csintalan mn és hsz 

I. mn 14A1

1. ’fegyelmezetlenül élénk, szertelen, pajkos, csínytevő 〈személy, kül. gyermek〉’ ❖ Semmire kell. Te pajkos, tsintalan, el-fajúltt fiú (1776 Klein Efraim 7182001, 220) | a csintalan fiatalok torzképeket rajzolnak tollhegygyel az ismeretesebb szónokokról (1854 Jókai Mór C2244, 369) | [este] a gyerekek – még a legcsintalanabbak is kezdenek szótalanok lenni (1867 Tolnai Lajos C4213, 145) | Nagyon csintalan kislány voltam. Ugy emlegettek, mint a környék rémét (1942 Függetlenség 2203016, 12).

1a. ’ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás, tulajdonság〉’ ❖ A’ ſzédelgés, melly, az egy hellyben való tsintalan forgásbúl ſzármazik, és támad (1791 Gödri János ford.–Marschal 7120004, 271) | foly a legénység csintalan játéka (1854 Arany János C0656, 160) | Ezer gondolat rajzott fejemben. Csintalan, gonosz tervek (1901 Mikszáth Kálmán C3149, 158) | kicsiny és fitos orra […] meghazudtolta a szigorúan tárgyilagos arckifejezését, és valami szinte csintalan, kedélyes elevenséget sejtetett (1963 Sinkó Ervin 9605002, 418).

2. (szépítő) ’kacér, pajzán viselkedésű, beszédű 〈személy〉’ ❖ az Aſzſzonyok az ö ſzépségén ſemmi gántsot nem találhattak, és a’ mellett még-is olly jó erköltsü vala, hogy még a’ leg-tsintalanabb Férjfiak-is tiſztelék ötet, és az ö jelen-létében erköltsösön viſelék magokat (1786 Sándor István ford.–Rabener 7287012, 205) | csintalan ledérkék csábitó karokkal nyultak utánna (1830 Kiss Károly¹ C0423, 169) | kackiás menyecske begyesen lépegetve egy pár új csizmát hozott a nyakába akasztva; csintalan férfiak incselkedő szavakkal hitták fel a kocsikra (1903 Mikszáth Kálmán C3160, 5) | itt az ideje, hogy a férjuram otthagyja azokat a csintalan német frajlejneket… (1972 Jókai Anna C6465, 420).

2a. (szépítő) ’ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás, tulajdonság stb.〉’ ❖ Egy két strófát írj le nekem az ollyan paraszt dalból, mellyet a’ tsíntalan szemérmetességű lyánykák, mikor fonnak, s’ a’ t. dúdolgatnak (1802 Virág Benedek C2555, 538) | A leányka nagy csillagszemében pajzán, csintalan kifejezés merült fel (1877 Wohl Janka C4560, 14) | legények, lányok csintalanul egymásba csiptek s nyáréji viháncolás csatározott (1911 Móricz Zsigmond 9462001, 101) | nem nagyon értettük a mester csintalan beszédeit, mivel hogy óvodás korunkban nem „világosítottak” föl a nemi életről (1980 Borsos Miklós 2206020, 8).

3. (rég) ’ápolatlan, rendetlen, piszkos, kellemetlen látványt nyújtó’ ❖ tsintalan, és rút, szemetes a’ ház (1783 Lethenyei János ford.–Rosthy C2910, 138) | hogy adtál olly rút férjhez engemet? – egy szegény, egy csintalan, Egy mord öreghez (1816 Ungvárnémeti Tóth László C4477, 83) | A Ráday grófi kastély és Kováts Zsigmond szép laka különös diszére vannak az egyébként rendetlen s csíntalan falunak [ti. Pécelnek] (1837 Táncsics Mihály 8463006, 241) | csintalan, mn. 1) piszkos, ronda, nem csinos (1872 Ballagi Mór C7036, 184).

4. (rég) ’kulturálatlan, csiszolatlan, durva 〈megnyilvánulás, kifejezés〉’ ❖ [a poéta] az ígéknek gyönyör helyheſztetésével-is édesgeti az emberi lelket […], hogy kedves erſzakkal el-távoztatván tle a’ tudatlanságot, és a’ tsíntalan índúlatokat, a’ Tudományt, és a’ jó Erkltset belé-ſzállítsa (1773 Rájnis József 7201007, 73) | kerülj minden tsintalan és parasztos szókat és szólásokat (1793 Láczai Szabó József ford.–Luntz C2874, 136).

II. hsz 0 (rég)

’pajkosan, szertelenül’ ❖ [Lolli!] Szép vagy te, mikor csintalan, Mint könnyű Zephyr, játszol (1797–1799 Berzsenyi Dániel 8054008, 16) | csintalan szökelve, miként gyermek szokott, Szaladt és fölkereste jó vén apját legott (1851 Fiatalság Barátja 8621001, 56) | csintalan szétváló ingefodrát (1895 Telekes Béla C4102, 85).

