csókol ige 1acsolkol (nyj)

1. ts ’〈szeretet, gyöngédség, szerelem v. tisztelet, hála stb. kif-ére, gyakr. társadalmi szokásként v. (el)köszönéskor:〉 csókkal illet vkit, vmit’ ❖ két szív egymáshoz Mennél nehezebben jút: Annál szerelmetessebben Szívelljét tsókolja (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 123) | Imádkoztak az ájtatosak, térdeltek a szobrok előtt, ezeknek lábait, kezeit csókolták (1834 Ormós Zsigmond 8341008, 102) | Szülőföldem hazám, dicső Magyarország… Csókolom földedet, csókolom füvedet (1881 Gyulai Pál C1987, 485) | Az egész Bécs öröm-mámorban úszott, midőn a magyar országgyűlés küldöttsége Bécsbe megérkezett. […] Számosan odatolongtak Kossuthhoz és csókolták kezét, ruháját (1894 Gracza György 8161002, 161) | Csak akkor érzi jól magát, ha bele tekinthet porontykái mosolygó szemébe, hallhatja édes gügyögésüket, és csókolhatja bársony arczocskáikat (1906 Ambrus Zoltán 9006009, 65) | elővezetik a megtépázott hőst, […] a Vének homlokon csókolják, búcsúztatják (1978 Spiró György 1143002, 319) | Hízzál, mosgyál szép menyecske, Ölejj csolkojj akit szeretsz (1983 e. Magyar néprajz CD47) | ha már szájon kell csókolni, hát inkább a békát választaná (1999 Magyar Hírlap CD09).

1a. tn (rendsz. tárgyragos határozóval)(szeretetből, szerelemből stb.) csókot ad vkinek v. vhova’ ❖ lopva egyet csókolt a kézen (1877 Jókai Mór CD18) | sóvár szemmel várják, hogy nagyot csókolhassanak a menyasszonyon (1917 Krúdy Gyula CD54) | Zsófia művésznője volt a csókolózásnak. Csókolt izgatott, húsos nyelvével […]. Csókolt a fogaival […]. Csókolt a torkával (1922 Krúdy Gyula CD54) | Az öreg villámgyorsan kapta magához [a gyermeket] és akkorát csókolt rajta, hogy a szeme is káprázott tőle (1922 e. Gárdonyi Géza C1838, 143) | [Miklós] magához rántotta a lányt, betörte a derekát, a szájára csókolt, fölkapta… (1936 Kolozsvári Grandpierre Emil C2722, 102).

2. ts (rendsz. egysz 1. sz-ű hat ragozású alakban, a kezét tárggyal v. msz-szerűen annak elhagyásával is) ’〈előzékeny üdvözléskor v. (levélzáró) búcsúzáskor, ill. udvariassági formulaként〉’ ❖ addig is kacsóját ezerszer csókolom (1772 Barcsay Ábrahám 7019024, 49) | Csókolom szép kezeit bárónécska (1836 Petrichevich Horváth Lázár C3517, 59) | Az egyik dáma nyájasan biccent a társaság felé. Gabriella és Julia vetélkedve kiáltják: – Kezét csókolom, néni (1912 Krúdy Gyula C2841, 214) | Annus (kiszalad): Csókolom apuka. András (kívül): Szervusz Annuska (1950 Fehér Klára 9137003, 35) | – Jó utazást, kezit csókolom, nagysága! – búcsúzik a lány (1961 e. Hatvany Lajos 9229001, 219) | – Hozhatok egy csésze teát? – kérdem. […] Kedvesen mosolyog: – Igen, nagyon köszönöm, kezét csókolom (1984 Szántó Piroska 2025064, 59).

2a. (biz) ’〈köszönőformulaként v. levélzáró elköszönésben〉’ ❖ Addig is ezerszer csókolunk benneteket, és míg élek vagyok s maradok, Édes Sógorom, igaz szívű atyafi szolgád: Dévay Oberster (1792 Dévay Pál CD55) | Élj szerencsésen. Tisztelem, csókolom háznépedet! (1809 Kazinczy Ferenc C2559, 251) | No, szervusz, Angéla néni, várnak a barátaim, Elekes, az egész brancs, még egyszer viszontlátásra, csókollak (1926 Kosztolányi Dezső CD10) | – Csókollak, Gizám. – Csak vigyázz magadra (1972 Örkény István 9500037, 267) | Ezzel zárom soraimat és Sokszor Csókol Szüleidet Bözsit külön téged, sok szeretettel Etelka (1982 Géczi János 1058001, 329).

2b. (biz) ’〈rendsz. indulatos v. érzelmileg színezett közlés tartalmának enyhítésére〉’ ❖ Öcsém – csókollak, ez fontos eset! (1875 Tóth Ede 8486004, 13) | – Ejnye de indulatos! – azt mondja a kartársnő. – Csókolom, hát hogyne lennék indulatos – mondom –, hát ki ne lenne indulatos egy ilyen helyzetbe?! (1989 Fel a kezekkel! 1024023, 381) | ha értem teszik [az egészségügyijárulék-fizettetést]: én, csókolom, inkább beteg leszek (1997 Magyar Hírlap CD09).

3. ts (tárgy n. is) (irod, szépítő) ’magáévá tesz vkit, szerelmeskedik, szeretkezik vkivel’ ❖ S így leszünk mi, párzó királyok, Kopottak, búsak, betegek, Kiknek csókolni szomjas tűzzel Már nem szabad és nem lehet (1906 Ady Endre 9003107, 93) | Aki majd főz is, csókol is, kerül majd egyszer asszony is (1927–1928 József Attila CD01) | Egyre csak sírna, ha csókolnám. Egyre csak panaszkodna, fázna, dideregne, […] s halálra rémülne a szülés előtt (1964 Domonkos István 1037003, 23).

4. ts (irod, átv is) ’csókjával vmilyen állapotba juttat, vmivé v. vmilyenné tesz vkit, vmit’ ❖ álomra csókolta fáradt szempilláit (1876 Csiky Gergely C0799, 98) | pirosra csókolta kacsóit az utszéli csalán (1895 Szabóné Nogáll Janka C3773, 128) | Csókolj Lédám, semmivé csókolj (1908 Ady Endre 9003190, 60) | a nagy összevisszaságot mégis békés, illatos harmóniává csókolja a nagy karmester: a szeretet (1923 Parragi György CD52) | halálba kellene csókolni (1996 Szabó Magda 9630006, 21).

4a. (irod) ’gyengéden, légiesen, futólag érint vmit’ ❖ a’ mezk vidámságban vagynak: a’ napnak éltet ſugárai azoknak virágai közzé kamlanak, kiket gyengén csókolnak (1776 Kazinczy Ferenc ford.–Bessenyei C2515, 12) | a legnagyobb őspálmafák koronáikkal jobbra-balra csókolják az ingó földet (1856 Jókai Mór C2259, 284) | A viczkói nádast a déli szél csókolja (1908 Krúdy Gyula C2828, 196) | nyisd föl azur-szemed, melyet csókolnak puha, könnyü pillák (1921 Babits Mihály ford.–Cornelius Gallus C0587, 43) | [a patak vizében] gólya áll, lábát csókolja liliom, s átfonja selymes békanyál (1957 Csoóri Sándor 9090033, 10).

Ö: kezicsókolom, le~, meg~, össze~, vissza~.

ÖU: agyon~, be~, bele~, fel~, rá~, végig~.

Sz: csókolás, csókolatlan, csókolkodik, csókolkozik, csókolnivaló.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. csókol¹

csókol ige 1a
csolkol 1a (nyj)
1. tárgyas
〈szeretet, gyöngédség, szerelem v. tisztelet, hála stb. kif-ére, gyakr. társadalmi szokásként v. (el)köszönéskor:〉 csókkal illet vkit, vmit
két szív egymáshoz Mennél nehezebben jút: Annál szerelmetessebben Szívelljét tsókolja
(1774 Kónyi János ford.Marmontel)
Imádkoztak az ájtatosak, térdeltek a szobrok előtt, ezeknek lábait, kezeit csókolták
(1834 Ormós Zsigmond)
Szülőföldem hazám, dicső Magyarország… Csókolom földedet, csókolom füvedet
(1881 Gyulai Pál)
Az egész Bécs öröm-mámorban úszott, midőn a magyar országgyűlés küldöttsége Bécsbe megérkezett. […] Számosan odatolongtak Kossuthhoz és csókolták kezét, ruháját
(1894 Gracza György)
Csak akkor érzi jól magát, ha bele tekinthet porontykái mosolygó szemébe, hallhatja édes gügyögésüket, és csókolhatja bársony arczocskáikat
(1906 Ambrus Zoltán)
elővezetik a megtépázott hőst, […] a Vének homlokon csókolják, búcsúztatják
(1978 Spiró György)
Hízzál, mosgyál szép menyecske, Ölejj csolkojj akit szeretsz
(1983 e. Magyar néprajz)
ha már szájon kell csókolni, hát inkább a békát választaná
(1999 Magyar Hírlap)
1a. tárgyatlan (rendsz. tárgyragos határozóval)
(szeretetből, szerelemből stb.) csókot ad vkinek v. vhova
lopva egyet csókolt a kézen
(1877 Jókai Mór)
sóvár szemmel várják, hogy nagyot csókolhassanak a menyasszonyon
(1917 Krúdy Gyula)
Zsófia művésznője volt a csókolózásnak. Csókolt izgatott, húsos nyelvével […]. Csókolt a fogaival […]. Csókolt a torkával
(1922 Krúdy Gyula)
Az öreg villámgyorsan kapta magához [a gyermeket] és akkorát csókolt rajta, hogy a szeme is káprázott tőle
(1922 e. Gárdonyi Géza)
[Miklós] magához rántotta a lányt, betörte a derekát, a szájára csókolt, fölkapta…
(1936 Kolozsvári Grandpierre Emil)
2. tárgyas (rendsz. egysz 1. sz-ű hat ragozású alakban, a kezét tárggyal v. msz-szerűen annak elhagyásával is)
〈előzékeny üdvözléskor v. (levélzáró) búcsúzáskor, ill. udvariassági formulaként〉
addig is kacsóját ezerszer csókolom
(1772 Barcsay Ábrahám)
Csókolom szép kezeit bárónécska
(1836 Petrichevich Horváth Lázár)
Az egyik dáma nyájasan biccent a társaság felé. Gabriella és Julia vetélkedve kiáltják: – Kezét csókolom, néni
(1912 Krúdy Gyula)
Annus (kiszalad): Csókolom apuka. András (kívül): Szervusz Annuska
(1950 Fehér Klára)
– Jó utazást, kezit csókolom, nagysága! – búcsúzik a lány
(1961 e. Hatvany Lajos)
– Hozhatok egy csésze teát? – kérdem. […] Kedvesen mosolyog: – Igen, nagyon köszönöm, kezét csókolom
(1984 Szántó Piroska)
2a. (biz)
〈köszönőformulaként v. levélzáró elköszönésben〉
Addig is ezerszer csókolunk benneteket, és míg élek vagyok s maradok, Édes Sógorom, igaz szívű atyafi szolgád: Dévay Oberster
(1792 Dévay Pál)
Élj szerencsésen. Tisztelem, csókolom háznépedet!
(1809 Kazinczy Ferenc)
No, szervusz, Angéla néni, várnak a barátaim, Elekes, az egész brancs, még egyszer viszontlátásra, csókollak
(1926 Kosztolányi Dezső)
Csókollak, Gizám. – Csak vigyázz magadra
(1972 Örkény István)
Ezzel zárom soraimat és Sokszor Csókol Szüleidet Bözsit külön téged, sok szeretettel Etelka
(1982 Géczi János)
2b. (biz)
〈rendsz. indulatos v. érzelmileg színezett közlés tartalmának enyhítésére〉
Öcsém – csókollak, ez fontos eset!
(1875 Tóth Ede)
– Ejnye de indulatos! – azt mondja a kartársnő. – Csókolom, hát hogyne lennék indulatos – mondom –, hát ki ne lenne indulatos egy ilyen helyzetbe?!
(1989 Fel a kezekkel!)
ha értem teszik [az egészségügyijárulék-fizettetést]: én, csókolom, inkább beteg leszek
(1997 Magyar Hírlap)
3. tárgyas (tárgy n. is) (irod, szépítő)
magáévá tesz vkit, szerelmeskedik, szeretkezik vkivel
S így leszünk mi, párzó királyok, Kopottak, búsak, betegek, Kiknek csókolni szomjas tűzzel Már nem szabad és nem lehet
(1906 Ady Endre)
Aki majd főz is, csókol is, kerül majd egyszer asszony is
(1927–1928 József Attila)
Egyre csak sírna, ha csókolnám. Egyre csak panaszkodna, fázna, dideregne, […] s halálra rémülne a szülés előtt
(1964 Domonkos István)
4. tárgyas (irod, átv is)
csókjával vmilyen állapotba juttat, vmivé v. vmilyenné tesz vkit, vmit
álomra csókolta fáradt szempilláit
(1876 Csiky Gergely)
pirosra csókolta kacsóit az utszéli csalán
(1895 Szabóné Nogáll Janka)
Csókolj Lédám, semmivé csókolj
(1908 Ady Endre)
a nagy összevisszaságot mégis békés, illatos harmóniává csókolja a nagy karmester: a szeretet
(1923 Parragi György)
halálba kellene csókolni
(1996 Szabó Magda)
4a. (irod)
gyengéden, légiesen, futólag érint vmit
a’ mezk vidámságban vagynak: a’ napnak éltet ſugárai azoknak virágai közzé kamlanak, kiket gyengén csókolnak
(1776 Kazinczy Ferenc ford.Bessenyei)
a legnagyobb őspálmafák koronáikkal jobbra-balra csókolják az ingó földet
(1856 Jókai Mór)
A viczkói nádast a déli szél csókolja
(1908 Krúdy Gyula)
nyisd föl azur-szemed, melyet csókolnak puha, könnyü pillák
(1921 Babits Mihály ford.Cornelius Gallus)
[a patak vizében] gólya áll, lábát csókolja liliom, s átfonja selymes békanyál
(1957 Csoóri Sándor)
ÖU: agyoncsókol, becsókol, belecsókol, felcsókol, rácsókol, végigcsókol
Sz: csókolás, csókolatlan, csókolkodik, csókolkozik, csókolnivaló
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. csókol¹

Beállítások