csókolózik tn ige 14acsókolódzik

1. ’〈kül. szerelmi viszonyban, rendsz. férfi és nő〉 ajkát (és nyelvét) hosszasan összeérintve, összetapasztva csókot vált’ ❖ Lillám velem danolgat, És csókolódzva tréfál (1799 Csokonai Vitéz Mihály C1334, 101) | Mikor átért a szép révészlegény, Jó dolga lett rózsája kebelén. Csókolóztak… de nem mondom ezt el! Tele van a világ irígyekkel (1846 Petőfi Sándor 8366283, 54) | Az elsőosztályos fülkében csak ketten voltak és oly lelkiismeretesen csókolództak, mint a franciák (1937 Szerb Antal 9668030, 117) | Párizsban, ha két férfit látnak csókolózni az utcán, senki sem háborodik fel (2000 Magyar Hírlap CD09).

1a. ’〈két v. több ember〉 rendsz. találkozáskor v. búcsúzáskor kölcsönösen arcon, ritk. szájon csókolja egymást; puszilkodik’ ❖ ő, csakhogy czélját érhesse, kész az általa különben megvetett szegény ördögökkel czimborálni, csókolózni, sőt egy pipából dohányozni is (1843 Pesti Hírlap CD61) | Találkozáskor a[z olasz] férfiak is minduntalan csókolódznak, mint nálunk a nők (1854 Vasárnapi Újság CD56) | Bismarck oda nyomta az öreg Vilmos, meg Ferencz József arczát a czár arczához és azt mondta nekik: No! csókoljátok meg egymást, hát csókolództak (1885 Kossuth Lajos CD32) | A rokonok koccintás után csókolództak (1939 Zsigray Julianna 9804002, 60) | [a fotó] Brezsnyev elvtársat ábrázolta, […] amint éppen Fidel Castróval csókolózik (1996 Magyar Hírlap CD09).

1b. ’〈hím és nőstény állat, kül. madár〉 rendsz. a párzás időszakában v. a párosodás alatt száját v. csőrét egymás után többször összeérinti’ ❖ [a galambok] szüntelen turbékolnak, csókolóznak (1851 Jókai Mór CD18) | a szorosan párban – egynejűségben (monogamia) – élők közt igazi, benső viszony fejlődik, sokan (pl. galambok, csókák stb.) csókolódznak (1898 Chernel István CD34) | [A lummák] csőrükkel galambok módjára csókolódznak (1933 Az állatok világa ford. CD46) | a bonobók [= törpe csimpánzok] tisztogatják egymást és csókolóznak (1999 Természet Világa CD50).

2. (ritk, szépítő) ’szeretkezik, szerelmeskedik’ ❖ A legény felriadt. – Hát lejöttél…? Hát eddig sohase jöttél ide. Nem akartál a világ csúfja lenni… így mondtad. – És a legény karja tágult. – Nem úgy. Nem csókolózni jöttem (1894 Justh Zsigmond 8213003, 147) | Az olyan asszony ellen, ki csak arra született, hogy csókokat fogadjon el, tessék azonnal beadni a válópört, mihelyst ön, a férj, nem tud örökösen csókolózni (1905 Ady Endre CD0801) | Egy fiatal pár éveken át hiába csókolózik, imádkozik gyermekért (1923 Szabó Dezső 9623016, 75).

3. (irod) ’〈két természeti jelenség〉 finoman, légiesen érintkezik, összeér’ ❖ kis patak … tükrén ég, föld, Csókolódzanak (1843 Garay János C1812, 61) | a nagyszerű kopár sziklacsúcsok merednek fel oly roppant magasan, hogy az ég felhőivel látszanak csókolódzni (1873 Orbán Balázs 8340020, 34) | a szegedi tanyák felé […] a síkság csókolózik az égboltozattal (1923 Krúdy Gyula CD54) | a kanyargó Tisza egyik partján a beláthatatlan délibábos Alfölddel, a másik oldalon a Hegyalja lankás, aranyat termő dombjaival csókolózik (1997 Magyar Hírlap CD09).

4. (rég, tréf) ’〈egyik fegyver egy másikkal, ill. fegyver vkivel〉(össze)találkozik, összecsap’ ❖ ezernyi ezer kard kezd el egymással csókolózni (1869 Jókai Mór C2231, 23) | Sokszor csókolózott már velük [ti. a Wehrzeitung-beli urakkal] az a fokos (1878 Mikszáth Kálmán CD04) | velünk meg csókolóznak a vallon dragonyosok kardjai (1882 Jókai Mór CD18).

ÖU: össze~.

Sz: csókolózás.

Vö. CzF. csókolódzik · csókolózik; ÉrtSz. csókolódzik; TESz. csókol; ÉKsz. csókolódzik

csókolózik tárgyatlan ige 14a
csókolódzik 15a7
1.
〈kül. szerelmi viszonyban, rendsz. férfi és nő〉 ajkát (és nyelvét) hosszasan összeérintve, összetapasztva csókot vált
Lillám velem danolgat, És csókolódzva tréfál
(1799 Csokonai Vitéz Mihály)
Mikor átért a szép révészlegény, Jó dolga lett rózsája kebelén. Csókolóztak… de nem mondom ezt el! Tele van a világ irígyekkel
(1846 Petőfi Sándor)
Az elsőosztályos fülkében csak ketten voltak és oly lelkiismeretesen csókolództak, mint a franciák
(1937 Szerb Antal)
Párizsban, ha két férfit látnak csókolózni az utcán, senki sem háborodik fel
(2000 Magyar Hírlap)
1a.
〈két v. több ember〉 rendsz. találkozáskor v. búcsúzáskor kölcsönösen arcon, ritk. szájon csókolja egymást; puszilkodik
ő, csakhogy czélját érhesse, kész az általa különben megvetett szegény ördögökkel czimborálni, csókolózni, sőt egy pipából dohányozni is
(1843 Pesti Hírlap)
Találkozáskor a[z olasz] férfiak is minduntalan csókolódznak, mint nálunk a nők
(1854 Vasárnapi Újság)
Bismarck oda nyomta az öreg Vilmos, meg Ferencz József arczát a czár arczához és azt mondta nekik: No! csókoljátok meg egymást, hát csókolództak
(1885 Kossuth Lajos)
A rokonok koccintás után csókolództak
(1939 Zsigray Julianna)
[a fotó] Brezsnyev elvtársat ábrázolta, […] amint éppen Fidel Castróval csókolózik
(1996 Magyar Hírlap)
1b.
〈hím és nőstény állat, kül. madár〉 rendsz. a párzás időszakában v. a párosodás alatt száját v. csőrét egymás után többször összeérinti
[a galambok] szüntelen turbékolnak, csókolóznak
(1851 Jókai Mór)
a szorosan párban – egynejűségben (monogamia) – élők közt igazi, benső viszony fejlődik, sokan (pl.például galambok, csókák stb.s a többi) csókolódznak
(1898 Chernel István)
[A lummák] csőrükkel galambok módjára csókolódznak
(1933 Az állatok világa ford.)
a bonobók [= törpe csimpánzok] tisztogatják egymást és csókolóznak
(1999 Természet Világa)
2. (ritk, szépítő)
szeretkezik, szerelmeskedik
A legény felriadt. – Hát lejöttél…? Hát eddig sohase jöttél ide. Nem akartál a világ csúfja lenni… így mondtad. – És a legény karja tágult. – Nem úgy. Nem csókolózni jöttem
(1894 Justh Zsigmond)
Az olyan asszony ellen, ki csak arra született, hogy csókokat fogadjon el, tessék azonnal beadni a válópört, mihelyst ön, a férj, nem tud örökösen csókolózni
(1905 Ady Endre)
Egy fiatal pár éveken át hiába csókolózik, imádkozik gyermekért
(1923 Szabó Dezső)
3. (irod)
〈két természeti jelenség〉 finoman, légiesen érintkezik, összeér
kis patak … tükrén ég, föld, Csókolódzanak
(1843 Garay János)
a nagyszerű kopár sziklacsúcsok merednek fel oly roppant magasan, hogy az ég felhőivel látszanak csókolódzni
(1873 Orbán Balázs)
a szegedi tanyák felé […] a síkság csókolózik az égboltozattal
(1923 Krúdy Gyula)
a kanyargó Tisza egyik partján a beláthatatlan délibábos Alfölddel, a másik oldalon a Hegyalja lankás, aranyat termő dombjaival csókolózik
(1997 Magyar Hírlap)
4. (rég, tréf)
〈egyik fegyver egy másikkal, ill. fegyver vkivel〉 (össze)találkozik, összecsap
ezernyi ezer kard kezd el egymással csókolózni
(1869 Jókai Mór)
Sokszor csókolózott már velük [ti. a Wehrzeitung-beli urakkal] az a fokos
(1878 Mikszáth Kálmán)
velünk meg csókolóznak a vallon dragonyosok kardjai
(1882 Jókai Mór)
ÖU: összecsókolózik
Sz: csókolózás
Vö. CzF. csókolódzik · csókolózik; ÉrtSz. csókolódzik; TESz. csókol; ÉKsz. csókolódzik

Beállítások