csohol (1a) l. csihol¹

csihol¹ ts ige 1acihol (rég) , csahol (rég) , csehel (rég) , csohol (rég)

1. (tárgy n. is) ’〈tűzgyújtó eszköz(öke)t〉 vmihez v. egymáshoz hozzádörzsöl v. -üt, ill. 〈tüzet〉 ezáltal létrehoz, gyújt v. 〈szikrát〉 kelt, pattint’ ❖ tsehelni [=] […] atzéllal tz-követ veregetni (1784 Baróti Szabó Dávid C0815, 81) | Pipátskámat megtöltöttem, tüzet tsaholtam bele (1805 Majzik Imre C3014, 74) | [Mandrin] csoholt és a szikrák világánál a helyet megvisgálván … elillantott (1817 Czövek István ford. C1238, 323) | kovát ’s taplót vett elö, ’s cziholni kezdett kése’ fokával, mellyet aczél helyett használt (1838 Jósika Miklós C2357, 246) | a sokat csiholt tüzkő végre szikrát fog (1899 Pekár Gyula C3461, 200) | egy fadarabon kénes gyufát csiholnak (1930 Márai Sándor 9421017, 5) | három szekeres szikrát csiholva vesztegel (1934 József Attila ford.–Densusianu 9282224, 73) | két férfi fák csiszolásával csiholt lángot, és azután az egész falu innen gyújtott tüzet (1990 Magyar néprajz CD47).

2. (vál) ’vki a maga számára létrehoz vmit, ill. 〈vmely jelenség, indulat〉 kivált vkiből v. előidéz vkiben vmit’ ❖ van benne bohóság is, annyi, amennyi az élet melankóliáiból mosolyt tud csiholni (1923 Schöpflin Aladár CD10) | Nekifiatalodott ez a vén haszontalanság. Még a létrára is fel mert mászni, és házassági terveket csiholt (1927 Krúdy Gyula CD54) | dalt csihol szívemből e nagy tavaszi életáradás (1959 Népszava máj. 1. C4823, melléklet I) | politikai, helyzeti hátrányból (a kisebbségi lét körülményeiből) szellemi előnyt igyekszik csiholni (1998 Új Könyvek CD29) | A tehetetlen düh persze hogy indulatokat csiholt (1998 Magyar Hírlap CD09).

Ö: ki~.

Sz: csiholás, csiholó.

Vö. CzF. csahol², csehėl, ~; ÉrtSz. csahol, ~; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. csehel³, csihel, ~

csohol lásd csihol¹
csihol¹ tárgyas ige 1a
cihol 1a (rég)
csahol 1a (rég)
csehel 1b (rég)
csohol 1a (rég)
1. (tárgy n. is)
〈tűzgyújtó eszköz(öke)t〉 vmihez v. egymáshoz hozzádörzsöl v. -üt, ill. 〈tüzet〉 ezáltal létrehoz, gyújt v. 〈szikrát〉 kelt, pattint
tsehelni [=] […] atzéllal tz-követ veregetni
(1784 Baróti Szabó Dávid)
Pipátskámat megtöltöttem, tüzet tsaholtam bele
(1805 Majzik Imre)
[Mandrin] csoholt és a szikrák világánál a helyet megvisgálván … elillantott
(1817 Czövek István ford.)
kovát ’s taplót vett elö, ’s cziholni kezdett kése’ fokával, mellyet aczél helyett használt
(1838 Jósika Miklós)
a sokat csiholt tüzkő végre szikrát fog
(1899 Pekár Gyula)
egy fadarabon kénes gyufát csiholnak
(1930 Márai Sándor)
három szekeres szikrát csiholva vesztegel
(1934 József Attila ford.Densusianu)
két férfi fák csiszolásával csiholt lángot, és azután az egész falu innen gyújtott tüzet
(1990 Magyar néprajz)
2. (vál)
vki a maga számára létrehoz vmit, ill. 〈vmely jelenség, indulat〉 kivált vkiből v. előidéz vkiben vmit
van benne bohóság is, annyi, amennyi az élet melankóliáiból mosolyt tud csiholni
(1923 Schöpflin Aladár)
Nekifiatalodott ez a vén haszontalanság. Még a létrára is fel mert mászni, és házassági terveket csiholt
(1927 Krúdy Gyula)
dalt csihol szívemből e nagy tavaszi életáradás
(1959 Népszava máj. 1.)
politikai, helyzeti hátrányból (a kisebbségi lét körülményeiből) szellemi előnyt igyekszik csiholni
(1998 Új Könyvek)
A tehetetlen düh persze hogy indulatokat csiholt
(1998 Magyar Hírlap)
Ö: kicsihol
Sz: csiholás, csiholó
Vö. CzF. csahol², csehėl, ~; ÉrtSz. csahol, ~; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz. csehel³, csihel, ~

Beállítások