csíkbogár fn 5A (Áll)

’elsősorban a mérsékelt égöv alatt honos, 1,7–4,5 centiméteres, fekete v. sötétbarna, vízben élő, ragadozó életmódot folytató bogár, amelynek csupasz csápja 11 ízből áll, kül. az ún. sárgaszegélyű csíkbogár fajba (Dytiscus marginalis) tartozó, Magyarországon is gyakori, 2,7–3,5 centiméteres, halivadék-pusztításával komoly károkat okozó feketésbarna rovar’ ❖ Tsík’ bogár, vízi féreg: Hydrocantharus (1795 k. Takáts Rafael C4082, 35) | Csíkbogár (Dytiscus marginalis L.), a födelesszárnyuak (Coleoptera), az öttagúak (Pentamera) csoportjának az uszó bogarak (Dytiscidæ) családjába tartozó bogárfaj (1893 PallasLex. CD02) | A csíkbogarak ragadozó életmódot folytatnak, nagyobbikjuk még a halakat is megtámadja, amiért kártékonyakká válnak. A csíkbogarak elterjedése nagy, ott találjuk őket a Föld minden részében (1933 Az állatok világa ford. CD46) | Állóvizeink egyik leggyakoribb nagy csíkbogara a széles, lapos testű, csak tora és szárnyfedői külső szegélyén sárga szegélyes nagy búvárbogár (Cybister laterimarginalis) (1995 Magyarország állatvilága CD14).

a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként) ’〈ilyen bogarak fajainak elnevezésében nemi névi elemként〉’ ❖ Széles Tsíkbogár. D. [= Dytiscus] (1799 Főldi János C6339, 306) | A legnagyobb hazai faj a nagyon ritka, igen széles testű óriás csíkbogár (Dytiscus latissimus). Sokkal gyakoribb számos kisebb termetű faj, pl. a nagyobb tavakban elterjedt barázdás csíkbogár (Acilius sulcatus), az állóvizeinkben mindenütt honos recéshátú csíkbogár (Colymbetes fuscus) és pettyes csíkbogár (Rhantus punctatus), valamint a hegyesszárnyú csíkbogár (Copelatus ruficollis) (1995 Magyarország állatvilága CD14).

b. (tbsz-ban) (Áll) ’〈az ilyen bogarak fajait magában foglaló család nevezéktani elnevezéseként〉’ ❖ Merülyfélék (Dytiscidæ vagy csikbogarak), a fedelesszárnyuak rendjébe, az öt lábtőízesek csoportjába tartozó bogárcsalád (1896 PallasLex. CD02) | Dytiscidae […] csíkbogarak (1978 Hétnyelvű névszótár C6711, 367).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

csíkbogár főnév 5A (Áll)
elsősorban a mérsékelt égöv alatt honos, 1,7–4,5 centiméteres, fekete v. sötétbarna, vízben élő, ragadozó életmódot folytató bogár, amelynek csupasz csápja 11 ízből áll, kül. az ún. sárgaszegélyű csíkbogár fajba (Dytiscus marginalis) tartozó, Magyarországon is gyakori, 2,7–3,5 centiméteres, halivadék-pusztításával komoly károkat okozó feketésbarna rovar
Tsík’ bogár, vízi féreg: Hydrocantharus
(1795 k. Takáts Rafael)
Csíkbogár (Dytiscus marginalis L.Linnaeus), a födelesszárnyuak (Coleoptera), az öttagúak (Pentamera) csoportjának az uszó bogarak (Dytiscidæ) családjába tartozó bogárfaj
(1893 PallasLex.)
A csíkbogarak ragadozó életmódot folytatnak, nagyobbikjuk még a halakat is megtámadja, amiért kártékonyakká válnak. A csíkbogarak elterjedése nagy, ott találjuk őket a Föld minden részében
(1933 Az állatok világa ford.)
Állóvizeink egyik leggyakoribb nagy csíkbogara a széles, lapos testű, csak tora és szárnyfedői külső szegélyén sárga szegélyes nagy búvárbogár (Cybister laterimarginalis)
(1995 Magyarország állatvilága)
a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként)
〈ilyen bogarak fajainak elnevezésében nemi névi elemként〉
Széles Tsíkbogár. D. [= Dytiscus]
(1799 Főldi János)
A legnagyobb hazai faj a nagyon ritka, igen széles testű óriás csíkbogár (Dytiscus latissimus). Sokkal gyakoribb számos kisebb termetű faj, pl.például a nagyobb tavakban elterjedt barázdás csíkbogár (Acilius sulcatus), az állóvizeinkben mindenütt honos recéshátú csíkbogár (Colymbetes fuscus) és pettyes csíkbogár (Rhantus punctatus), valamint a hegyesszárnyú csíkbogár (Copelatus ruficollis)
(1995 Magyarország állatvilága)
b. (tbsz-ban) (Áll)
〈az ilyen bogarak fajait magában foglaló család nevezéktani elnevezéseként〉
Merülyfélék (Dytiscidæ vagy csikbogarak), a fedelesszárnyuak rendjébe, az öt lábtőízesek csoportjába tartozó bogárcsalád
(1896 PallasLex.)
Dytiscidae […] csíkbogarak
(1978 Hétnyelvű névszótár)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások