csoma¹ fn 6A (nyj)csuma

1. ’a nyirokmirigyek duzzanatával járó (járványos) betegség, kül. pestis’ ❖ Tſuma. Peſtis (1799 Gyarmathi Sámuel C1945, 330) | Csoma, csuma, mirigyes pestis. Székely szó (1838 Magyar tájszótár C6656, 75) | – Tyhű az apád sarkantyúját, te csomában vagy! Akkor már magam is tudtam. A torkom, hónaljam meg volt dagadva (1901 Gárdonyi Géza 9173006, 330) | csuma, csoma, pestises csuma: nyirokcsomó-duzzanatokkal járó járványos betegségek (mirigy), főleg az ún. bubo pestis (guga, gugahalál) elnevezése a népi gyógyászatban (1977 NéprajziLex. CD47).

1a. (tulajdonnévszerűen is) ’〈babonás népi hiedelem szerint:〉 ezt a betegséget terjesztő ártó szellem, lidérc, démon’ ❖ Csuma […] boszorkány-név, mert e’ hoz a’ népre pestis vagy más ragálykórt (1840 Gáspár János C6305, 16) | [a kalotaszegi varázsigében] a csuma nevü nyavalyaelőidéző démont erdei fára üzi ki a ráolvasó (1893 PallasLex. CD02) | Egy bukovinai adat szerint: ahol éjjelre nem fedik le a vizet, az arra járó csuma beleokádik; aki iszik belőle, meghal (1990 Magyar néprajz CD47).

1b. ’e démonnak rendsz. betegségűző népszokás kellékeként haszn. bábfigurája’ ❖ a manó, csoma, úgy még további: váz és láz kifejezéseket (l. tájszót.), melyekkel különösen emily ijesztő, ma a fák s veteményes kertei, földei megőrzése s a madarak tőlei elijesztésére kitett báb alakokat nevezi [a nép] (1854 Ipolyi Arnold 8197008, 181) | A falukon szalmával kitömött bábot hordoztak körül, azt elnevezték csumának; nagy énekszóval kivitték a temetőbe, s ott cihertűzön megégették (1891 Jókai Mór CD18) | [A bukovinai székelyek] a megszemélyesített csumának inget is készítettek, s ezt a keresztútra tették, hogy cserébe kerülje el a falut (1981 Dömötör Tekla 1039006, 104).

1c. ’〈szitkozódásban bosszúság kif-ére〉’ ❖ gyakran hallani: hogy a csoma vigyen el (1862 Kriza János C2827, 494) | Nehéz munka vala, a csuma egye meg! (1900 Harmath Lujza C2025, 121).

2. ’〈vkinek a becsmérlő megnevezéseként v. megszólításaként〉’ ❖ Gyurit hogyne futotta volna el erre a méreg. – Hát a tiédet kínálja, te csuma? (1913 Tersánszky Józsi Jenő CD10) | Összeszedtem hát magam és ráförmedtem erre a csumára: – Ide hallgasson! (1937 Tersánszky Józsi Jenő 9706005, 61).

Vö. CzF. ~, csuma; TESz.; SzT. ~, csuma; ÚMTsz.

csoma¹ főnév 6A (nyj)
csuma 6A
1.
a nyirokmirigyek duzzanatával járó (járványos) betegség, kül. pestis
Tſuma. Peſtis
(1799 Gyarmathi Sámuel)
Csoma, csuma, mirigyes pestis. Székely szó
(1838 Magyar tájszótár)
– Tyhű az apád sarkantyúját, te csomában vagy! Akkor már magam is tudtam. A torkom, hónaljam meg volt dagadva
(1901 Gárdonyi Géza)
csuma, csoma, pestises csuma: nyirokcsomó-duzzanatokkal járó járványos betegségek (mirigy), főleg az ún.úgynevezett bubo pestis (guga, gugahalál) elnevezése a népi gyógyászatban
(1977 NéprajziLex.)
1a. (tulajdonnévszerűen is)
〈babonás népi hiedelem szerint:〉 ezt a betegséget terjesztő ártó szellem, lidérc, démon
Csuma […] boszorkány-név, mert e’ hoz a’ népre pestis vagy más ragálykórt
(1840 Gáspár János)
[a kalotaszegi varázsigében] a csuma nevü nyavalyaelőidéző démont erdei fára üzi ki a ráolvasó
(1893 PallasLex.)
Egy bukovinai adat szerint: ahol éjjelre nem fedik le a vizet, az arra járó csuma beleokádik; aki iszik belőle, meghal
(1990 Magyar néprajz)
1b.
e démonnak rendsz. betegségűző népszokás kellékeként haszn. bábfigurája
a manó, csoma, úgy még további: váz és láz kifejezéseket (l.lásd tájszót.tájszótár), melyekkel különösen emily ijesztő, ma a fák s veteményes kertei, földei megőrzése s a madarak tőlei elijesztésére kitett báb alakokat nevezi [a nép]
(1854 Ipolyi Arnold)
A falukon szalmával kitömött bábot hordoztak körül, azt elnevezték csumának; nagy énekszóval kivitték a temetőbe, s ott cihertűzön megégették
(1891 Jókai Mór)
[A bukovinai székelyek] a megszemélyesített csumának inget is készítettek, s ezt a keresztútra tették, hogy cserébe kerülje el a falut
(1981 Dömötör Tekla)
1c.
〈szitkozódásban bosszúság kif-ére〉
gyakran hallani: hogy a csoma vigyen el
(1862 Kriza János)
Nehéz munka vala, a csuma egye meg!
(1900 Harmath Lujza)
2.
〈vkinek a becsmérlő megnevezéseként v. megszólításaként〉
Gyurit hogyne futotta volna el erre a méreg. – Hát a tiédet kínálja, te csuma?
(1913 Tersánszky Józsi Jenő)
Összeszedtem hát magam és ráförmedtem erre a csumára: – Ide hallgasson!
(1937 Tersánszky Józsi Jenő)
Vö. CzF. ~, csuma; TESz.; SzT. ~, csuma; ÚMTsz.

Beállítások