csombord (3A1) l. csombor

csombor fn 4A8csombord

1. (Növ is) ’borsos aromájú, 20–50 centiméter magas, erősen elágazó szárú, gyógy- és fűszernövényként termesztett kis cserje, amelynek apró, fehér v. mályvaszínű ajakos virágai örvökben állnak, ill. e növények faja (Satureja hortensis); borsika’ ❖ Vetteſs ugyan Ániſt, ’s böven Tſombordokot, Sóskát, Mintát, Zsállyát, ülteſs Iſopokot (1779 Miháltz István ford.–Vanière C3101, 32) | Borsfű, csombord (1838 Magyar tájszótár C6656, 48) | Az elvárosiasodás kiöli a régi hagyományokat, a modern gyógyszerek fölöslegessé teszik a régi herbákat. Egyedül a csombor dacol a modern időkkel, ez ugyanis ma már nem gyógyszer, hanem fűszer, minélfogva minden falusi házikertben szaporítják (1932 Rapaics Rajmund CD35) | A pereszlény (Satureja) nemzetségben 200 fajt tartanak nyilván. Ezek a melegebb éghajlatú tájakon, főleg a mediterrán környékén tenyésznek. Ide tartozik a kelet-mediterrántól egészen Iránig őshonos csombord (S. [= Satureja] hortensis) (1974 Urania növényvilág ford. C6208, 237).

1a. ’e növény levele, ill. leveles(, virágos) szára zölden v. szárítva és összemorzsolva mint fűszer’ ❖ [a zöldbabot] vajjal, etzettel, hús-lével, borſal, sóval, tsomborral, pár és zld vereſs-hagymával együtt újra meg-fzik (1787 Mátyus István 7222015, 183) | Vedd ki a’ félig megfőlt marhahúst a’ fazékból, vágd három újni (czolnyi) vastagságú darabokra, adj hozzá egy kis zsírt, félmeszely vizet, egy pohár jó bort, csombort (borsfűvet) (1834 Pesti szakácskönyv C3483, 71) | a lucskos káposztába a kapor mellé csombor is kell (1981 Kolozsvári Grandpierre Emil 2206031, 7) | 1 mokkáskanál szárított csombor (borsikafű) (1986 Frank Júlia et al. CD19).

2. (rég, Növ is) ’gyógyászati célokra is hasznosított, 10–30 centiméter magas, finoman fogazott, tojásdad levelű, erősen illatozó lilás virágú menta, ill. e növények faja, az ún. csombormenta (Mentha pulegium)’ ❖ Csombor. Putnok-fü, Köſzvény-menta. Chyombor (a’ régi Magyarok kimondáſa ſzerént.) […] Ezt a’ füvet falu paraſzt Aſzſzonyok-is esmérik; a’ mentához haſonló (1775 Csapó József 7062001, 69) | Mentha: Pulegium. Hung. Putnok-fü; Csombor; Póláj (1780 Benkő József C0290, 386) | Tsombor (Mentha pulegium. Lin.) (1805 Pethe Ferenc 8364014, 163) | Menthárúl, tsomborrúl (Mentha puleg. [= pulegium] L.) igen jó mézet [hord a méh] (1816 Kaló Péter C2485, 257).

2a. (rég, ritk) ’〈gyógyhatású készítmény alapanyagaként:〉 e növény hajtása zölden v. szárítva’ ❖ az etzettel meg-törtt tsombor az el-ájúltakat fel-ébreſzti, ha orrok alá tartják (1797 Veszelszki Antal C4463, 363).

Ö: vad~.

ÖE: ~fű, ~menta, ~olaj.

Vö. CzF. ~, csombord¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

csombord lásd csombor
csombor főnév 4A8
csombord 3A1
1. (Növ is)
borsos aromájú, 20–50 centiméter magas, erősen elágazó szárú, gyógy- és fűszernövényként termesztett kis cserje, amelynek apró, fehér v. mályvaszínű ajakos virágai örvökben állnak, ill. e növények faja (Satureja hortensis); borsika
Vetteſs ugyan Ániſt, ’s böven Tſombordokot, Sóskát, Mintát, Zsállyát, ülteſs Iſopokot
(1779 Miháltz István ford.Vanière)
Borsfű, csombord
(1838 Magyar tájszótár)
Az elvárosiasodás kiöli a régi hagyományokat, a modern gyógyszerek fölöslegessé teszik a régi herbákat. Egyedül a csombor dacol a modern időkkel, ez ugyanis ma már nem gyógyszer, hanem fűszer, minélfogva minden falusi házikertben szaporítják
(1932 Rapaics Rajmund)
A pereszlény (Satureja) nemzetségben 200 fajt tartanak nyilván. Ezek a melegebb éghajlatú tájakon, főleg a mediterrán környékén tenyésznek. Ide tartozik a kelet-mediterrántól egészen Iránig őshonos csombord (S. [= Satureja] hortensis)
(1974 Urania növényvilág ford.)
1a.
e növény levele, ill. leveles(, virágos) szára zölden v. szárítva és összemorzsolva mint fűszer
[a zöldbabot] vajjal, etzettel, hús-lével, borſal, sóval, tsomborral, pár és zld vereſs-hagymával együtt újra meg-fzik
(1787 Mátyus István)
Vedd ki a’ félig megfőlt marhahúst a’ fazékból, vágd három újni (czolnyi) vastagságú darabokra, adj hozzá egy kis zsírt, félmeszely vizet, egy pohár jó bort, csombort (borsfűvet)
(1834 Pesti szakácskönyv)
a lucskos káposztába a kapor mellé csombor is kell
(1981 Kolozsvári Grandpierre Emil)
1 mokkáskanál szárított csombor (borsikafű)
(1986 Frank Júlia et al.)
2. (rég, Növ is)
gyógyászati célokra is hasznosított, 10–30 centiméter magas, finoman fogazott, tojásdad levelű, erősen illatozó lilás virágú menta, ill. e növények faja, az ún. csombormenta (Mentha pulegium)
Csombor. Putnok-fü, Köſzvény-menta. Chyombor (a’ régi Magyarok kimondáſa ſzerént.) […] Ezt a’ füvet falu paraſzt Aſzſzonyok-is esmérik; a’ mentához haſonló
(1775 Csapó József)
Mentha: Pulegium. Hung.Hungaris ’magyaroknál’ Putnok-fü; Csombor; Póláj
(1780 Benkő József)
Tsombor (Mentha pulegium. Lin.Linnaeus)
(1805 Pethe Ferenc)
Menthárúl, tsomborrúl (Mentha puleg. [= pulegium] L.Linnaeus) igen jó mézet [hord a méh]
(1816 Kaló Péter)
2a. (rég, ritk)
〈gyógyhatású készítmény alapanyagaként:〉 e növény hajtása zölden v. szárítva
az etzettel meg-törtt tsombor az el-ájúltakat fel-ébreſzti, ha orrok alá tartják
(1797 Veszelszki Antal)
ÖE: csomborfű, csombormenta, csomborolaj
Vö. CzF. ~, csombord¹; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások