csípővas fn 2A

’parázs, tűz igazítására haszn., hosszú, U v. V alakú, rugalmas szárú eszköz’ ❖ Feuerzange, die, […] tzfogó, tsípvas (1803 Magyar–német és német–magyar lexikon C5801, 637. hasáb) | csipővas közt hozott be egy diónyi parazsat (1859 Vas Gereben C4362, 6) | a báró a karosszékben magában beszélt vagy dudolgatott s közbe-közbe, hirtelen, belevágott a tűzbe a csípővassal, még pedig oly illetlenül, hogy az egész parazsat széjjelszórta (1927 Gyergyai Albert ford.–Gide CD10) | az egyik szeráf odarepült hozzám, a kezében izzó parazsat tartott, amelyet csípővassal az oltárról vett (1996 Katolikus Biblia ford. CD1201).

a. (kissé rég) ’tárgyak megfogására alkalmas, két szárból álló, vasból készült szerszám, fogó’ ❖ ? tsip vassal ldztettek (1792 A peleskei nótáriusnak pokolba menetele C1927, 54) | [Janó és Opolda] elővevék kurta csipővasokat s mindenik az erősitendő edényt térdei közé fogván, gyorsan fonák azt be [dróttal] (1836 Gaal József C1788, 10) | Csípővas, szerszám, melylyel bizonyos tárgyat megfogunk, letörünk, vagy hajlítunk. Legkezdetlegesebb minőségben a kovács- és lakatos-iparban fordul elő, a fémiparban már finomabb, az ötvösiparban már műszer, az orvosi műszerek között pedig nagyon jelentős szerepe van (1893 PallasLex. CD02) | [a teknősbékák] elveszik az eledelt az ápoló kezéből vagy a csípővasból (1933 Az állatok világa ford. CD46).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.

csípővas főnév 2A
parázs, tűz igazítására haszn., hosszú, U v. V alakú, rugalmas szárú eszköz
Feuerzange, die, […] tzfogó, tsípvas
(1803 Magyar–német és német–magyar lexikon)
csipővas közt hozott be egy diónyi parazsat
(1859 Vas Gereben)
a báró a karosszékben magában beszélt vagy dudolgatott s közbe-közbe, hirtelen, belevágott a tűzbe a csípővassal, még pedig oly illetlenül, hogy az egész parazsat széjjelszórta
(1927 Gyergyai Albert ford.Gide)
az egyik szeráf odarepült hozzám, a kezében izzó parazsat tartott, amelyet csípővassal az oltárról vett
(1996 Katolikus Biblia ford.)
a. (kissé rég)
tárgyak megfogására alkalmas, két szárból álló, vasból készült szerszám, fogó
?
tsip vassal ldztettek
(1792 A peleskei nótáriusnak pokolba menetele)
[Janó és Opolda] elővevék kurta csipővasokat s mindenik az erősitendő edényt térdei közé fogván, gyorsan fonák azt be [dróttal]
(1836 Gaal József)
Csípővas, szerszám, melylyel bizonyos tárgyat megfogunk, letörünk, vagy hajlítunk. Legkezdetlegesebb minőségben a kovács- és lakatos-iparban fordul elő, a fémiparban már finomabb, az ötvösiparban már műszer, az orvosi műszerek között pedig nagyon jelentős szerepe van
(1893 PallasLex.)
[a teknősbékák] elveszik az eledelt az ápoló kezéből vagy a csípővasból
(1933 Az állatok világa ford.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; ÉKsz.

Beállítások