cserkel ige 1b

1. tn (Vad, átv is) ’olyan módon vadászik vki, hogy a zsákmány nyomát fürkészve óvatosan, lopva annak közelébe férkőzik’ ❖ Zergebakra cserkelni a fogarasi havasokban (1931 Sárközi György 9587010, 49) | [a bolha] rászökik az emberre, jól megcsípi s a csípés nyomán utána lopódzhatnak az ujjak cserkelve s előbb-utóbb terítékre kerül (1938 Kemény János¹ 9319004, 209) | [Almásy László] egy hónapig cserkelt Szudánban (1995 Új Könyvek CD29).

1a. ts (Vad) ’〈vadász (nagy)vadat〉 óvatosan, lopva megközelít(ve elejt)’ ❖ lövésre cserkelni a nyulat, rókát az erdőn, ez már tudomány (1887 Vajda János C4655, 119) | cserkelik a Bakonyban a vadászok a szarvast (1896 Magyar Nyelvőr C5844, 309) | légpuskával, majd érettségi után flóberpuskával cserkelte a vadat (1996 Új Könyvek CD29).

2. tn (ritk) ’〈állat erdőben, mezőn〉 eleséget keresgélve jár(kál), mozog’ ❖ Úgy érezte e pillanatban magát, mint a vad, aki még szabadon cserkel a mezőségben, de már valahol készítik a fegyvert reá (1931 Móricz Zsigmond CD10).

J: cserkészik.

ÖU: be~, meg~.

Vö. ÉrtSz.; TESz. cserkész; ÉKsz.; ÚMTsz. cserkel¹

cserkel ige 1b
1. tárgyatlan (Vad, átv is)
olyan módon vadászik vki, hogy a zsákmány nyomát fürkészve óvatosan, lopva annak közelébe férkőzik
Zergebakra cserkelni a fogarasi havasokban
(1931 Sárközi György)
[a bolha] rászökik az emberre, jól megcsípi s a csípés nyomán utána lopódzhatnak az ujjak cserkelve s előbb-utóbb terítékre kerül
(1938 Kemény János¹)
[Almásy László] egy hónapig cserkelt Szudánban
(1995 Új Könyvek)
1a. tárgyas (Vad)
〈vadász (nagy)vadat〉 óvatosan, lopva megközelít(ve elejt)
lövésre cserkelni a nyulat, rókát az erdőn, ez már tudomány
(1887 Vajda János)
cserkelik a Bakonyban a vadászok a szarvast
(1896 Magyar Nyelvőr)
légpuskával, majd érettségi után flóberpuskával cserkelte a vadat
(1996 Új Könyvek)
2. tárgyatlan (ritk)
〈állat erdőben, mezőn〉 eleséget keresgélve jár(kál), mozog
Úgy érezte e pillanatban magát, mint a vad, aki még szabadon cserkel a mezőségben, de már valahol készítik a fegyvert reá
(1931 Móricz Zsigmond)
ÖU: becserkel, megcserkel
Vö. ÉrtSz.; TESz. cserkész; ÉKsz.; ÚMTsz. cserkel¹

Beállítások