cserfa fn és mn 6A

I. fn

1. (Növ is) ’csertölgy, ill. 〈régebben:〉 cserzőlé készítéséhez haszn. kérget szolgáltató (tölgy)fa’ ❖ Szedj ſzſzel, tiſzta idbe tſer-fán termö taplót (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 639) | A gubacsot, melly a cserfa (quercus infectorius) levelein s galyvégein terem, jól meg kell különböztetnünk attól, melly nálunk a „sártölgy” makkopánycsok [= makk-kopácsok, vagyis makk-kupacsok] alatt keletkezik (1856 Vasárnapi Újság CD56) | ülök itt, cserfák árnyékában, s a rigóim füttyét hallgatom (1981 Kerényi Grácia 9324005, 15).

1a. (ritk) ’ilyen fa tömegesen, sűrűn nőve, ill. ilyen fák alkotta erdő, cseres’ ❖ Azon hely, hol Salamon király és Szent László 1070-ben (Budai Ferencz szerint 1072. évben) a kúnokat megverték, Bonfin által […] Cherhelem, Pethő Gergely által Tserhalom-nak neveztetik, mert cserfával volt benőve (1868 Pesty Frigyes CD57).

2. ’Az ilyen fák vmelyikének vmely része.’

2a. ’az ilyen fák vmelyikének faanyaga, kül. a csertölgy fája mint tűzifa’ ❖ Ezt a’ fáradságot mind azok az Építők nem sajnálhatják: a’ kik Bikk, Nyir, Eger és Cserfájokból tsak azért nem építhetnek: mert tudják hogy a’ szú tsak hamar megemészti (1818 Nagyváthy János 8328009, 293) | a cserfa ölét 15, a tölgyét 12 v. on árultatja (1846 Hetilap CD61) | Pereszlényben a lucaszék kilencféle fából: kökény-, boróka-, jávor-, körte-, som-, jegenyefenyő-, akác-, cser- és rózsafából készült (1990 Magyar néprajz CD47).

2b. (rég, irod) ’〈elismerés, dicsőség jelképeként is:〉 az ilyen fák vmelyikének leveles ága’ ❖ a’ Habok közzűl feljön az öreg Duna, a’ mint a Poétai festés kívánja, kezében van az ő nádból, sásból és tserfából kötött koszorúja (1796 Csokonai Vitéz Mihály C6223, 205).

3. (rég v. nyj) ’cserje, bokor’ ❖ A’ Kánya-fa, veſzſz forma tserfa (1795 Gáti István 7116001, 63) | Persze olyankor télen egész más itt minden. Más színe, formája, távlata van az egész vidéknek, egy bokorra nem ismerne rá, ezek az alacsony cserfák el vannak bújva a hó alá (1922 Ujfalusi László CD10).

4. (rég, Szőlő) ’〈a szőlőtőke kétéves fás részének megnevezéseként〉’ ❖ A’ Mettzéskor a’ ki-álló egéſséges Tökén nem-kell három Tser, vagy Termö fánál többet hagyni, a’ többit mind tbe le- kell-vágni, úgy hogy egy ſzemetske ſe maradjon rajta (1773 Szilágyi Sámuel² ford.–Wiegand 7332010, 222).

II. mn

’cser faanyagából készült, abból való 〈tárgy〉’ ❖ Hempelygefs kinn öſzve havat, ’s ſzállítts-le verembe, Mind addig vervén lábbal, vagy tser-fa ſulyokkal, A’ míg egybe nem áll a’ réſz réſzekkel atzél-ként (1794 Baróti Szabó Dávid ford.–Vanière C0829, 204) | Ha kifaragott Bikk, Nyír, és Cserfa Épűletfák szalma füstre rakathatnak: szút nem kapnak (1818 Nagyváthy János 8328009, 293) | cserfaasztal (1905 Petelei István C3488, 3) | A háromszéki Gidófalván azt tapasztaltam, hogy a sír két oldalát is kipadozzák négy ujjnyi vastag cserfa deszkával (1973 Balassa Iván C7106, 232).

UB: -erdő.

ÖE: ~ág, ~bokor, ~gally, ~hamu, ~héj, ~koszorú, ~levél, ~lomb, ~makk, ~tapló.

Sz: cserfás.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT. cserfaszán; ÚMTsz.

cserfa főnév és melléknév 6A
I. főnév
1. (Növ is)
csertölgy, ill. 〈régebben:〉 cserzőlé készítéséhez haszn. kérget szolgáltató (tölgy)fa
Szedj ſzſzel, tiſzta idbe tſer-fán termö taplót
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
A gubacsot, melly a cserfa (quercus infectorius) levelein s galyvégein terem, jól meg kell különböztetnünk attól, melly nálunk a „sártölgy” makkopánycsok [= makk-kopácsok, vagyis makk-kupacsok] alatt keletkezik
(1856 Vasárnapi Újság)
ülök itt, cserfák árnyékában, s a rigóim füttyét hallgatom
(1981 Kerényi Grácia)
1a. (ritk)
ilyen fa tömegesen, sűrűn nőve, ill. ilyen fák alkotta erdő, cseres
Azon hely, hol Salamon király és Szent László 1070-ben (Budai Ferencz szerint 1072. évben) a kúnokat megverték, Bonfin által […] Cherhelem, Pethő Gergely által Tserhalom-nak neveztetik, mert cserfával volt benőve
(1868 Pesty Frigyes)
2.
Az ilyen fák vmelyikének vmely része.
2a.
az ilyen fák vmelyikének faanyaga, kül. a csertölgy fája mint tűzifa
Ezt a’ fáradságot mind azok az Építők nem sajnálhatják: a’ kik Bikk, Nyir, Eger és Cserfájokból tsak azért nem építhetnek: mert tudják hogy a’ szú tsak hamar megemészti
(1818 Nagyváthy János)
a cserfa ölét 15, a tölgyét 12 v. váltóforinton árultatja
(1846 Hetilap)
Pereszlényben a lucaszék kilencféle fából: kökény-, boróka-, jávor-, körte-, som-, jegenyefenyő-, akác-, cser- és rózsafából készült
(1990 Magyar néprajz)
2b. (rég, irod)
〈elismerés, dicsőség jelképeként is:〉 az ilyen fák vmelyikének leveles ága
a’ Habok közzűl feljön az öreg Duna, a’ mint a Poétai festés kívánja, kezében van az ő nádból, sásból és tserfából kötött koszorúja
(1796 Csokonai Vitéz Mihály)
3. (rég v. nyj)
cserje, bokor
A’ Kánya-fa, veſzſz forma tserfa
(1795 Gáti István)
Persze olyankor télen egész más itt minden. Más színe, formája, távlata van az egész vidéknek, egy bokorra nem ismerne rá, ezek az alacsony cserfák el vannak bújva a hó alá
(1922 Ujfalusi László)
4. (rég, Szőlő)
〈a szőlőtőke kétéves fás részének megnevezéseként〉
A’ Mettzéskor a’ ki-álló egéſséges Tökén nem-kell három Tser, vagy Termö fánál többet hagyni, a’ többit mind tbe le- kell-vágni, úgy hogy egy ſzemetske ſe maradjon rajta
(1773 Szilágyi Sámuel² ford.Wiegand)
II. melléknév
cser faanyagából készült, abból való 〈tárgy〉
Hempelygefs kinn öſzve havat, ’s ſzállítts-le verembe, Mind addig vervén lábbal, vagy tser-fa ſulyokkal, A’ míg egybe nem áll a’ réſz réſzekkel atzél-ként
(1794 Baróti Szabó Dávid ford.Vanière)
Ha kifaragott Bikk, Nyír, és Cserfa Épűletfák szalma füstre rakathatnak: szút nem kapnak
(1818 Nagyváthy János)
cserfaasztal
(1905 Petelei István)
A háromszéki Gidófalván azt tapasztaltam, hogy a sír két oldalát is kipadozzák négy ujjnyi vastag cserfa deszkával
(1973 Balassa Iván)
UB: -erdő
ÖE: cserfaág, cserfabokor, cserfagally, cserfahamu, cserfahéj, cserfakoszorú, cserfalevél, cserfalomb, cserfamakk, cserfatapló
Sz: cserfás
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.; SzT. cserfaszán; ÚMTsz.

Beállítások