móricz Zsigmond CD01) | király lánya úgy kacag, könnye cserdülő patak (1956 Keresztury Dezső C0230, 9).

1d. (rég, irod) ’〈(hangos) beszéd, zaj〉 eljut vhova’ ❖ a’ ki tsak azt tudja, a’ mi füleibe tserdltt, tehet-e eleget e’ kötelességnek? (1773 Rájnis József C3575, 83) | mintha egy … tsermelyének zörgései tsördltek vólna füleimbe (1812 e. Rájnis József ford.–Vergilius C3580, LIX).

2. (tárgyragos határozóval is) ’〈ostor〉 megsuhintva éles, erős csattanó hangot ad(va vmihez csapódik)’ ❖ nagyot tserdl az az ostor (1800 Márton József¹ C3050, 412. hasáb) | csattanva cserdül karikása (1938 e. Dsida Jenő 9114055, 122) | [a hajcsár] ostora oldalukon cserdült (1947 Gáspár Endre ford.–Joyce 9175005, 76).

ÖU: meg~, össze~.

Vö. CzF. cserdűl, csėrdűl, csördűl · csördül; ÉrtSz. ~, csördül; TESz. cserdít; ÉKsz. ~, csördül; ÚMTsz.

cserdül¹ tárgyatlan ige 1c1
csördül 1c1
1. (tárgyragos határozóval is)
〈több kemény, kül. fémből készült tárgy egymáshoz ütődve, ill. ilyenekből álló v. ilyeneket tartalmazó tárgy, eszköz mozgatásakor v. leesve〉 csörgő hangot ad, csörren, ill. csörögni kezd
tsördl kés, villa, tál
(1791 Csenkeszfai Poóts András)
lántsája nagyot tsördűlve lehullott
(1832 Baksay Dániel)
Sarkantyu se csördült
(1879 Arany János)
Égen zászlók fodra fordul földön fegyver megcsikordul s új lánc csördül ó helyett
(1925 Bányai Kornél)
lószerszám csördült
(1974 Szentkuthy Miklós ford.Joyce)
1a. (rég, ritk)
〈fémtárgy, kül. pénzérme〉 csörgő hangot adva esik, gurul vhova
Verte fejét tüzes ellensége, s lecsapta fejéről A sisakot, mely lábához csördűle törötten
(1823–1824 Vörösmarty Mihály)
A férfi forgatja a menyaszszonyt, a nő a vőlegényt, mig nem ismét más férfi és nő váltja föl a tánczolókat, midőn ismét pénz csördül a rostába
(1858 Vasárnapi Újság)
egy pár arany gyűrü csördűlt az ölébe
(1872 Elegyes gyűjtések)
1b. (rég, irod)
〈száraz növényzet〉 vmilyen külső hatásra halkan zörgő hangot hallat(ni kezd)
csördül a’ galy
(1839 Jósika Miklós)
A mint csördülni hallja a harasztot, egy merész szökéssel a bokor közepébe veti magát
(1855 Vasárnapi Újság)
1c. (irod)
〈kisebb folyóvíz, es. más folyékony anyag〉 csörgedezni, folyni kezd
Még a tél jege köti karjaimat. De már már az erekben cserdül a vér
(1921 Móricz Zsigmond)
király lánya úgy kacag, könnye cserdülő patak
(1956 Keresztury Dezső)
1d. (rég, irod)
(hangos) beszéd, zaj〉 eljut vhova
a’ ki tsak azt tudja, a’ mi füleibe tserdltt, tehet-e eleget e’ kötelességnek?
(1773 Rájnis József)
mintha egy … tsermelyének zörgései tsördltek vólna füleimbe
(1812 e. Rájnis József ford.Vergilius)
2. (tárgyragos határozóval is)
〈ostor〉 megsuhintva éles, erős csattanó hangot ad(va vmihez csapódik)
nagyot tserdl az az ostor
(1800 Márton József¹)
csattanva cserdül karikása
(1938 e. Dsida Jenő)
[a hajcsár] ostora oldalukon cserdült
(1947 Gáspár Endre ford.Joyce)
ÖU: megcserdül, összecserdül
Vö. CzF. cserdűl, csėrdűl, csördűl · csördül; ÉrtSz. ~, csördül; TESz. cserdít; ÉKsz. ~, csördül; ÚMTsz.

Beállítások