cserje fn 6B

1. ’〈a megnevezett növény tipikus megjelenési formájának kiemeléseként is:〉 a talajfelszínhez közel dúsan szerteágazó v. rövid törzsű, 5 méternél rendsz. nem magasabb fás szárú növény; bokor’ ❖ ? minden körl bell lév cserjék, berkek és gyümlcsöt nem term fák vágattassanak ki (1795 Magyar Kurír C0327, 450) | [ugyanaz a növény] eggy országbann tsak Tserje, másikbann vastag Fává nő (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 42) | a szarvas fejdíszét hatalmas erővel fatörzshöz, vastag ághoz, vagy erős bokorhoz, cserjéhez dörzsöli (1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹ 1132002, 15) | A nyáras-borókások gyakori cserjéje a sóskaborbolya (Berberis vulgaris) (1995 Magyarország állatvilága CD14).

1a. (/vál) ’ilyen növény tömegesen, sűrűn nőve, ill. egy területen növő(, jellemzően) bokrok alkotta növényzet; bokor, cserjés’ ❖ [ha] valami nagy darab föld, tölgy fákkal, bik-fákkal, vagy valami más élö fa nemével, vagy tserjével van bé-növe; azt erdönek nevezik (1791 Szilvási Gábor ford.–Raff 7275001, 9) | bolyongtában a’ cserje közűl egy madarat látna felszállani (1836 Bajza József ford.–Irving C0719, 6) | Átpásztázva alant az út felől a cserjét, föl-fölfedez a nap egy őzgombát, csiperkét (1963 Illyés Gyula ford.–Paszternak 9274106, 326) | A Földközi- és Adriai-tenger, illetve az Atlanti-óceán partján élő kullancsok a magyaltölgyet, a Skandinávia melléktengerein élők a vörös áfonyát, a kontinentális területen lévők a dús cserjét és az aljnövényzettel benőtt csertölgyet kedvelik (2000 Természet Világa CD50).

2. (rég, ritk) ’növendék (cser)fa’ ❖ cserje, fn. ált. mindenféle vad fanövény bokros csemetéje; külön. a cserfa bokros csemetéje (1872 Ballagi Mór C7036, 176).

2a. (rég v. nyj) ’fiatal tölgyes erdőállomány’ ❖ [a Klarány nevű falu] erdeje tsekély bikkes, és tserje, szleje nints (1798 Vályi András C4337, 381) | A csernye (~cserje) tehát fiatal tölgy-(sarj)erdő (1964 Reuter Camillo C6015, 62).

3. (nyj) ’elszáradt falevél’ ❖ Másod-virág nyílik a fán, Mikor zörgő cserjét hullat (1853 Tompa Mihály CD01) | Hideg kő s cserje által Most eltemetve nincs (1855 Tompa Mihály 8484088, 205) | cserje: száraz falevél (1904 Szemkő Aladár C5962, 21) | cserje (Sz.): avar, száraz falevél (1954 Magyar Nyelvjárások C5806, 177).

Ö: dísz~, fél~, gyapot~, kávé~, koka~, tea~, törpe~.

ÖU: áfonya~, akác~, citrom~, fenyő~, mogyoró~.

ÖE: ~ág, ~bokor, ~lomb.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. cserje¹

cserje főnév 6B
1.
〈a megnevezett növény tipikus megjelenési formájának kiemeléseként is:〉 a talajfelszínhez közel dúsan szerteágazó v. rövid törzsű, 5 méternél rendsz. nem magasabb fás szárú növény; bokor
?
minden körl bell lév cserjék, berkek és gyümlcsöt nem term fák vágattassanak ki
(1795 Magyar Kurír)
[ugyanaz a növény] eggy országbann tsak Tserje, másikbann vastag Fává nő
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
a szarvas fejdíszét hatalmas erővel fatörzshöz, vastag ághoz, vagy erős bokorhoz, cserjéhez dörzsöli
(1928 Rázsó Lajos–Nagy László¹)
A nyáras-borókások gyakori cserjéje a sóskaborbolya (Berberis vulgaris)
(1995 Magyarország állatvilága)
1a. (/vál)
ilyen növény tömegesen, sűrűn nőve, ill. egy területen növő(, jellemzően) bokrok alkotta növényzet; bokor, cserjés
[ha] valami nagy darab föld, tölgy fákkal, bik-fákkal, vagy valami más élö fa nemével, vagy tserjével van bé-növe; azt erdönek nevezik
(1791 Szilvási Gábor ford.Raff)
bolyongtában a’ cserje közűl egy madarat látna felszállani
(1836 Bajza József ford.Irving)
Átpásztázva alant az út felől a cserjét, föl-fölfedez a nap egy őzgombát, csiperkét
(1963 Illyés Gyula ford.Paszternak)
A Földközi- és Adriai-tenger, illetve az Atlanti-óceán partján élő kullancsok a magyaltölgyet, a Skandinávia melléktengerein élők a vörös áfonyát, a kontinentális területen lévők a dús cserjét és az aljnövényzettel benőtt csertölgyet kedvelik
(2000 Természet Világa)
2. (rég, ritk)
növendék (cser)fa
cserje, fn.főnév ált.általában mindenféle vad fanövény bokros csemetéje; külön.különösen a cserfa bokros csemetéje
(1872 Ballagi Mór)
2a. (rég v. nyj)
fiatal tölgyes erdőállomány
[a Klarány nevű falu] erdeje tsekély bikkes, és tserje, szleje nints
(1798 Vályi András)
A csernye (~cserje) tehát fiatal tölgy-(sarj)erdő
(1964 Reuter Camillo)
3. (nyj)
elszáradt falevél
Másod-virág nyílik a fán, Mikor zörgő cserjét hullat
(1853 Tompa Mihály)
Hideg kő s cserje által Most eltemetve nincs
(1855 Tompa Mihály)
cserje: száraz falevél
(1904 Szemkő Aladár)
cserje (Sz.Nagyszalánc): avar, száraz falevél
(1954 Magyar Nyelvjárások)
ÖU: áfonyacserje, akáccserje, citromcserje, fenyőcserje, mogyorócserje
ÖE: cserjeág, cserjebokor, cserjelomb
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. cserje¹

Beállítások