csókos mn és fn 

I. mn 15A

1. ’csókot (szívesen) adó v. sokat csókol(óz)ó 〈személy, kül. nő〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈kedv, természet〉’ ❖ Bűbájos Szépem! Te levél, A’ rám fűzött babérlevél’ Istene, ’s tsókos Szente (1800 k. Kováts József³ C2776, 15) | Aggott anyák, regélnek Dúsprémű nyoszolyáról S az első csókos úrról (1910 Lesznai Anna CD10) | Fanyar, ravasz ember a zongorista, huszonöt éve tudja, hogy nem csókos a bécsi lány. Csak énekli (1940 Cs. Szabó László CD10) | Nem voltunk nagyon csókos természetűek, összeölelkezni csak anyámmal ölelőztem össze (1941 Illyés Gyula CD10) | csókos kedvű párok (1995 Magyar Hírlap CD09) | Keresik a csókos rablót […] Az angolul beszélő […] férfi nyitáskor lepte meg az eladónőt – először a nyakát csókolgatta, majd egy ragasztószalaggal megkötözte, kirabolta (1998 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’csókkal kísért 〈érzés, megnyilvánulás stb.〉’ ❖ Gerlitze Társa körül tsókós Örömbe merül (1794 Molnár Borbála C3186, 194) | Körülölelték sírásos, csókos ölelésekkel (1914 Szabó Dezső CD10) | Foster megráncigálja a szombathelyi Wiley mezét, amit […] a két amerikai csókos kibékülése követett (1999 Magyar Hírlap CD09).

2. ’csókolni való, ill. csókot adó, csókra álló 〈ajak, száj〉 v. annak (csücsörítő) formáját idéző’ ❖ Iainknak, Szzeinknek […] tsókos ajakain valóságos Nemzeti nótákat hall zengedezni (1806 Mátyási József C3066, 61) | „Galambom édesem! nem hiába vártál!” És belépett Keszi, az Anna szavánál; A ki sikoltással esett a nyakába, S csókos ajka tapadt annak ajakába (1846 Tompa Mihály 8484064, 95) | Korcsmárosné hallja! Eszem azt a csókos kis száját (1880 Tóth István¹ C1519, 75) | A kislány aludt a tovaforgó csillagok sugaránál. Szája csókosan félrenyílt, karjai ölelésre voltak tárva (1914 Szabó Dezső CD10) | egy túlságosan csókosra sikeredett száj (1998 Magyar Hírlap CD09).

3. ’csókol(óz)ásra (is) lehetőséget teremtő 〈alkalom〉, ill. csókol(óz)ással, gyakr. szeretkezéssel töltött 〈idő(szak)〉’ ❖ Bárczay István Urfit köszöntöm, sok tsókos bálokat kivánok (1782 Kazinczy László C2554, 24) | Csókos elválás (1830 Szőke József 8454017, 117) | Ő mindig csak öleltette, szerettette magát. Mikor pedig a csókos óráknak vége volt, az iróasztalhoz ült (1907 Ady Endre C0538, 31) | emlékei egy nyárnak, virágcsokros, mámoros és csókos nyárnak (1969 Domahidy András 1036004, 36) | csókos párválasztó játékot (1990 Magyar néprajz CD47).

4. (rég) ’legközelebbi, legbizalmasabb 〈barát〉’ ❖ kik eddig a nép bőrét nyúzták, már csókos barátai lettek (1859 Dózsa Dániel C1438, 75) | bolond a becsűlet! s csókos barátja, a bizalom, bizony együgyü filkó (1864 Szász Károly² ford.–Shakespeare C3724, 204) | s egyszer csak, meglásd, Ölelkező, csókos barátja lettél (1869 Szász Béla C3815, 216).

II. fn 4A

1. (rég, ritk) ’olyan személy, aki csókot ad, ill. aki vkinek a szeretője’ ❖ Az idegen csókost az Asszony kerűlje (1803 Nagy Sámuel² C3292, 46) | Nem játszok csókost, se szerelmest, az asszony csak potrohos korsó: idd ki, vágd földhöz, ugyis olcsó s kortyod után üres! (1936 Jankovich Ferenc CD10).

