csík¹ fn 3A1

1. ’ált. kis termetű, megnyúlt, többnyire hengeres testű, lárvákkal és férgekkel táplálkozó, fenéklakó édesvízi hal, amelynek szája körül 6–12 bajuszszál található, kül. az ún. réti csík fajba (Misgurnus fossilis) tartozó, akár 30 centiméteresre is megnövő hal, amelynek oldalát barna és okkersárga hosszanti sávok díszítik’ ❖ [a csíkászok] jó el-menetellel tsíkokat fogván, egygy éjtſzaka, mikor meg-ſe gondolák, hirtelen vizzel környl-vétetének (1780 Magyar Hírmondó C0268, 143) | A’ Tsik (cobitis fossilis, der Schlammpeitzker) motsáros helyeken szeret lakni (1803 Szentgyörgyi József C3953, 217) | Nincs honn a mester. Csíkot fogni ment! (1959 Jékely Zoltán 9278058, 50) | A csíkok nyúlánk, hengeres testű halak, sőt közülük egyeseknek féreg formájuk van (1969 Urania állatvilág ford. C6210, 106).

1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként) (Áll) ’〈ilyen édesvízi halak fajainak elnevezésében nemi névi elemként〉’ ❖ Kövi csík. Cobitis barbatula L. (1887 Herman Ottó C2078, 659) | hegyi csík (Cobitis montana Vladykov) (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Kőfúró csík Sabanejewia aurata (1995 Magyarország állatvilága CD14).

1b. ’az ilyen édesvízi halak vmelyikének, kül. az ún. réti csíknak a húsa mint étel’ ❖ Tsík káposztalévvel (1803 Sándor István C3667, 506) | Kánturam, kánturam, mi jutott eszébe? Nagyon lágy már a csík a harmadik lébe (1851–1852 Sárosi Gyula 8404057, 215) | Mikor beteges voltál, borjuhússal csináltam meg a káposztatölteléket s vajjal főztem a csíkot (1900 Mikszáth Kálmán C3142, 146) | [A 17. században] a böjti időszakban halételek kerültek terítékre: főként csukát, kecseget, vizát, csíkot, süllőt és pisztrángot fogyasztottak (1992 Tóth István György CD17).

2. (rég) ’〈az ilyen édesvízi halakhoz hasonló testfelépítésű, kül. az ún. tengeri ingola fajba (Petromyzon marinus) v. ún. folyami ingola fajba (Lampetra fluviatilis) tartozó, megnyúlt, hengeres testű, szívótölcsérré fejlődött szájú, angolnaszerű hal megnevezéseként〉’ ❖ Orsó hal, firis, tsík; Lampetra, Petromyzon (1795 k. Takáts Rafael C4082, 7) | Tsik, L. lampetra (1816 Gyarmathi Sámuel C1948, 82).

3. (rég) ’sertés torkában daganat, duzzadás formájában jelentkező betegség’ ❖ [Ha a disznónak] tkja van: töt, ’s tzérnát vonny által, és vágd-ki (1779 Miháltz István ford.–Vanière 7225006, 58) | egyik vagy másik Sertés már Csíkot kapott (1819 e. Nagyváthy János 8328016, 188) | csík = malacbetegség, abban nyilatkozik, hogy az ínyben az ér megtelik fekete vérrel (1894 Demjén Kálmán C5239, 288).

ÖU: hal~.

ÖE: ~fogás, ~kas, ~varsa.

Vö. CzF. csík¹; ÉrtSz. csík¹; SzólKm. csík¹; TESz. csík¹; ÉKsz. csík¹; SzT. csík¹; ÚMTsz. csík¹

csík¹ főnév 3A1
1.
ált. kis termetű, megnyúlt, többnyire hengeres testű, lárvákkal és férgekkel táplálkozó, fenéklakó édesvízi hal, amelynek szája körül 6–12 bajuszszál található, kül. az ún. réti csík fajba (Misgurnus fossilis) tartozó, akár 30 centiméteresre is megnövő hal, amelynek oldalát barna és okkersárga hosszanti sávok díszítik
[a csíkászok] jó el-menetellel tsíkokat fogván, egygy éjtſzaka, mikor meg-ſe gondolák, hirtelen vizzel környl-vétetének
(1780 Magyar Hírmondó)
A’ Tsik (cobitis fossilis, der Schlammpeitzker) motsáros helyeken szeret lakni
(1803 Szentgyörgyi József)
Nincs honn a mester. Csíkot fogni ment!
(1959 Jékely Zoltán)
A csíkok nyúlánk, hengeres testű halak, sőt közülük egyeseknek féreg formájuk van
(1969 Urania állatvilág ford.)
1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként) (Áll)
〈ilyen édesvízi halak fajainak elnevezésében nemi névi elemként〉
Kövi csík. Cobitis barbatula L.Linnaeus
(1887 Herman Ottó)
hegyi csík (Cobitis montana Vladykov)
(1933 Az állatok világa ford.)
Kőfúró csík Sabanejewia aurata
(1995 Magyarország állatvilága)
1b.
az ilyen édesvízi halak vmelyikének, kül. az ún. réti csíknak a húsa mint étel
Tsík káposztalévvel
(1803 Sándor István)
Kánturam, kánturam, mi jutott eszébe? Nagyon lágy már a csík a harmadik lébe
(1851–1852 Sárosi Gyula)
Mikor beteges voltál, borjuhússal csináltam meg a káposztatölteléket s vajjal főztem a csíkot
(1900 Mikszáth Kálmán)
[A 17. században] a böjti időszakban halételek kerültek terítékre: főként csukát, kecseget, vizát, csíkot, süllőt és pisztrángot fogyasztottak
(1992 Tóth István György)
2. (rég)
〈az ilyen édesvízi halakhoz hasonló testfelépítésű, kül. az ún. tengeri ingola fajba (Petromyzon marinus) v. ún. folyami ingola fajba (Lampetra fluviatilis) tartozó, megnyúlt, hengeres testű, szívótölcsérré fejlődött szájú, angolnaszerű hal megnevezéseként〉
Orsó hal, firis, tsík; Lampetra, Petromyzon
(1795 k. Takáts Rafael)
Tsik, L.Latine ’latinul’ lampetra
(1816 Gyarmathi Sámuel)
3. (rég)
sertés torkában daganat, duzzadás formájában jelentkező betegség
[Ha a disznónak] tkja van: töt, ’s tzérnát vonny által, és vágd-ki
(1779 Miháltz István ford.Vanière)
egyik vagy másik Sertés már Csíkot kapott
(1819 e. Nagyváthy János)
csík = malacbetegség, abban nyilatkozik, hogy az ínyben az ér megtelik fekete vérrel
(1894 Demjén Kálmán)
ÖU: halcsík
ÖE: csíkfogás, csíkkas, csíkvarsa
Vö. CzF. csík¹; ÉrtSz. csík¹; SzólKm. csík¹; TESz. csík¹; ÉKsz. csík¹; SzT. csík¹; ÚMTsz. csík¹

Beállítások