csicsog tn ige 2a (rég v. nyj)csicseg

1. ’〈madár〉 csicsereg’ ❖ Ímhol édesdenn csicseg a’ pacsirta! (1823 Édes Gergely C2571, 391) | [a latin] pipare a régi kor íróinál is már használatban volt s annyit tett mint: csicseg, csipog, s kivált a tyúk, csibe hangjának utánzására alkalmazták (1887 Szarvas Gábor C5238, 389) | megint csak kihallottam az ezüst csengésü kacagást, mintha gilice madár csicsogott volna messzéről (1915 Móricz Zsigmond C3225, 23) | Hát az édes kis madárkák, amelyek annyira csicsognak? (1942 Füst Milán C6151, 225).

1a. ’〈emlősállat hangja〉 a madárcsicsergéshez hasonlóan szól’ ❖ [Az ún. maláji mókuscickány] rendes kiáltása, rövid, sajátságos, reszkető, csicsegő hang, mely haragjában élesen kilökött kiáltássá fajul (1929 Az állatok világa ford. CD46).

2. ’〈személy, kül. fiatal lány v. gyerek〉 magas hangon, könnyedén beszél, cseveg (vmiről)’ ❖ Csicsog: hamiskásan beszél (1873 Iványos Soma C5940, 278) | [A kislány] elfordult aztán és karjait Józsi felé terjesztve, csicsegett kedvesen: – Józsi…Józsi! (1909 Gaál Mózes¹ 8151002, 20) | Ha együvé kerűl két három csitri lyány, úgy csicsegnek kaczatjaikrúl, hogy a kívűl álló abbúl meg nem ért csak egy mukkot is (1972 Weöres Sándor 2018008, 415).

2a. ’〈nevetés〉 magas hangon cseng’ ❖ Én csak a kis csicsegő kacagását hallottam, attól ment a vér a fejembe, de hogy min nevetett, azt én nem tudtam (1935 Móricz Zsigmond 9462032, 143).

3. ’〈mozgástól v. hasítástól vászon〉 éles, magas hangot hallat’ ❖ csicsogni: zörögni, harsogni (a gyolcs hasétás alkalmával „csicsog”) (1877 Veres Imre C5944, 134) | szárító-kötélen vászon alsó csicsog a szélben (1964 Weöres Sándor 9788143, 105).

4. ’〈tűz〉 sistergő hangot ad’ ❖ az ősidőkben állandóan égve tartott közös tűzhely nemcsak fényt adott, hanem csicsogó, ropogó, pisszegő hangot is (1988 Szilágyi Ferenc² C5928, 337).

5. ’cuppogásra emlékeztető halk, magas hangot ad vmi v. vki’ ❖ Én is voltam egyszer kendőváltáson, de annyit ittam, hogy mikor az egyik Motosiczky […] megfogta a karomat, hát becsületemre mondom, csicsogott a borbeli nedvektől (1882–1883 Mikszáth Kálmán C3148, 216) | Cudar, lucskos idő van, a képviselői cipők huruttyolva csicsognak a nedves pokrócon (1885 Mikszáth Kálmán CD04) | A nádasnál ott álltak a zsandárok lovai összeverődve. A talaj itt már csicsog a csizma alatt (1899 Mikszáth Kálmán C3106, 190) | besodorja a szél a havat, máris csicsog a konyha földje az ember lába alatt (1932 Móra Ferenc C6033, 53) | elmesélte nékem egy kisgyerekük, csecsemőjük halálát … leutánozta a gyerek utolsó perceit: csücsörített, csicsogott, szipogott (1956 Füst Milán C0091, 1135).

Vö. CzF. csicscsėg · csicsėg, ~; ÉrtSz.; TESz. csicsereg; ÉKsz.; ÚMTsz. csicseg, ~

csicsog tárgyatlan ige 2a (rég v. nyj)
csicseg 2b
1.
〈madár〉 csicsereg
Ímhol édesdenn csicseg a’ pacsirta!
(1823 Édes Gergely)
[a latin] pipare a régi kor íróinál is már használatban volt s annyit tett mint: csicseg, csipog, s kivált a tyúk, csibe hangjának utánzására alkalmazták
(1887 Szarvas Gábor)
megint csak kihallottam az ezüst csengésü kacagást, mintha gilice madár csicsogott volna messzéről
(1915 Móricz Zsigmond)
Hát az édes kis madárkák, amelyek annyira csicsognak?
(1942 Füst Milán)
1a.
〈emlősállat hangja〉 a madárcsicsergéshez hasonlóan szól
[Az ún. maláji mókuscickány] rendes kiáltása, rövid, sajátságos, reszkető, csicsegő hang, mely haragjában élesen kilökött kiáltássá fajul
(1929 Az állatok világa ford.)
2.
〈személy, kül. fiatal lány v. gyerek〉 magas hangon, könnyedén beszél, cseveg (vmiről)
Csicsog: hamiskásan beszél
(1873 Iványos Soma)
[A kislány] elfordult aztán és karjait Józsi felé terjesztve, csicsegett kedvesen: – Józsi…Józsi!
(1909 Gaál Mózes¹)
Ha együvé kerűl két három csitri lyány, úgy csicsegnek kaczatjaikrúl, hogy a kívűl álló abbúl meg nem ért csak egy mukkot is
(1972 Weöres Sándor)
2a.
〈nevetés〉 magas hangon cseng
Én csak a kis csicsegő kacagását hallottam, attól ment a vér a fejembe, de hogy min nevetett, azt én nem tudtam
(1935 Móricz Zsigmond)
3.
〈mozgástól v. hasítástól vászon〉 éles, magas hangot hallat
csicsogni: zörögni, harsogni (a gyolcs hasétás alkalmával „csicsog”)
(1877 Veres Imre)
szárító-kötélen vászon alsó csicsog a szélben
(1964 Weöres Sándor)
4.
〈tűz〉 sistergő hangot ad
az ősidőkben állandóan égve tartott közös tűzhely nemcsak fényt adott, hanem csicsogó, ropogó, pisszegő hangot is
(1988 Szilágyi Ferenc²)
5.
cuppogásra emlékeztető halk, magas hangot ad vmi v. vki
Én is voltam egyszer kendőváltáson, de annyit ittam, hogy mikor az egyik Motosiczky […] megfogta a karomat, hát becsületemre mondom, csicsogott a borbeli nedvektől
(1882–1883 Mikszáth Kálmán)
Cudar, lucskos idő van, a képviselői cipők huruttyolva csicsognak a nedves pokrócon
(1885 Mikszáth Kálmán)
A nádasnál ott álltak a zsandárok lovai összeverődve. A talaj itt már csicsog a csizma alatt
(1899 Mikszáth Kálmán)
besodorja a szél a havat, máris csicsog a konyha földje az ember lába alatt
(1932 Móra Ferenc)
elmesélte nékem egy kisgyerekük, csecsemőjük halálát … leutánozta a gyerek utolsó perceit: csücsörített, csicsogott, szipogott
(1956 Füst Milán)
Vö. CzF. csicscsėg · csicsėg, ~; ÉrtSz.; TESz. csicsereg; ÉKsz.; ÚMTsz. csicseg, ~

Beállítások