Vö. CzF. csintalan¹, csintalan², csintalanul; ÉrtSz.; TESz. csín; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csintalan melléknév és határozószó
I. melléknév 14A1
1.
fegyelmezetlenül élénk, szertelen, pajkos, csínytevő 〈személy, kül. gyermek〉
Semmire kell. Te pajkos, tsintalan, el-fajúltt fiú
(1776 Klein Efraim)
a csintalan fiatalok torzképeket rajzolnak tollhegygyel az ismeretesebb szónokokról
(1854 Jókai Mór)
[este] a gyerekek – még a legcsintalanabbak is kezdenek szótalanok lenni
(1867 Tolnai Lajos)
Nagyon csintalan kislány voltam. Ugy emlegettek, mint a környék rémét
(1942 Függetlenség)
1a.
ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás, tulajdonság〉
A’ ſzédelgés, melly, az egy hellyben való tsintalan forgásbúl ſzármazik, és támad
(1791 Gödri János ford.Marschal)
foly a legénység csintalan játéka
(1854 Arany János)
Ezer gondolat rajzott fejemben. Csintalan, gonosz tervek
(1901 Mikszáth Kálmán)
kicsiny és fitos orra […] meghazudtolta a szigorúan tárgyilagos arckifejezését, és valami szinte csintalan, kedélyes elevenséget sejtetett
(1963 Sinkó Ervin)
2. (szépítő)
kacér, pajzán viselkedésű, beszédű 〈személy〉
az Aſzſzonyok az ö ſzépségén ſemmi gántsot nem találhattak, és a’ mellett még-is olly jó erköltsü vala, hogy még a’ leg-tsintalanabb Férjfiak-is tiſztelék ötet, és az ö jelen-létében erköltsösön viſelék magokat
(1786 Sándor István ford.Rabener)
csintalan ledérkék csábitó karokkal nyultak utánna
(1830 Kiss Károly¹)
kackiás menyecske begyesen lépegetve egy pár új csizmát hozott a nyakába akasztva; csintalan férfiak incselkedő szavakkal hitták fel a kocsikra
(1903 Mikszáth Kálmán)
itt az ideje, hogy a férjuram otthagyja azokat a csintalan német frajlejneket…
(1972 Jókai Anna)
2a. (szépítő)
ilyen személyre jellemző 〈megnyilvánulás, tulajdonság stb.〉
Egy két strófát írj le nekem az ollyan paraszt dalból, mellyet a’ tsíntalan szemérmetességű lyánykák, mikor fonnak, s’ a’ t.s a többi dúdolgatnak
(1802 Virág Benedek)
A leányka nagy csillagszemében pajzán, csintalan kifejezés merült fel
(1877 Wohl Janka)
legények, lányok csintalanul egymásba csiptek s nyáréji viháncolás csatározott
(1911 Móricz Zsigmond)
nem nagyon értettük a mester csintalan beszédeit, mivel hogy óvodás korunkban nem „világosítottak” föl a nemi életről
(1980 Borsos Miklós)
3. (rég)
ápolatlan, rendetlen, piszkos, kellemetlen látványt nyújtó
tsintalan, és rút, szemetes a’ ház
(1783 Lethenyei János ford.Rosthy)
hogy adtál olly rút férjhez engemet? – egy szegény, egy csintalan, Egy mord öreghez
(1816 Ungvárnémeti Tóth László)
A Ráday grófi kastély és Kováts Zsigmond szép laka különös diszére vannak az egyébként rendetlen s csíntalan falunak [ti. Pécelnek]
(1837 Táncsics Mihály)
csintalan, mn.melléknév 1) piszkos, ronda, nem csinos
(1872 Ballagi Mór)
4. (rég)
kulturálatlan, csiszolatlan, durva 〈megnyilvánulás, kifejezés〉
[a poéta] az ígéknek gyönyör helyheſztetésével-is édesgeti az emberi lelket […], hogy kedves erſzakkal el-távoztatván tle a’ tudatlanságot, és a’ tsíntalan índúlatokat, a’ Tudományt, és a’ jó Erkltset belé-ſzállítsa
(1773 Rájnis József)
kerülj minden tsintalan és parasztos szókat és szólásokat
(1793 Láczai Szabó József ford.Luntz)
II. határozószó 0 (rég)
pajkosan, szertelenül
[Lolli!] Szép vagy te, mikor csintalan, Mint könnyű Zephyr, játszol
(1797–1799 Berzsenyi Dániel)
csintalan szökelve, miként gyermek szokott, Szaladt és fölkereste jó vén apját legott
(1851 Fiatalság Barátja)
csintalan szétváló ingefodrát
(1895 Telekes Béla)
Vö. CzF. csintalan¹, csintalan², csintalanul; ÉrtSz.; TESz. csín; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások