csiricsári (I. 11A II. 1A III. 0) l. csiricsáré

csiricsáré mn, fn és msz (rendsz. pejor)csiricsári (/nyj)

I. mn 11A

1. ’rikító színű, ízléstelenül tarka 〈ruházat, díszítés stb.〉, ilyen módon berendezett, díszített 〈épület〉, ill. így öltözködő, ilyen díszítést használó emberre jellemző 〈ízlés, stílus stb.〉’ ❖ csiri-csári: rikító színű, össze nem illő (1878 Magyar Nyelvőr C5945, 429) | [a szegénység kosztümjei] maszkabálra emlékeztetően csiricsárék (1933 Márai Sándor 9421011, 54) | csiri-csáré tűhímzések (1956 Thurzó Gábor C0091, 466) | [egy mutatványosbódé] dolga éppen az, hogy csiricsári legyen (1968 Mátrai Betegh Béla² 9430001, 130) | Piri néni ízlése kicsit felvágós, kicsit csiricsáré (1979 Domahidy András 1036002, 123) | [a kereskedők] felhúzták a sátrat, ponyvát, nejlont, bódét – csiricsárén, szedett-vedetten (1994 Magyar Hírlap CD09).

2. (kissé rég) ’haszontalan, üres, felesleges 〈beszéd〉, ill. feleslegesen sokat fecsegő 〈személy〉’ ❖ mindennapi csiricsári beszéd (1814 Berzsenyi Dániel C5244, 73) | [Péczely Kálmán] vallató volt maga is, minden kiejtett szónak tudta a jelentőségét. A sok csiricsári eszlári tanú után ő volt a nagy, rozsdás lakat, amelyet a bíróságnak fel kellett nyitni (1931 Krúdy Gyula CD54) | Nem harsány, nem csillogó-villogó, amit [Vitray Tamás] csinál. Ezt szokták meg, ezt szerették a magyar nézők, nem a „csiricsáré” hangoskodást (1995 Magyar Hírlap CD09).

3. (rég, nyj) ’szeles, szeleburdi, ill. jelentéktelen 〈személy〉’ ❖ szelekótya: szeles, szeleburdi […]. Egyértelmű e kifejezés a „csiricsári”-val (1890 Magyar Nyelvőr C5955, 480) | Csinos asszony, egyébb semmi, magyarázta Gróthy. Különben valami csiri-csári hivatalnok felesége (1895 Herczeg Ferenc 9241014, 95).

II. fn 1A (kissé rég)

1. (átv is) ’rikító színű, ízléstelenül tarka ruha, tárgy v. azok együttese’ ❖ Reméljük, a’ derék [szín]igazgatóság megkimélend ezentul illyenféle csiri-csáriktól [ti. hogy egyazon műben magyarul és olaszul énekelnek] (1844 Életképek C0101, 378) | A ruhák elkészültek, s az utolsó három napon kitették a városházán közszemlére. […] Olyan szép volt az a sok „csiri-csári”, hogy még ő [ti. a vén Gyurka] is elandalodott rajtok (1889 Mikszáth Kálmán C3104, 58) | Olyan csitri újdonságok ezek, mint a hadigazdag csiricsáréja, aki sietve halmozza össze szedett-vedett holmijait (1934 Kosztolányi Dezső 9359243, 206).

2. ’feltűnősködés, felhajtás, hűhó’ ❖ Te, Vilma, ez a Hódos unalmas, mint a koporsó. […] Rendezzünk valami csiricsárét (1928 Németh László² 9485038, 202) | [ez a színpadi felfogás] ismeri a görög maszkokat és a freudi lélektan divatát, nem csinál csiricsárét, hűhót, handabandát egyikből sem (1964 Szentkuthy Miklós 9664012, 299).

3. ’haszontalan, üres fecsegés’ ❖ az egész historia tsak tsiri! tsári! (1791 Magyar Kurír C0318, 787) | csevegtek egy darabig s csiricsáréja közben Mikéné folyvást egyik unokaöccsét emlegette (1921 Tersánszky Józsi Jenő CD10).

III. msz 0 (rég)

’〈komolytalannak ítélt közlés, kérés elutasítására:〉 mesebeszéd, lárifári’ ❖ Jefferson hova lett? eddig ezt tették az Ujjságok az Ádám’ [ti. John Adams, az Egyesült Államok második elnöke] vetélkedö társának? – tsiri, tsári! (1797 Bécsi Magyar Merkurius 7396044, 31) | Lárifári: csiri csári (1835 Kunoss Endre C2852, 56) | Azt beszélik: nincsen párom, Csiri-csáré lirum lárom! De hogy is nincs (1854 Szelestey László C3927, 153).

