csíny² (4A7) l. csín¹

csín¹ fn 4A7csíny (rég)

1. (/vál) ’tetszetős, kellemes, (elegáns,) ízléses külső, (művészi) megjelenési forma’ ❖ ? Tsín: tsíny, ékesség, illség (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 245) | [Csokonainál] rendetlenebbűl élő embert képzelni nem lehet, ’s írásainak csínra van szüksége (1805 Kazinczy Ferenc C2556, 275) | A gyógyszertár némi csinnal volt elrendezve (1877 Brassai Sámuel ford.–Szollogub C1185, 11) | A ruházkodásban is mindig ügyelek a csinra (1913 Krúdy Gyula C2841, 63) | A lakásbelsőknek attraktív csínt kölcsönző faburkolatok (2000 Új Könyvek CD29).

1a. (rég) ’külső megjelenési forma’ ❖ tsíny [=] mód, tsín, rend, szer, kls tekéntet (fel-venni a’ dolognak, háznak, konyhának tsínját) (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, 82) | Nem falu, Virt, nem Váras; hanem tsak négy, vagy öt házból Szép tsínnal kéſzltt Nemes lés (1786 Baróti Szabó Dávid 7021029, 5) | Az egyetemi nyomda uj öntetű, szép idomu, olvasható betűkkel és jó papiron méltó csinnal állitá ki e derék munkát (1850 Pesti Napló 8658001, 4) | Lyrája, prózája mindig oly kifogástalan csínnal dicsekedett, mint toilettje (1886 Jókai Mór C2334, 174).

2. (rég) ’tanultság, műveltség, kifinomult ízlés, finom, csiszolt stílus (mint vkinek értékes tulajdonsága)’ ❖ én abban az egész kötetben nem azt akarom mutatni, mint szóllanak a’ magyarok, hanem azt, hogy a’ csínra jutandó magyarnak mint kell szóllania (1808 Kazinczy Ferenc C2559, 28) | [hogy Révai Miklós a tiszteletreméltó régiséget] annyira fürkészi hadgyán! noha azt a’ mai csín benem-veheti! (1812 Kazinczy Ferenc C2563, 186) | korántsem az a’ szánakozásra, megvetésre, kikaczagásra méltó magyar, ki véréhez, fajtájához hű, még is ezer méltatlanságnak vala és van kitéve, azért, mert külföldi csín és nyelv nem ékesíti őt (1842 Széchenyi István CD1501).

3. (birt szjellel) ’Csínja-bínja.’

3a. (rég) ’vminek a részlete, mozzanata, ill. ezek együttese, sokasága’ ❖ kémlené ki az helységnek tsinját (1778 Faludi Ferenc ford. C1666, 141) | ki-tanúltam a’ dolognak, háznak, konyhának minden tsinnyát (1792 Baróti Szabó Dávid C0816, 245).

3b. (rég) ’〈bonyolult eszköz, jelenség〉 működésének módja, ill. kezelésének (apró) fogása’ ❖ minden tsínját ki-tanulván az órának, otthon fából hasonló órát faragott (1799 Kováts Mihály ford.–Hufeland C2783, 161) | sétálva járják be a’ kört, szinte sarkantyúpengetve, ’s ez által a’ nóta’ csinját, rythmusát kitanulják, ’s mintegy a’ táncznak neki idomulnak (1843 Athenaeum C0026, 113) | tudod csinját a görbe ekének (1865 Bodon Ábrahám ford.–Vergilius C1126, 10) | [a borotvatartó] szerkezete cifra, fortélyos, aki nem ismeri a csinját, le sem tudja venni a födelét (1916 e. Malonyay Dezső CD07).

3c. ’〈mesterség, tevékenység〉 gyakorlásában alkalmazott (apró) célszerű módszer, eljárás, fogás, ill. ezek összessége’ ❖ már átment a’ dolog’ [ti. a selyemkészítés] csinyja a’ nép vér- és nedvébe (1840 Széchenyi István C3877, 51) | gipsznyomatokat venni, minek csinját itt magamévá tettem (1868 Toldy Ferenc 8481019, 322) | Ismerte szakmájának minden csínját (1974 Zsolt István 9808003, 149).

Ö: kül~.

ÖE: ~érzék, ~teljes.

Sz: csínú.

Vö. CzF. csín · csin²; ÉrtSz. csín¹; TESz.; ÉKsz. csín¹

csíny² lásd csín¹
csín¹ főnév 4A7
csíny 4A7 (rég)
1. (/vál)
tetszetős, kellemes, (elegáns,) ízléses külső, (művészi) megjelenési forma
?
Tsín: tsíny, ékesség, illség
(1792 Baróti Szabó Dávid)
[Csokonainál] rendetlenebbűl élő embert képzelni nem lehet, ’s írásainak csínra van szüksége
(1805 Kazinczy Ferenc)
A gyógyszertár némi csinnal volt elrendezve
(1877 Brassai Sámuel ford.Szollogub)
A ruházkodásban is mindig ügyelek a csinra
(1913 Krúdy Gyula)
A lakásbelsőknek attraktív csínt kölcsönző faburkolatok
(2000 Új Könyvek)
1a. (rég)
külső megjelenési forma
tsíny [=] mód, tsín, rend, szer, kls tekéntet (fel-venni a’ dolognak, háznak, konyhának tsínját)
(1784 Baróti Szabó Dávid)
Nem falu, Virt, nem Váras; hanem tsak négy, vagy öt házból Szép tsínnal kéſzltt Nemes lés
(1786 Baróti Szabó Dávid)
Az egyetemi nyomda uj öntetű, szép idomu, olvasható betűkkel és jó papiron méltó csinnal állitá ki e derék munkát
(1850 Pesti Napló)
Lyrája, prózája mindig oly kifogástalan csínnal dicsekedett, mint toilettje
(1886 Jókai Mór)
2. (rég)
tanultság, műveltség, kifinomult ízlés, finom, csiszolt stílus (mint vkinek értékes tulajdonsága)
én abban az egész kötetben nem azt akarom mutatni, mint szóllanak a’ magyarok, hanem azt, hogy a’ csínra jutandó magyarnak mint kell szóllania
(1808 Kazinczy Ferenc)
[hogy Révai Miklós a tiszteletreméltó régiséget] annyira fürkészi hadgyán! noha azt a’ mai csín benem-veheti!
(1812 Kazinczy Ferenc)
korántsem az a’ szánakozásra, megvetésre, kikaczagásra méltó magyar, ki véréhez, fajtájához hű, még is ezer méltatlanságnak vala és van kitéve, azért, mert külföldi csín és nyelv nem ékesíti őt
(1842 Széchenyi István)
3. (birt szjellel)
Csínja-bínja.
3a. (rég)
vminek a részlete, mozzanata, ill. ezek együttese, sokasága
kémlené ki az helységnek tsinját
(1778 Faludi Ferenc ford.)
ki-tanúltam a’ dolognak, háznak, konyhának minden tsinnyát
(1792 Baróti Szabó Dávid)
3b. (rég)
〈bonyolult eszköz, jelenség〉 működésének módja, ill. kezelésének (apró) fogása
minden tsínját ki-tanulván az órának, otthon fából hasonló órát faragott
(1799 Kováts Mihály ford.Hufeland)
sétálva járják be a’ kört, szinte sarkantyúpengetve, ’s ez által a’ nóta’ csinját, rythmusát kitanulják, ’s mintegy a’ táncznak neki idomulnak
(1843 Athenaeum)
tudod csinját a görbe ekének
(1865 Bodon Ábrahám ford.Vergilius)
[a borotvatartó] szerkezete cifra, fortélyos, aki nem ismeri a csinját, le sem tudja venni a födelét
(1916 e. Malonyay Dezső)
3c.
〈mesterség, tevékenység〉 gyakorlásában alkalmazott (apró) célszerű módszer, eljárás, fogás, ill. ezek összessége
már átment a’ dolog’ [ti. a selyemkészítés] csinyja a’ nép vér- és nedvébe
(1840 Széchenyi István)
gipsznyomatokat venni, minek csinját itt magamévá tettem
(1868 Toldy Ferenc)
Ismerte szakmájának minden csínját
(1974 Zsolt István)
Ö: külcsín
ÖE: csínérzék, csínteljes
Sz: csínú
Vö. CzF. csín · csin²; ÉrtSz. csín¹; TESz.; ÉKsz. csín¹

Beállítások