csobog tn ige 2a3

1. ’〈(áramló) víz, folyadék, ill. folyadékkal érintkező, folyadékba kerülő tárgy, dolog〉(vmihez ütődve) gyorsan ismétlődő csobbanó hango(ka)t ad’ ❖ Tsobog az árviz, vervén a’ két partját (1794 Magyar nyelvmester C1947, 275) | soknak szive versenyt ver a gőzhajó csobogó kerekeivel (1867 Tolnai Lajos 8483018, 87) | Az eső nekiereszkedett; hallszott, mint csobog a pocsolyákban (1905 Petelei István 8361005, 26) | Csobog a langyos víz, fürödj meg! (1933 József Attila 9282089, 181) | csobog a bor tökhéjba, kupákba, néha a húsra is loccsan (1954 Juhász Ferenc 9285020, 59) | Süvít a dunai szél, csobognak az evezők (1965 Jankovich Ferenc 9275030, 229) | [A fák] három hét múlva olyanok lesznek, mint csobogó, zöld szökőkutak, amelyek előtörve a földből, az élet hatalmát kényszerítik rám minden kicsinyesség helyett (1994 Csoóri Sándor 9090089, 1243).

2. (irod) ’〈kül. hang, beszéd〉(áramló) folyadék csörgedező v. bugyogásszerű hangjához hasonlóan hangzik’ ❖ Péter Pálnak még a fülében susogott a leány lágy, mesélgető hangja […]. Halkan, csobogva szüremlettek a kedves hangok a fülébe (1913 Krúdy Gyula CD54) | Nevetett, csöndes, barátságos, csobogó kacagással (1920 Dóczy Jenő CD10) | Addig is, amíg a lényegre sor kerülhetett, könyvek és írók körül csobogott a beszélgetés (1955 Illés Endre 9273004, 180) | Mi ez az inger, amely mintegy varázsütésre, csobogva indítja el a vallomást embereknél, akik olyan zárkózottnak tűnnek, mint a szikla (1979 Domahidy András 1036003, 177) | Munkahelyeimen szakadatlan csobogott a fecsegés (1989 Konrád György 9351005, 13).

2a. (irod) ’〈érzés, gondolat v. annak megnyilvánulása〉 folyamatosan, akadálytalanul árad (vhova)’ ❖ csobog lelkemben kedvesen A leesett alázatosság (1909 Ady Endre 9003239, 98) | Feléd csobogó szerelmem sodrát Nem fogja sehol le szük gyanu-gát (1918 Kaffka Margit 9290023, 82) | az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik S az Úr Nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban Ott áll az útjuk végén… (1926 József Attila CD01) | nem feledhetem már amiket megláttam, romokon és vérben tisztuló mezőkön csobog képzeletem (1929 Illyés Gyula CD10) | e tisztán és szelíden csobogó történet tehetséges író munkája (1932 Török Sophie CD10).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csobban; ÉKsz.; ÚMTsz.

csobog tárgyatlan ige 2a3
1.
(áramló) víz, folyadék, ill. folyadékkal érintkező, folyadékba kerülő tárgy, dolog〉 (vmihez ütődve) gyorsan ismétlődő csobbanó hango(ka)t ad
Tsobog az árviz, vervén a’ két partját
(1794 Magyar nyelvmester)
soknak szive versenyt ver a gőzhajó csobogó kerekeivel
(1867 Tolnai Lajos)
Az eső nekiereszkedett; hallszott, mint csobog a pocsolyákban
(1905 Petelei István)
Csobog a langyos víz, fürödj meg!
(1933 József Attila)
csobog a bor tökhéjba, kupákba, néha a húsra is loccsan
(1954 Juhász Ferenc)
Süvít a dunai szél, csobognak az evezők
(1965 Jankovich Ferenc)
[A fák] három hét múlva olyanok lesznek, mint csobogó, zöld szökőkutak, amelyek előtörve a földből, az élet hatalmát kényszerítik rám minden kicsinyesség helyett
(1994 Csoóri Sándor)
2. (irod)
〈kül. hang, beszéd〉 (áramló) folyadék csörgedező v. bugyogásszerű hangjához hasonlóan hangzik
Péter Pálnak még a fülében susogott a leány lágy, mesélgető hangja […]. Halkan, csobogva szüremlettek a kedves hangok a fülébe
(1913 Krúdy Gyula)
Nevetett, csöndes, barátságos, csobogó kacagással
(1920 Dóczy Jenő)
Addig is, amíg a lényegre sor kerülhetett, könyvek és írók körül csobogott a beszélgetés
(1955 Illés Endre)
Mi ez az inger, amely mintegy varázsütésre, csobogva indítja el a vallomást embereknél, akik olyan zárkózottnak tűnnek, mint a szikla
(1979 Domahidy András)
Munkahelyeimen szakadatlan csobogott a fecsegés
(1989 Konrád György)
2a. (irod)
〈érzés, gondolat v. annak megnyilvánulása〉 folyamatosan, akadálytalanul árad (vhova)
csobog lelkemben kedvesen A leesett alázatosság
(1909 Ady Endre)
Feléd csobogó szerelmem sodrát Nem fogja sehol le szük gyanu-gát
(1918 Kaffka Margit)
az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik S az Úr Nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban Ott áll az útjuk végén…
(1926 József Attila)
nem feledhetem már amiket megláttam, romokon és vérben tisztuló mezőkön csobog képzeletem
(1929 Illyés Gyula)
e tisztán és szelíden csobogó történet tehetséges író munkája
(1932 Török Sophie)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csobban; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások