csikland³ l. csiklandik

csiklandik tn ige 13a7 (kissé rég)csikland (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: irod)

1. ’〈test(rész)〉 olyan (kellemetlenül) bizsergő fizikai érzést érez, mintha csiklandoznák’ ❖ Édesden tsiklandik gégéd ha kortyolod [a bort] (1790 Mátyási József 7221023, 299) | Csiklandik széltiben a talp (1879 Szabó Dávid C3764, 26) | Iny csikland, csíp, fog él, gyulad, Nyelven vonagló indulat (1915 Szép Ernő CD10) | Jó a tapintás is, puha csiklandó tenyerünket végighúzni a pázsiton (1938 e. Dsida Jenő 9114054, 25) | Bár enyhén megremeg a víziskorpió, nem csiklandik nagyon, ha csónak símogatja (1980 e. Fodor András ford.–Auden 9148031, 154).

1a. ’〈személy v. testrész〉 nehezen tűri a csiklandozást, nagyon érzékeny rá’ ❖ Csiklándom, ich kitzele (1779 Magyar grammatika C2985, 194) | ne hadonázz azzal a karddal, mert én csiklándom! (1875 Jókai Mór CD18) | Lenke azt kérdezte, vajon csiklandik-e még a dereka Mártonnak, mint abban az időben, amikor a szénapadláson hancúroztak (1919 Krúdy Gyula CD54).

2. ’〈érzékszerv, testrész〉 érzelmi hatásra (kellemes) izgalomba, ingerületbe jön, ill. 〈vér〉 ilyen hatásra gyorsabban áramlik’ ❖ Fejér Rosália Kis-Azony énekelt, és olly ſzépen, hogy a’ Bétsi fül is tsiklandott vólna hallásán (1793 Magyar Hírmondó C5810, 803) | Csiklandik a’ bőr minden részemen Ha e’ boszorkányvárra gondolok (1835 Tóth Lőrinc C4294, 91) | annyi egészséges vér folydogált benne [ti. a lányban], mennyi a természet egyszerű fiának látására magától is csiklandik (1847 Vas Gereben C4363, 126) | a szíve kéjesen csiklandott s vonaglott a lányhangok és csengő kacajok miatt (1925 Móricz Zsigmond CD10).

3. (ritk) ’〈száj〉 sóvárog, eped vmiért v. vmi után’ ❖ Pezsgőre csiklandik a szám (1873 Dóczi Lajos ford.–Goethe 8108012, 93) | igen csiklándott a szája a pipa után (1900 A magyar anekdotakincs C4254, 232).

J: csiklandozik.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csikland; ÉKsz.; ÉKsz.² csikland, ~.

csikland³ lásd csiklandik
csiklandik tárgyatlan ige 13a7 (kissé rég)
csikland (kijelentő mód jelen idő egysz 3. sz-ben: irod)
1.
〈test(rész) olyan (kellemetlenül) bizsergő fizikai érzést érez, mintha csiklandoznák
Édesden tsiklandik gégéd ha kortyolod [a bort]
(1790 Mátyási József)
Csiklandik széltiben a talp
(1879 Szabó Dávid)
Iny csikland, csíp, fog él, gyulad, Nyelven vonagló indulat
(1915 Szép Ernő)
Jó a tapintás is, puha csiklandó tenyerünket végighúzni a pázsiton
(1938 e. Dsida Jenő)
Bár enyhén megremeg a víziskorpió, nem csiklandik nagyon, ha csónak símogatja
(1980 e. Fodor András ford.Auden)
1a.
〈személy v. testrész〉 nehezen tűri a csiklandozást, nagyon érzékeny rá
Csiklándom, ich kitzele
(1779 Magyar grammatika)
ne hadonázz azzal a karddal, mert én csiklándom!
(1875 Jókai Mór)
Lenke azt kérdezte, vajon csiklandik-e még a dereka Mártonnak, mint abban az időben, amikor a szénapadláson hancúroztak
(1919 Krúdy Gyula)
2.
〈érzékszerv, testrész〉 érzelmi hatásra (kellemes) izgalomba, ingerületbe jön, ill. 〈vér〉 ilyen hatásra gyorsabban áramlik
Fejér Rosália Kis-Azony énekelt, és olly ſzépen, hogy a’ Bétsi fül is tsiklandott vólna hallásán
(1793 Magyar Hírmondó)
Csiklandik a’ bőr minden részemen Ha e’ boszorkányvárra gondolok
(1835 Tóth Lőrinc)
annyi egészséges vér folydogált benne [ti. a lányban], mennyi a természet egyszerű fiának látására magától is csiklandik
(1847 Vas Gereben)
a szíve kéjesen csiklandott s vonaglott a lányhangok és csengő kacajok miatt
(1925 Móricz Zsigmond)
3. (ritk)
〈száj〉 sóvárog, eped vmiért v. vmi után
Pezsgőre csiklandik a szám
(1873 Dóczi Lajos ford.Goethe)
igen csiklándott a szája a pipa után
(1900 A magyar anekdotakincs)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csikland; ÉKsz.; ÉKsz.² csikland, ~

Beállítások