csillámlik tn ige 16a1

1. ’〈fény(forrás) v. ráeső fénytől vmi〉(folyamatosan) meg-megvillan(va), meg-megcsillan(va ragyog)’ ❖ A’ mennyi Tsillagokat látunk pedig éjtſzaka az Ég bóltozatján fejünk felett tsillámlani; mind azok állandó [= álló] Tsillagok (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer 7293001, 75) | Egyetlenegy kicsiny fény Csillámlik ott fönn a magasban (1848 Petőfi Sándor 8366401, 107) | [Szindbád] holdfényben csillámló folyóvizet látott (1911 Krúdy Gyula C2844, 81) | sehol egy lélek, csak a hó csillámlott az utcákon (1948 Makai Imre ford.–Gogol 9418002, 84) | Tudod, hogy sírni nem szabad, Csillámlanak Arcodon mégis a könnyek (1966 Stetka Éva 9615011, 18).

1a. (irod) ’hirtelen(, egy-egy pillanatra) láthatóvá, ill. érzékelhetővé válik, elő-előtűnik vmi’ ❖ Eggy Kertnek lehetne az egéſz Tartományt gondolni, a’ mellybe’ a’ Helységek, és Faluk vagynak, és itt amott a’ Fák közzl tsillámlanak (1794 Kármán József² 7491003, 217) | Az öregúr eredeti alak, a kedély melege csillámlik gondolatmenetén (1886 Mikszáth Kálmán CD04) | körbe-körbe járok az asztal körül és „nem gondolok semmire”, de ebben a semmire se gondolásban számtalan emlék-törmelék csillámlik; tulajdonképpen cél- és irány-nélküli mindenfélére gondolás (1938 Weöres Sándor 9788144, 19).

2. (irod) ’〈vmely lelki tartalom vkinek a szemében, arcán〉 láthatóan kifejeződik’ ❖ Szemtelen bujaság tsillámlik ſzemébl (1789 Barcsay Ábrahám 7019012, 122) | Vidám erő csillámlik arczodon (1826 Vörösmarty Mihály 8524395, 183) | [Herman Ottó] arca ilyenkor [ti. érvelés közben] átmelegszik, szemeiből a szenvedély és harag csillámlik (1879 Mikszáth Kálmán CD04) | nagy, cigánybarna szemében olyasféle megható jóság csillámlik, amilyet inkább csak állatoknál lehet látni (1931 Sárközi György 9587010, 54).

3. (vál) ’rendkívüli hatásával elkápráztat, bámulatba ejt vmi’ ❖ [Rónaszéky] egészen kiaknázta, tán egy kicsit túlságosan is, Samu fönséges humortól csillámló szerepét a közönség mulattatására (1879 Mikszáth Kálmán CD04) | [Nemes Nagy Ágnes] egész kötetére a megformáltság […] öntükröző dinamikája, kifejezés és gondolat kettősségének csillámló egyesítése jellemző (1982 Balassa Péter 1008001, 161) | Hová gyűrűztek a kilencvenkettes „Néhány gondolattól” „A magyarság bekerítéséig” (választási röpirat volt) Csurka hamisan csillámló próféciái! (1998 Magyar Hírlap CD09).

ÖU: át~, elő~, fel~, ki~, meg~.

Sz: csillámlás.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

csillámlik tárgyatlan ige 16a1
1.
〈fény(forrás) v. ráeső fénytől vmi〉 (folyamatosan) meg-megvillan(va), meg-megcsillan(va ragyog)
A’ mennyi Tsillagokat látunk pedig éjtſzaka az Ég bóltozatján fejünk felett tsillámlani; mind azok állandó [= álló] Tsillagok
(1775 Sófalvi József ford.Sulzer)
Egyetlenegy kicsiny fény Csillámlik ott fönn a magasban
(1848 Petőfi Sándor)
[Szindbád] holdfényben csillámló folyóvizet látott
(1911 Krúdy Gyula)
sehol egy lélek, csak a hó csillámlott az utcákon
(1948 Makai Imre ford.Gogol)
Tudod, hogy sírni nem szabad, Csillámlanak Arcodon mégis a könnyek
(1966 Stetka Éva)
1a. (irod)
hirtelen(, egy-egy pillanatra) láthatóvá, ill. érzékelhetővé válik, elő-előtűnik vmi
Eggy Kertnek lehetne az egéſz Tartományt gondolni, a’ mellybe’ a’ Helységek, és Faluk vagynak, és itt amott a’ Fák közzl tsillámlanak
(1794 Kármán József²)
Az öregúr eredeti alak, a kedély melege csillámlik gondolatmenetén
(1886 Mikszáth Kálmán)
körbe-körbe járok az asztal körül és „nem gondolok semmire”, de ebben a semmire se gondolásban számtalan emlék-törmelék csillámlik; tulajdonképpen cél- és irány-nélküli mindenfélére gondolás
(1938 Weöres Sándor)
2. (irod)
〈vmely lelki tartalom vkinek a szemében, arcán〉 láthatóan kifejeződik
Szemtelen bujaság tsillámlik ſzemébl
(1789 Barcsay Ábrahám)
Vidám erő csillámlik arczodon
(1826 Vörösmarty Mihály)
[Herman Ottó] arca ilyenkor [ti. érvelés közben] átmelegszik, szemeiből a szenvedély és harag csillámlik
(1879 Mikszáth Kálmán)
nagy, cigánybarna szemében olyasféle megható jóság csillámlik, amilyet inkább csak állatoknál lehet látni
(1931 Sárközi György)
3. (vál)
rendkívüli hatásával elkápráztat, bámulatba ejt vmi
[Rónaszéky] egészen kiaknázta, tán egy kicsit túlságosan is, Samu fönséges humortól csillámló szerepét a közönség mulattatására
(1879 Mikszáth Kálmán)
[Nemes Nagy Ágnes] egész kötetére a megformáltság […] öntükröző dinamikája, kifejezés és gondolat kettősségének csillámló egyesítése jellemző
(1982 Balassa Péter)
Hová gyűrűztek a kilencvenkettes „Néhány gondolattól” „A magyarság bekerítéséig” (választási röpirat volt) Csurka hamisan csillámló próféciái!
(1998 Magyar Hírlap)
ÖU: átcsillámlik, előcsillámlik, felcsillámlik, kicsillámlik, megcsillámlik
Sz: csillámlás
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások