csiklánd¹ (3a11) l. csikland¹

csikland¹ ts ige 3a11csiklánd (rég v. irod)

1. (kissé rég) ’〈személy (kezével v. vmely tárggyal)〉 vmely érzékeny helyen többször úgy érint vkit, vmit, hogy azzal izgató, bizsergő, viszkető érzést kelt, az így érintett személyt pedig rendsz. rángatózó mozdulatokra, nevetésre készteti’ ❖ Tsiklandani valakit. Tsiklandás. Tsiklandozni (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 244) | vajha […] megemelhetném rózsás kis talpadat, és az Érből partra jövőt csiklandnám gyenge füvekkel (1827 Vörösmarty Mihály C4534, 349) | Ruszalka, az oroszoknál vizi tündér […]. Szokása a halandó embereket magához csábítani, halálra csiklandani, vizbe fulasztani (1897 PallasLex. CD02) | – Ihh! Ihh! – kirántja magát. Őtet ne csiklandják! Ő hozzá ne nyúljanak! (1936 Tersánszky Józsi Jenő 9706006, 23).

1a. (kissé rég) ’〈tárgy, anyag testrészt v. személyt〉 így érintve ingerel, izgat’ ❖ tsiklándván a toll’ az orrát, prüsszenteni talála [a szolgáló] (1780 Patay Sámuel ford. C0710, 38) | [A lány] rózsás fejét vállamra hajtja, Lágy fürtje arczomat csiklandja (1846 Szemere Miklós C3944, 265) | Vágom a fát hűvös halomba, fényesül a görcse sikongva, zúzmara hull szárnyas hajamra, csiklándani benyúl nyakamba – bársonyon futnak perceim (1930 József Attila 9282056, 108) | A nyúl fia szüntelen ott él, ahol született. Orrcimpáját virág csiklandja (1973 Nagy László² 9473103, 91).

1b. (kissé rég, ritk) ’〈testrészt vmely belső folyamat〉 ingerületet v. vmilyen érzetet keltve benne ingerel’ ❖ Fironának olyan nevethetnékje támadt, hogy alig tudta visszanyelni. S ez a nevetés sokáig csiklandta gégéjét (1910 Tersánszky Józsi Jenő CD10).

2. (rég, tréf) ’〈hegyes v. egyéb fájdalmat okozó tárggyal〉 ingerelve szurkál, döfköd, piszkál vkit’ ❖ Tüzes fogókkal csikland a bakó (1843 Jókai Mór 8209016, 17) | Mi az a pénzkérdés? Mikor Hora és Kloska fajtája tüzestaplóval csiklandja az ember talpát s azt kérdi, hogy „ungye bany?” (hol a pénz?) ez aztán a pénzkérdés (1857 Vasárnapi Újság CD56).

2a. (kissé rég, ritk, átv is) ’〈hegyes tárgy〉(többször) megszúr, megbök vkit, vmit’ ❖ Egy vad Tkó, […] Mellyet ſarkantyúja büſzke Katonának Nem tklandott (1776 Kónyi János ford.–Gellert 7190017, 13) | Néma fegyvereit köszörüli fölötted a hajnal, halványsárga nyila csiklandja a cifra eget (1934 Forgács Antal CD10) | félelmetesen csiklandó sarkantyúkkal testemben és lelkemben (1959 Szentkuthy Miklós 9664005, 88).

3. (tárgy n. is) (rég, vál) ’piszkál, ingerel, kellemetlenkedve bosszant vkit’ ❖ [Édes Gergely verseinek] minden sorából a’ magamtól eltolt, de engemet nagyon csiklandó magasztalás és önszeretet tetszik ki (1803 Kazinczy Ferenc C2556, 119) | Kálmán ott őgyelgett a tömkelegben s engedte magát az ismerős álcák csípős tréfáival csiklandatni (1872 Jókai Mór CD18) | – Ah! Te nem vagy féltékeny! – mondá Lyonel, akit csiklandott a föl sem vevés (1888 Jókai Mór CD18).

4. (/irod v. vál) ’〈inger v. érzelmi hatás〉(kellemes) izgalomba, ingerületbe hoz, ill. felizgat vkit, vmit’ ❖ Tsiklánd a szerelem (1773 Teleki Ádám ford.–Corneille C4103, 60) | A’ szívet csiklandó győzödelmi fény (1819 Kisfaludy Károly 8242025, 310) | Szüretre zendűl minden táj körötted Csiklandja orrod erjedt muskotály (1911 Kosztolányi Dezső 9359320, 20) | az emeletek közt elrejtett úri kupleráj tudata csiklándja az érzékeiket (1988 Lengyel Péter 9397007, 233).

4a. csikland vmire (kissé rég) ’〈vmi, ill. megnyilvánulásával vki〉 rendsz. kellemes izgalomba hozva vmely cselekvésre késztet, ösztökél vkit’ ❖ Édesítésre tsiklandnak a’ pajkoskodó katsók (1805 Tavaszi virágok C4100, 25) | [a fekete tollas párt] elhúzta a határozathozatalt a délután étvágyingerlő, késő óráira, […] szökésre csiklandá a türelmetlen közönséget (1869 Jókai Mór CD18) | az egyidejűleg burjánzó, divatos prózának, regénynek, elbeszélésnek, tárcának tisztára nevetésre csiklandott egy-egy fattyúhajtása (1962 Tersánszky Józsi Jenő 2028009, 309).

J: csiklandoz.

ÖU: fel~, meg~.

Sz: csiklandás, csiklandó.

Vö. CzF. csikland · csiklánd; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

csiklánd¹ lásd csikland¹
csikland¹ tárgyas ige 3a11
csiklánd 3a11 (rég v. irod)
1. (kissé rég)
〈személy (kezével v. vmely tárggyal) vmely érzékeny helyen többször úgy érint vkit, vmit, hogy azzal izgató, bizsergő, viszkető érzést kelt, az így érintett személyt pedig rendsz. rángatózó mozdulatokra, nevetésre készteti
Tsiklandani valakit. Tsiklandás. Tsiklandozni
(1792 Baróti Szabó Dávid)
vajha […] megemelhetném rózsás kis talpadat, és az Érből partra jövőt csiklandnám gyenge füvekkel
(1827 Vörösmarty Mihály)
Ruszalka, az oroszoknál vizi tündér […]. Szokása a halandó embereket magához csábítani, halálra csiklandani, vizbe fulasztani
(1897 PallasLex.)
– Ihh! Ihh! – kirántja magát. Őtet ne csiklandják! Ő hozzá ne nyúljanak!
(1936 Tersánszky Józsi Jenő)
1a. (kissé rég)
〈tárgy, anyag testrészt v. személyt〉 így érintve ingerel, izgat
tsiklándván a toll’ az orrát, prüsszenteni talála [a szolgáló]
(1780 Patay Sámuel ford.)
[A lány] rózsás fejét vállamra hajtja, Lágy fürtje arczomat csiklandja
(1846 Szemere Miklós)
Vágom a fát hűvös halomba, fényesül a görcse sikongva, zúzmara hull szárnyas hajamra, csiklándani benyúl nyakamba – bársonyon futnak perceim
(1930 József Attila)
A nyúl fia szüntelen ott él, ahol született. Orrcimpáját virág csiklandja
(1973 Nagy László²)
1b. (kissé rég, ritk)
〈testrészt vmely belső folyamat〉 ingerületet v. vmilyen érzetet keltve benne ingerel
Fironának olyan nevethetnékje támadt, hogy alig tudta visszanyelni. S ez a nevetés sokáig csiklandta gégéjét
(1910 Tersánszky Józsi Jenő)
2. (rég, tréf)
〈hegyes v. egyéb fájdalmat okozó tárggyal〉 ingerelve szurkál, döfköd, piszkál vkit
Tüzes fogókkal csikland a bakó
(1843 Jókai Mór)
Mi az a pénzkérdés? Mikor Hora és Kloska fajtája tüzestaplóval csiklandja az ember talpát s azt kérdi, hogy „ungye bany?” (hol a pénz?) ez aztán a pénzkérdés
(1857 Vasárnapi Újság)
2a. (kissé rég, ritk, átv is)
〈hegyes tárgy〉 (többször) megszúr, megbök vkit, vmit
Egy vad Tkó, […] Mellyet ſarkantyúja büſzke Katonának Nem tklandott
(1776 Kónyi János ford.Gellert)
Néma fegyvereit köszörüli fölötted a hajnal, halványsárga nyila csiklandja a cifra eget
(1934 Forgács Antal)
félelmetesen csiklandó sarkantyúkkal testemben és lelkemben
(1959 Szentkuthy Miklós)
3. (tárgy n. is) (rég, vál)
piszkál, ingerel, kellemetlenkedve bosszant vkit
[Édes Gergely verseinek] minden sorából a’ magamtól eltolt, de engemet nagyon csiklandó magasztalás és önszeretet tetszik ki
(1803 Kazinczy Ferenc)
Kálmán ott őgyelgett a tömkelegben s engedte magát az ismerős álcák csípős tréfáival csiklandatni
(1872 Jókai Mór)
– Ah! Te nem vagy féltékeny! – mondá Lyonel, akit csiklandott a föl sem vevés
(1888 Jókai Mór)
4. (/irod v. vál)
〈inger v. érzelmi hatás〉 (kellemes) izgalomba, ingerületbe hoz, ill. felizgat vkit, vmit
Tsiklánd a szerelem
(1773 Teleki Ádám ford.Corneille)
A’ szívet csiklandó győzödelmi fény
(1819 Kisfaludy Károly)
Szüretre zendűl minden táj körötted Csiklandja orrod erjedt muskotály
(1911 Kosztolányi Dezső)
az emeletek közt elrejtett úri kupleráj tudata csiklándja az érzékeiket
(1988 Lengyel Péter)
4a. csikland vmire (kissé rég)
〈vmi, ill. megnyilvánulásával vki〉 rendsz. kellemes izgalomba hozva vmely cselekvésre késztet, ösztökél vkit
Édesítésre tsiklandnak a’ pajkoskodó katsók
(1805 Tavaszi virágok)
[a fekete tollas párt] elhúzta a határozathozatalt a délután étvágyingerlő, késő óráira, […] szökésre csiklandá a türelmetlen közönséget
(1869 Jókai Mór)
az egyidejűleg burjánzó, divatos prózának, regénynek, elbeszélésnek, tárcának tisztára nevetésre csiklandott egy-egy fattyúhajtása
(1962 Tersánszky Józsi Jenő)
ÖU: felcsikland, megcsikland
Sz: csiklandás, csiklandó
Vö. CzF. csikland · csiklánd; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.

Beállítások