Sz: csiricsáréság, csiricsárézik.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

csiricsári lásd csiricsáré
csiricsáré melléknév, főnév és mondatszó (rendsz. pejor)
csiricsári I. 11A II. 1A III. 0 (/nyj)
I. melléknév 11A
1.
rikító színű, ízléstelenül tarka 〈ruházat, díszítés stb.〉, ilyen módon berendezett, díszített 〈épület〉, ill. így öltözködő, ilyen díszítést használó emberre jellemző 〈ízlés, stílus stb.〉
csiri-csári: rikító színű, össze nem illő
(1878 Magyar Nyelvőr)
[a szegénység kosztümjei] maszkabálra emlékeztetően csiricsárék
(1933 Márai Sándor)
csiri-csáré tűhímzések
(1956 Thurzó Gábor)
[egy mutatványosbódé] dolga éppen az, hogy csiricsári legyen
(1968 Mátrai Betegh Béla²)
Piri néni ízlése kicsit felvágós, kicsit csiricsáré
(1979 Domahidy András)
[a kereskedők] felhúzták a sátrat, ponyvát, nejlont, bódét – csiricsárén, szedett-vedetten
(1994 Magyar Hírlap)
2. (kissé rég)
haszontalan, üres, felesleges 〈beszéd〉, ill. feleslegesen sokat fecsegő 〈személy〉
mindennapi csiricsári beszéd
(1814 Berzsenyi Dániel)
[Péczely Kálmán] vallató volt maga is, minden kiejtett szónak tudta a jelentőségét. A sok csiricsári eszlári tanú után ő volt a nagy, rozsdás lakat, amelyet a bíróságnak fel kellett nyitni
(1931 Krúdy Gyula)
Nem harsány, nem csillogó-villogó, amit [Vitray Tamás] csinál. Ezt szokták meg, ezt szerették a magyar nézők, nem a „csiricsáré” hangoskodást
(1995 Magyar Hírlap)
3. (rég, nyj)
szeles, szeleburdi, ill. jelentéktelen 〈személy〉
szelekótya: szeles, szeleburdi […]. Egyértelmű e kifejezés a „csiricsári”-val
(1890 Magyar Nyelvőr)
Csinos asszony, egyébb semmi, magyarázta Gróthy. Különben valami csiri-csári hivatalnok felesége
(1895 Herczeg Ferenc)
II. főnév 1A (kissé rég)
1. (átv is)
rikító színű, ízléstelenül tarka ruha, tárgy v. azok együttese
Reméljük, a’ derék [szín]igazgatóság megkimélend ezentul illyenféle csiri-csáriktól [ti. hogy egyazon műben magyarul és olaszul énekelnek]
(1844 Életképek)
A ruhák elkészültek, s az utolsó három napon kitették a városházán közszemlére. […] Olyan szép volt az a sok „csiri-csári”, hogy még ő [ti. a vén Gyurka] is elandalodott rajtok
(1889 Mikszáth Kálmán)
Olyan csitri újdonságok ezek, mint a hadigazdag csiricsáréja, aki sietve halmozza össze szedett-vedett holmijait
(1934 Kosztolányi Dezső)
2.
feltűnősködés, felhajtás, hűhó
Te, Vilma, ez a Hódos unalmas, mint a koporsó. […] Rendezzünk valami csiricsárét
(1928 Németh László²)
[ez a színpadi felfogás] ismeri a görög maszkokat és a freudi lélektan divatát, nem csinál csiricsárét, hűhót, handabandát egyikből sem
(1964 Szentkuthy Miklós)
3.
haszontalan, üres fecsegés
az egész historia tsak tsiri! tsári!
(1791 Magyar Kurír)
csevegtek egy darabig s csiricsáréja közben Mikéné folyvást egyik unokaöccsét emlegette
(1921 Tersánszky Józsi Jenő)
III. mondatszó 0 (rég)
〈komolytalannak ítélt közlés, kérés elutasítására:〉 mesebeszéd, lárifári
Jefferson hova lett? eddig ezt tették az Ujjságok az Ádám’ [ti. John Adams, az Egyesült Államok második elnöke] vetélkedö társának? – tsiri, tsári!
(1797 Bécsi Magyar Merkurius)
Lárifári: csiri csári
(1835 Kunoss Endre)
Azt beszélik: nincsen párom, Csiri-csáré lirum lárom! De hogy is nincs
(1854 Szelestey László)
Sz: csiricsáréság, csiricsárézik
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások