csit (I. 0 II. 3B8) l. csitt

csitt msz és fn  csit (rég)

I. msz 0

1. ’〈elhallgatásra, es. vmilyen zajkeltés befejezésére utasító, csendet parancsoló felszólításként〉’ ❖ Tsitt! meg ſem mottzanj (1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.–Miller 7448005, 183) | Tsit! ne beſzélj (1788 Ravazdy András 7276002, 261) | a ki lármáz? annak Mondom: csit! csit! (1845 Lukács Pál 8279019, 41) | Odagyűl az utcagyermek: Ágnes asszony, mit mos kelmed? „Csitt te, csitt te! Csibém vére Keveré el a gyolcs leplet” (1853 Arany János 8014059, 213) | El a tettekkel, csitt a szókkal (1916 Ady Endre CD10) | csitt, csitt, hallgass, buta, komisz lány, hallgass (1983 Esterházy Péter 9129004, 23).

1a. ’〈vminek a titokban tartására, elhallgatására való felszólításként〉’ ❖ de tsitt! semmirl senkinek se szólljatok (1803 Perecsényi Nagy László C3475, 145) | Aztán a feleségem előtt csitt! (1883 Mikszáth Kálmán CD04) | Csitt erről és kriptai hallgatás! (1936 Somogyváry Gyula 9611001, 3) | mire rákérdezne, hogy tessék mondani, mégis kikről lenne itt szó, máris a szájára ütnek, hogy csitt! Államtitok (1999 Magyar Hírlap CD09).

1b. (irod) ’〈a beszélő, narrátor stb. saját gondolatmenetének megszakítására való felszólításként〉’ ❖ Mennyire áll szinházunk e’ tekintetben [ti. a jótékonykodásban] is mind a’ két fővárosi német felett, és mégis – no de csitt! (1843 Pesti Hírlap CD61) | Stomfai Gideon (csitt, meg ne hallja, hogy így nevezzük, mert minket is felakasztat […]) (1875 Jókai Mór CD18) | Kártévő Sándorék [ti. Károlyi Sándorék] kiosztották szépen néhai nagyságos fejedelmünk népét. De csitt legyen erről (1903 Ady Endre CD0801) | Szent Dávid óta szól az ének: „Nézed – s a helyét sem találod…” De csitt!… Nem teológizálok (1942 Mészöly Dezső ford.–Villon 9437019, 231).

1c. ’〈síró gyermek megnyugtatására〉’ ❖ Csitt, kicsikém! csitt! csitt! Húnyd be piczi szemed (1875 Kiss József³ 8245012, 91) | Csitt, kicsi lányom, csitt, ne sírj (1942 Hegedüs Bite Dániel 9235006, 12).

2. (irod) ’〈érzelem, indulat csillapítására〉’ ❖ Csitt, anyai érzet, csitt! (1846 Petőfi Sándor 8366448, 155) | Csitt, csitt, szivem (1867 Arany János ford.–Shakespeare CD11) | Csitt, Gondolat! Odahagytam az étert (1928 e. Tóth Árpád 9720053, 185) | hogy mer ez a többszörösen bukott politikus engem, a sikerembert kritikailag reflektorfénybe állítani? De csitt indulat, maradj veszteg mosoly (2000 Magyar Hírlap CD09).

II. fn 3B8 (kissé vál)

1. ’〈ez mint (el)hallgatásra, csendre intő szó, ill. kézmozdulat〉’ ❖ Tsigetni: tsittegetni, tsittet mondani (1786 Baróti Szabó Dávid C0826, 150) | ura fölemelvén újját, egy halk csitt-el hallgatást parancsol (1836 Jósika Miklós C2434, 60) | Imruska felemelte picziny mutató uját s „csittet” intett (1884 Bródy Sándor C1199, 42) | a Terka és a Margit hangját hallotta, majd a Bella „csitt”-jét (1906 Ambrus Zoltán C0591, 318) | csitt-et int, mutatóujját figyelmeztetőül a levegőben hagyja (1979 Esterházy Péter 9129001, 25).

1a. csitt a neve vkinek ’〈annak kif-ére, hogy nem szólalhat meg, ill. nem szólhat hozzá vmihez, nem nyilvánulhat meg vmivel kapcsolatban vki〉’ ❖ [ha könyveik] valamelyikéből olvasgattak vasárnaponkint valamit: lett az ő [ti. Benő] neve csitt (1860 Virág Lajos 8523001, 91) | a mit a grófok akartak, az lett meg, ők parancsoltak, a papság neve Erdélyben csitt volt (1882 Tolnai Lajos C4198, 230) | a nagybátyám közölte, nekem csitt legyen a nevem! Se jót, se rosszat ne szóljak (1982 Géczi János 1058001, 327).

2. ’elhallgatás, zajkeltés befejezése, csendben maradás, ill. megnyugvás, nyugton maradás’ ❖ a tekintély alkalmasint csittet rendelt (1847 Hetilap CD61) | „Ha majd nagyobb lészsz, majd esel hanyatt, Ugy-é, Julám?” S csitt lett, s mondá: „Igen!” (1871 Szász Károly² ford.–Shakespeare CD11) | azt parancsolta gondolatainak, hogy csitt legyen (1930 Krúdy Gyula CD54).

Sz: csitteget.

Vö. CzF. csit¹, csitt¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. csitt²

csit lásd csitt
csitt mondatszó és főnév
csit I. 0 II. 3B8 (rég)
I. mondatszó 0
1.
〈elhallgatásra, es. vmilyen zajkeltés befejezésére utasító, csendet parancsoló felszólításként〉
Tsitt! meg ſem mottzanj
(1787 Barczafalvi Szabó Dávid ford.Miller)
Tsit! ne beſzélj
(1788 Ravazdy András)
a ki lármáz? annak Mondom: csit! csit!
(1845 Lukács Pál)
Odagyűl az utcagyermek: Ágnes asszony, mit mos kelmed? „Csitt te, csitt te! Csibém vére Keveré el a gyolcs leplet”
(1853 Arany János)
El a tettekkel, csitt a szókkal
(1916 Ady Endre)
csitt, csitt, hallgass, buta, komisz lány, hallgass
(1983 Esterházy Péter)
1a.
〈vminek a titokban tartására, elhallgatására való felszólításként〉
de tsitt! semmirl senkinek se szólljatok
(1803 Perecsényi Nagy László)
Aztán a feleségem előtt csitt!
(1883 Mikszáth Kálmán)
Csitt erről és kriptai hallgatás!
(1936 Somogyváry Gyula)
mire rákérdezne, hogy tessék mondani, mégis kikről lenne itt szó, máris a szájára ütnek, hogy csitt! Államtitok
(1999 Magyar Hírlap)
1b. (irod)
〈a beszélő, narrátor stb. saját gondolatmenetének megszakítására való felszólításként〉
Mennyire áll szinházunk e’ tekintetben [ti. a jótékonykodásban] is mind a’ két fővárosi német felett, és mégis – no de csitt!
(1843 Pesti Hírlap)
Stomfai Gideon (csitt, meg ne hallja, hogy így nevezzük, mert minket is felakasztat […])
(1875 Jókai Mór)
Kártévő Sándorék [ti. Károlyi Sándorék] kiosztották szépen néhai nagyságos fejedelmünk népét. De csitt legyen erről
(1903 Ady Endre)
Szent Dávid óta szól az ének: „Nézed – s a helyét sem találod…” De csitt!… Nem teológizálok
(1942 Mészöly Dezső ford.Villon)
1c.
〈síró gyermek megnyugtatására〉
Csitt, kicsikém! csitt! csitt! Húnyd be piczi szemed
(1875 Kiss József³)
Csitt, kicsi lányom, csitt, ne sírj
(1942 Hegedüs Bite Dániel)
2. (irod)
〈érzelem, indulat csillapítására〉
Csitt, anyai érzet, csitt!
(1846 Petőfi Sándor)
Csitt, csitt, szivem
(1867 Arany János ford.Shakespeare)
Csitt, Gondolat! Odahagytam az étert
(1928 e. Tóth Árpád)
hogy mer ez a többszörösen bukott politikus engem, a sikerembert kritikailag reflektorfénybe állítani? De csitt indulat, maradj veszteg mosoly
(2000 Magyar Hírlap)
II. főnév 3B8 (kissé vál)
1.
〈ez mint (el)hallgatásra, csendre intő szó, ill. kézmozdulat〉
Tsigetni: tsittegetni, tsittet mondani
(1786 Baróti Szabó Dávid)
ura fölemelvén újját, egy halk csitt-el hallgatást parancsol
(1836 Jósika Miklós)
Imruska felemelte picziny mutató uját s „csittet” intett
(1884 Bródy Sándor)
a Terka és a Margit hangját hallotta, majd a Bella „csitt”-jét
(1906 Ambrus Zoltán)
csitt-et int, mutatóujját figyelmeztetőül a levegőben hagyja
(1979 Esterházy Péter)
1a.
(csak az alábbi szókapcsolatokban)
csitt a neve vkinek
〈annak kif-ére, hogy nem szólalhat meg, ill. nem szólhat hozzá vmihez, nem nyilvánulhat meg vmivel kapcsolatban vki〉
[ha könyveik] valamelyikéből olvasgattak vasárnaponkint valamit: lett az ő [ti. Benő] neve csitt
(1860 Virág Lajos)
a mit a grófok akartak, az lett meg, ők parancsoltak, a papság neve Erdélyben csitt volt
(1882 Tolnai Lajos)
a nagybátyám közölte, nekem csitt legyen a nevem! Se jót, se rosszat ne szóljak
(1982 Géczi János)
2.
elhallgatás, zajkeltés befejezése, csendben maradás, ill. megnyugvás, nyugton maradás
a tekintély alkalmasint csittet rendelt
(1847 Hetilap)
„Ha majd nagyobb lészsz, majd esel hanyatt, Ugy-é, Julám?” S csitt lett, s mondá: „Igen!”
(1871 Szász Károly² ford.Shakespeare)
azt parancsolta gondolatainak, hogy csitt legyen
(1930 Krúdy Gyula)
Sz: csitteget
Vö. CzF. csit¹, csitt¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. csitt²

Beállítások