csereberél ige 1b (kissé biz)

1. ts (tárgy n. is) ’〈(csekély értékű) tárgyakból egy-egy darabot, ill. kisebb mennyiséget〉 egymás között cserélget(ve kap, szerez v. ad)’ ❖ A furfangos hajósok oda csalogatják a fekete golyhókat hajóikra, azt mondva nekik, hogy csereberélni akarnak velük (1856 Vasárnapi Újság CD56) | Tojásért petróleumot, lencséért cérnát, cérnáért dohányt csereberélnek, honnan veszik, isten tudja (1918 Miklós Jenő CD10) | [sorban állás közben sokan] ócska holmikat csereberéltek (1927 Kassák Lajos 9314009, 23) | Tanítványai reprodukciókat gyüjtenek és csereberélnek egymással (1941 Farkas Zoltán CD10) | Nézz oda, maholnap megszületik az unokám s még mindig csereberélek. Cseresznyére búzát, búzára majorságot, majorságra zsírt s az isten lovát és szamarát (1955 Sütő András 9620005, 92).

1a. tn (ritk) ’cserekereskedelmet folytat, üzletel vmivel’ ❖ „Mért e késés? – szól [Lehel] fájó haraggal – Mért nem öltök százszoros halállal? Életemmel nem csere-beréltek, Hogyha érttem váltságot reméltek?” (1841–1847 Garay János CD01) | [A kazárok] a hajózáshoz nem értettek, de a hozzájuk szállított árukkal csereberéltek és különösen Bizanccal állandó összeköttetésben állottak (1895 PallasLex. CD02) | Kivételesen ércdarabokkal, de többnyire „marhába” átszámítva csereberéltek a gazdagok (1935 Hóman Bálint munkái CD42).

2. ts ’〈hasonló, nem anyagi természetű dolgokból egyet-egyet〉 egymásnak kölcsönösen ad, egymás közt kicserél, megoszt’ ❖ a gegeket egymással csereberélték (1978 Szalay Károly 1144004, 115) | a fórumok révén könnyen bemérhetővé tették azokat a megszállottakat is, akik illegális fotókat és videofelvételeket csereberélnek (2000 Magyar Hírlap CD09).

3. ts ’〈hely(zet)et, szerepet〉 többször, felváltva kölcsönösen átad egymásnak, ill. 〈vmiket〉 úgy váltogat, hogy helyzetüket többször megcseréli’ ❖ Lábait csereberéli (1909 Vikár Béla ford.–Lönnrot 8521009, 292) | kedves volt, amint ők ketten táncos módra csereberélték helyüket, duetteztek, szólóztak (1927 Schöpflin Aladár CD10) | Hősök és árulók, árulók és hősök csereberélték benne [ti. a középkori Viterbóban] szerepüket (1938 Elek Artúr CD10).

4. ts (pejor is) ’〈(vmely feladatra, funkcióra) alkalmatlan, (már) nem megfelelő dolgot, ritk. személyt〉 vele egynemű másikkal többször, ill. sűrűn felvált, lecserél’ ❖ Podmaniczky Frigyes nem a mai léha emberekből való, kik folyton csereberélik a jót a jobbal (1886 Mikszáth Kálmán CD04) | A szerencsétlen Erdély a pártolkodás megszűntetése végett pártolkodva így csereberélte urát, hűségét, meggyőződését és magatartását (1900 Széchy Károly CD55) | Gábriel nehogy engem csereberélj bárkivel (1973 Nagy László² 9473092, 65) | aligha a legszegényebb rétegek fogják mostanában csereberélni autóikat (1990 Országgyűlési Napló CD62).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. cserebere; ÉKsz.

csereberél ige 1b (kissé biz)
1. tárgyas (tárgy n. is)
(csekély értékű) tárgyakból egy-egy darabot, ill. kisebb mennyiséget〉 egymás között cserélget(ve kap, szerez v. ad)
A furfangos hajósok oda csalogatják a fekete golyhókat hajóikra, azt mondva nekik, hogy csereberélni akarnak velük
(1856 Vasárnapi Újság)
Tojásért petróleumot, lencséért cérnát, cérnáért dohányt csereberélnek, honnan veszik, isten tudja
(1918 Miklós Jenő)
[sorban állás közben sokan] ócska holmikat csereberéltek
(1927 Kassák Lajos)
Tanítványai reprodukciókat gyüjtenek és csereberélnek egymással
(1941 Farkas Zoltán)
Nézz oda, maholnap megszületik az unokám s még mindig csereberélek. Cseresznyére búzát, búzára majorságot, majorságra zsírt s az isten lovát és szamarát
(1955 Sütő András)
1a. tárgyatlan (ritk)
cserekereskedelmet folytat, üzletel vmivel
„Mért e késés? – szól [Lehel] fájó haraggal – Mért nem öltök százszoros halállal? Életemmel nem csere-beréltek, Hogyha érttem váltságot reméltek?”
(1841–1847 Garay János)
[A kazárok] a hajózáshoz nem értettek, de a hozzájuk szállított árukkal csereberéltek és különösen Bizanccal állandó összeköttetésben állottak
(1895 PallasLex.)
Kivételesen ércdarabokkal, de többnyire „marhába” átszámítva csereberéltek a gazdagok
(1935 Hóman Bálint munkái)
2. tárgyas
〈hasonló, nem anyagi természetű dolgokból egyet-egyet〉 egymásnak kölcsönösen ad, egymás közt kicserél, megoszt
a gegeket egymással csereberélték
(1978 Szalay Károly)
a fórumok révén könnyen bemérhetővé tették azokat a megszállottakat is, akik illegális fotókat és videofelvételeket csereberélnek
(2000 Magyar Hírlap)
3. tárgyas
〈hely(zet)et, szerepet〉 többször, felváltva kölcsönösen átad egymásnak, ill. 〈vmiket〉 úgy váltogat, hogy helyzetüket többször megcseréli
Lábait csereberéli
(1909 Vikár Béla ford.Lönnrot)
kedves volt, amint ők ketten táncos módra csereberélték helyüket, duetteztek, szólóztak
(1927 Schöpflin Aladár)
Hősök és árulók, árulók és hősök csereberélték benne [ti. a középkori Viterbóban] szerepüket
(1938 Elek Artúr)
4. tárgyas (pejor is)
(vmely feladatra, funkcióra) alkalmatlan, (már) nem megfelelő dolgot, ritk. személyt〉 vele egynemű másikkal többször, ill. sűrűn felvált, lecserél
Podmaniczky Frigyes nem a mai léha emberekből való, kik folyton csereberélik a jót a jobbal
(1886 Mikszáth Kálmán)
A szerencsétlen Erdély a pártolkodás megszűntetése végett pártolkodva így csereberélte urát, hűségét, meggyőződését és magatartását
(1900 Széchy Károly)
Gábriel nehogy engem csereberélj bárkivel
(1973 Nagy László²)
aligha a legszegényebb rétegek fogják mostanában csereberélni autóikat
(1990 Országgyűlési Napló)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. cserebere; ÉKsz.

Beállítások