csere² fn és mn 6B (rég v. nyj)

I. fn

1. ’〈cserzőlé készítéséhez haszn. kérget szolgáltató (tölgy)fa, es. a csertölgy, ill. az erdélyi magyarban az ún. kocsánytalan tölgy megnevezéseként〉’ ❖ a bikkek és a cserék kiöltözködnek ilyenkor [ti. ősszel] sárgába, veresbe, barnába (1898 Petelei István C3493, 134) | Olyan vagyok, mint a csere levele, Elsárgított a vármegye kenyere (1942 A régi Sárrét világa C6453, 32) | Csërë, – aszongya [az egér] – aggyá makkot, hogy vigyëm a disznyónak, hogy a disznyó aggyon szalonnát, zsirt (1947 Moldvai csángó népmesék C6347, 246).

2. ’bokor, cserje’ ❖ A’ patak, ſzomoru tſergedezéſét panafzaimmal elegyitti; […] a’ tſerék felelnek ſohajtáſaimra (1775 Báróczi Sándor ford.–Dusch C0804, 23) | Köſzméte igen tövises, síma és ſzrös gyümltsöket term tsere (1795 Gáti István 7116001, 62) | Mint áll a cédrus fennyenn a törpe cserék közt (1828 e. Fazekas Mihály ford.–Vergilius CD01) | Kórót, cserét a szél ha megrezzentene! (1859 Tompa Mihály CD01).

2a. ’ilyen növény tömegesen, sűrűn nőve, ill. egy területen növő(, jellemzően) bokrok, cserjék alkotta növényzet; bokor, cserjés’ ❖ A’ sivatag száraz Homokos hellyek vagy Tserék látszanak elsö tekéntettel leg-vadabb és leg-nehezebben megszelidithetö Földeknek (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand C4022, 27) | [A mókus] egéſz Europában mindenütt lakik, talám egéſz Ásiában-is, és éſzaki Ámérikában-is, az erdőkben és tserékben (1799 Fábián József ford.–Raff 7101011, 411) | A csere szélén megvillan a róka vöröses bundája (1894 Bársony István C0838, 129) | Csodás nyugalmu éjjel. És a halk, sík vászonégen végig szinte hallszik a tücsök, hogy bezengi a cserét (1916 Babits Mihály CD01).

3. (ritk) ’cserefa mint faanyag’ ❖ az eke hibás […] Szúötte régi rosz csere (1862 Vadrózsák C2827, 56).

II. mn (összetételek előtagjaként is) (ritk)

’ebből az anyagból készült 〈tárgy〉’ ❖ virágokra kimetszett három cserekapufélfák nagy és kisebb kapunak öszveköttetve (1773 Ethnographia C7110, 311) | Jere ki velem híre hóra, hóhátára, csere botra, fejszefokra (1869 A Székelyföld leírása C3354, 153).

UB: -erdő.

ÖE: ~bokor, ~plánta.

Sz: cserés.

Vö. CzF. csere¹; ÉrtSz. csere²; TESz. csere¹; ÉKsz. csere²; SzT. csere¹, csere-ablakkereszt, csereajtóláb, csere-ajtószemöldök, csereboronafa, cserefűrészdeszka, cserehasábfa, csere-kapulábfa, cserelábfa, csererakófa, cseresasfa, cseretalpfa; ÚMTsz. csere²

csere² főnév és melléknév 6B (rég v. nyj)
I. főnév
1.
〈cserzőlé készítéséhez haszn. kérget szolgáltató (tölgy)fa, es. a csertölgy, ill. az erdélyi magyarban az ún. kocsánytalan tölgy megnevezéseként〉
a bikkek és a cserék kiöltözködnek ilyenkor [ti. ősszel] sárgába, veresbe, barnába
(1898 Petelei István)
Olyan vagyok, mint a csere levele, Elsárgított a vármegye kenyere
(1942 A régi Sárrét világa)
Csërë, – aszongya [az egér] – aggyá makkot, hogy vigyëm a disznyónak, hogy a disznyó aggyon szalonnát, zsirt
(1947 Moldvai csángó népmesék)
2.
bokor, cserje
A’ patak, ſzomoru tſergedezéſét panafzaimmal elegyitti; […] a’ tſerék felelnek ſohajtáſaimra
(1775 Báróczi Sándor ford.Dusch)
Köſzméte igen tövises, síma és ſzrös gyümltsöket term tsere
(1795 Gáti István)
Mint áll a cédrus fennyenn a törpe cserék közt
(1828 e. Fazekas Mihály ford.Vergilius)
Kórót, cserét a szél ha megrezzentene!
(1859 Tompa Mihály)
2a.
ilyen növény tömegesen, sűrűn nőve, ill. egy területen növő(, jellemzően) bokrok, cserjék alkotta növényzet; bokor, cserjés
A’ sivatag száraz Homokos hellyek vagy Tserék látszanak elsö tekéntettel leg-vadabb és leg-nehezebben megszelidithetö Földeknek
(1773 Szilágyi Sámuel² ford.Wiegand)
[A mókus] egéſz Europában mindenütt lakik, talám egéſz Ásiában-is, és éſzaki Ámérikában-is, az erdőkben és tserékben
(1799 Fábián József ford.Raff)
A csere szélén megvillan a róka vöröses bundája
(1894 Bársony István)
Csodás nyugalmu éjjel. És a halk, sík vászonégen végig szinte hallszik a tücsök, hogy bezengi a cserét
(1916 Babits Mihály)
3. (ritk)
cserefa mint faanyag
az eke hibás […] Szúötte régi rosz csere
(1862 Vadrózsák)
II. melléknév (összetételek előtagjaként is) (ritk)
ebből az anyagból készült 〈tárgy〉
virágokra kimetszett három cserekapufélfák nagy és kisebb kapunak öszveköttetve
(1773 Ethnographia)
Jere ki velem híre hóra, hóhátára, csere botra, fejszefokra
(1869 A Székelyföld leírása)
UB: -erdő
ÖE: cserebokor, csereplánta
Sz: cserés
Vö. CzF. csere¹; ÉrtSz. csere²; TESz. csere¹; ÉKsz. csere²; SzT. csere¹, csere-ablakkereszt, csereajtóláb, csere-ajtószemöldök, csereboronafa, cserefűrészdeszka, cserehasábfa, csere-kapulábfa, cserelábfa, csererakófa, cseresasfa, cseretalpfa; ÚMTsz. csere²

Beállítások