csipdez ts ige 4b (rég)
1. (tárgy n. is) ’ujjaival v. csőrével gyors egymásutánban többször(, fájdalmat okozva) megcsíp vkit, vmit’ ❖ Nem ſiſeg hízelkedve reád, nem tſipdezi gyengén Szádat, hogy éteſsed, nem veri ſzárnya kezed’ (1778 Révai Miklós 7283015, 14) | [A kolibrinek] fegyverül orra ’s szárnyacskái szolgálnak, ’s részint csipdezi, részint csapkodja ellenségét (1838 Természet C0405, 67) | a’ kis misére ment, magát – pirosra csipdezett – arczokkal bemutatni (1845 Életképek C0102, 181) | A csintalan gyermek kapkod, csipdez, legyint, taszint és nagyobb csinyt is tesz (1864 Szvorényi József 8458001, 10).
1a. ’bántó, csípős megjegyzéssel bosszant, ingerel vkit, ill. gúny, tréfa tárgyává tesz vmit’ ❖ [a protestáns író] tsipdezi néha néha a’ Káthólikusokat (1783 Molnár János C0291, 394) | [Nagy Ignác] oly finom tréfával s vonatkozásokban gazdag satirai játékkal csipdezi és csalánozza a ferdeséget, félszegséget és bűnt, hogy ügyes, és lelkes, s egyszersmind kellemes elbeszéllőink közt méltó helyet vívott ki magának (1843 Toldy Ferenc 8481028, 153).
2. ’ujja hegyével tépkedve szed vmit’ ❖ Válogatva tsipdezték a’ gzlg virágokat (1775 Kónyi János ford.–Gessner C2732, 111).
2a. ’〈madár〉 csőrével tépked(ve eszeget) vmit’ ❖ [a beteg galamb] borostyánnak ágát Tsipdezi, találván abban orvosságát (1778 Kreskay Imre C2816, 46) | a liba ügyesen csipdeli, csipdezi, csipdesi […] a füvet (1864 Szvorényi József 8458005, 127).
3. ’〈hideg, szél vmely testrészt〉 ér, és fájdalmas érzést kelt benne’ ❖ [arcukat a szél] szinte violaszinre csipdezte (1859 Halmágyi Sándor C2008, 3).
4. ’〈ellenséges hadsereget, ill. más fennhatósága alatt álló területet〉 katonai erővel rajtaütésszerűen többször megtámad’ ❖ Uladiſzlausnak tunyaſága miatt a’ ſzomſzédok minden fell tsipdezték a’ Magyar Koronához tartozandó Tartományokat (1790 Szekér Joákim C3921, 209) | a diadalittas, elbízott ellenséget örökösen csípdezni, nyugtalanítani s végre lassanként harczképtelenné tenni (1879 Thaly Kálmán CD57).
ÖU: el~, meg~.
Sz: csipdezés.
Vö. CzF.