2. (szleng, pejor) ’olyan személy, aki (vmely ellenszolgáltatás fejében) különleges kedvezésre számíthat vkitől’ ❖ csókos vkinél […] 2. protekciója van vkinél (1998 Kövecses Zoltán C6262, 58) | Tiszabecsnél kelünk át, a sor lassan araszol előre, csak a „csókosok”, a megvesztegetéssel élők húznak el mellettünk a belső sávban (2000 Moldova György C6536, 170).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csókol; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csókos melléknév és főnév
I. melléknév 15A
1.
csókot (szívesen) adó v. sokat csókol(óz)ó 〈személy, kül. nő〉, ill. ilyen személyre jellemző 〈kedv, természet〉
Bűbájos Szépem! Te levél, A’ rám fűzött babérlevél’ Istene, ’s tsókos Szente
(1800 k. Kováts József³)
Aggott anyák, regélnek Dúsprémű nyoszolyáról S az első csókos úrról
(1910 Lesznai Anna)
Fanyar, ravasz ember a zongorista, huszonöt éve tudja, hogy nem csókos a bécsi lány. Csak énekli
(1940 Cs. Szabó László)
Nem voltunk nagyon csókos természetűek, összeölelkezni csak anyámmal ölelőztem össze
(1941 Illyés Gyula)
csókos kedvű párok
(1995 Magyar Hírlap)
Keresik a csókos rablót […] Az angolul beszélő […] férfi nyitáskor lepte meg az eladónőt – először a nyakát csókolgatta, majd egy ragasztószalaggal megkötözte, kirabolta
(1998 Magyar Hírlap)
1a.
csókkal kísért 〈érzés, megnyilvánulás stb.〉
Gerlitze Társa körül tsókós Örömbe merül
(1794 Molnár Borbála)
Körülölelték sírásos, csókos ölelésekkel
(1914 Szabó Dezső)
Foster megráncigálja a szombathelyi Wiley mezét, amit […] a két amerikai csókos kibékülése követett
(1999 Magyar Hírlap)
2.
csókolni való, ill. csókot adó, csókra álló 〈ajak, száj〉 v. annak (csücsörítő) formáját idéző
Iainknak, Szzeinknek […] tsókos ajakain valóságos Nemzeti nótákat hall zengedezni
(1806 Mátyási József)
„Galambom édesem! nem hiába vártál!” És belépett Keszi, az Anna szavánál; A ki sikoltással esett a nyakába, S csókos ajka tapadt annak ajakába
(1846 Tompa Mihály)
Korcsmárosné hallja! Eszem azt a csókos kis száját
(1880 Tóth István¹)
A kislány aludt a tovaforgó csillagok sugaránál. Szája csókosan félrenyílt, karjai ölelésre voltak tárva
(1914 Szabó Dezső)
egy túlságosan csókosra sikeredett száj
(1998 Magyar Hírlap)
3.
csókol(óz)ásra (is) lehetőséget teremtő 〈alkalom〉, ill. csókol(óz)ással, gyakr. szeretkezéssel töltött 〈idő(szak)
Bárczay István Urfit köszöntöm, sok tsókos bálokat kivánok
(1782 Kazinczy László)
Csókos elválás
(1830 Szőke József)
Ő mindig csak öleltette, szerettette magát. Mikor pedig a csókos óráknak vége volt, az iróasztalhoz ült
(1907 Ady Endre)
emlékei egy nyárnak, virágcsokros, mámoros és csókos nyárnak
(1969 Domahidy András)
csókos párválasztó játékot
(1990 Magyar néprajz)
4. (rég)
legközelebbi, legbizalmasabb 〈barát〉
kik eddig a nép bőrét nyúzták, már csókos barátai lettek
(1859 Dózsa Dániel)
bolond a becsűlet! s csókos barátja, a bizalom, bizony együgyü filkó
(1864 Szász Károly² ford.Shakespeare)
s egyszer csak, meglásd, Ölelkező, csókos barátja lettél
(1869 Szász Béla)
II. főnév 4A
1. (rég, ritk)
olyan személy, aki csókot ad, ill. aki vkinek a szeretője
Az idegen csókost az Asszony kerűlje
(1803 Nagy Sámuel²)
Nem játszok csókost, se szerelmest, az asszony csak potrohos korsó: idd ki, vágd földhöz, ugyis olcsó s kortyod után üres!
(1936 Jankovich Ferenc)
2. (szleng, pejor)
olyan személy, aki (vmely ellenszolgáltatás fejében) különleges kedvezésre számíthat vkitől
csókos vkivalakinél […] 2. protekciója van vkivalakinél
(1998 Kövecses Zoltán)
Tiszabecsnél kelünk át, a sor lassan araszol előre, csak a „csókosok”, a megvesztegetéssel élők húznak el mellettünk a belső sávban
(2000 Moldova György)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz. csókol; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások