csittul (1a3) l. csitul
csitul tn ige 1a3 csittul (kissé rég)
1. ’〈zaj, erős hang, ill. hangos(kodó) személy v. állat〉 halkul, csendesedik v. elhallgat’ ❖ megtanítlak, hol csituljon a’ hang [ti. a tamburáé] (1839 Emlény C0110, 152) | Csittulni kezd a távolok zaja (1903 Juhász Gyula¹ CD01) | a várban lábujjhegyen járt mindenki, csak a muzsikusok nem csitultak (1926 Krúdy Gyula CD54) | csitúlj bolond madár (1938 Szép Ernő 9665039, 210) | Székhelyi [József] csitul magától is, nem akar ő velünk ordítani, csak muszáj elmondania, hogy milyen vacakul mennek itt a dolgok (1996 Magyar Hírlap CD09).
1a. ’〈testi folyamat, ill. szerv〉 mozgásában, ütemében, ill. működésében lassabbá válik, lelassul’ ❖ fölzaklatott vérem hűvösödni kezd, agyam lüktetése csitul (1920 Dóczy Jenő CD10) | csak lassan csituló szívvel vettem tudomást a tévedésről (1975 Kertész Imre² CD41) | [a] leállított labdát – csituló pulzussal – Váczi lövi kevéssel a jobb alsó sarok mellé (1998 Magyar Hírlap CD09).
2. ’〈ingerült, zaklatott személy, ill. nyugtalan állat〉 megnyugszik, lecsillapodik’ ❖ Hun, alán, gót, svéd faj, gepidák, herúlok [= 5-6. századi germánok], Mint riadó ménes egymásra tolultak, Míg újra csitulván, mint víz az olajtól, Atyafi törzsekben vált ki faj a fajtól (1873 Arany László CD01) | Hogy megpihenjek s feledjek és csitúljak, eloldtam csolnakom s tengerre keltem (1914 Havas Gyula CD10) | [a Prométheusz máját marcangoló keselyű] egyre csitúl, mint asszonyaink a klimax vége felé (1980 Marsall László 1103017, 45).
2a. ’〈heves indulat, érzés, ill. (fizikai) állapot, küzdelem, probléma stb.〉 mérséklődik, enyhül v. megszűnik, (vmivé) csillapodik’ ❖ csitúl Juán keserve (1885 Ábrányi Emil ford.–Byron C0509, 283) | A pénzgondok nem csittulnak (1936 Illyés Gyula 9274067, 147) | Csitul a beteg láza (1983 Tollas Tibor 9818017, 50) | A kedélyek nem csitultak a mérkőzés alatt sem, a két [szurkoló]tábor egymásnak esett (1998 Magyar Hírlap CD09) | a társadalombiztosításról folyó vita heves szenvedélyeket gerjesztő ügyből egyszerű párbeszéddé csitult (2000 Figyelő CD2601).
3. ’〈természeti erő, jelenség〉 erejében, hevességében gyengül, (vmivé) csendesedik’ ❖ Csitul a szellő (1903 Kaffka Margit CD01) | Csittuljatok […] vulkánok (1916 Ady Endre CD10) | Látta, hogy a vihar csendes, de szakadatlan esővé csitult (1921 Angelotti Mária CD10) | A szinte sosem csituló téli szélben hullámzanak a drapérián a nevek (1997 Magyar Hírlap CD09).
Ö: el~, le~, meg~, össze~.
Vö. ÉrtSz.; TESz. csitt; ÉKsz.