csomorika fn 6A

1. (Növ is) ’az északi mérsékelt égöv alatt honos, 50–150 centiméter magas, többnyire vízben álló, fehér ernyővirágzatú, évelő lágy szárú növény, amelynek zellerillatú, édes ízű gyöktörzse erősen mérgező, ill. e növények faja, az ún. gyilkos csomorika (Cicuta virosa)’ ❖ Cicuta virosa Méreg bürök, vagy Csomorika (1815 Pálóczi Horváth Ádám C2121, 349) | pipacs, kék katáng, fehér csomorika inog a szélben a vasúti sínek mentén (1935 Kosztolányi Dezső 9359445, 118) | A láperdő kiszáradt állapotában több helyen felnyílt, mozaikolva gyomosodó nyílt foltokkal. Az ilyen nyitottabb helyeken tömegesen virágzik a védett tőzegeper és a csomorika (Cicuta virosa) (1997 Természet Világa CD50).

1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ) ’〈az e fajt is magában foglaló nemzetség elnevezéseként〉’ ❖ Tsomorika. (Cicuta) (1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály C1417, 204) | Cicuta virosa Gyilkos csomorika (1998 Tények könyve CD37).

1b. (rég, irod) ’e növény felhasználásával készült méreg’ ❖ Patkányt, nem embert kell kiirtani Csomorikával s tudja ég, mivel (1844 Szigligeti Ede C3993, 157) | Altat ő engem nadragulyával Csomorikával, barnabelinddel, S hoz szemeimre varázsló látkórt (1858 Dózsa Dániel C1441, 89).

2. (rég, Növ) ’〈a szintén a vizes élőhelyeket kedvelő, de kisebb termetű, erősen mérgező, 15–60 centiméter magas üreges szárú boglárkák faja, az ún. torzsikaboglárka (Ranunculus sceleratus) elnevezéseként〉’ ❖ Csomorika: Vizi méreg, Farkas nevetö-fü, Méhek nevetéſe. Deák: Apium riſus, Ranunculus ſceleratus (1775 Csapó József 7062001, 70) | Tsomorika; Torzsika; Iſtárj; Vízi-méreg; Lator kóldus; Méhek nevetése; Farkas-nevet-f. […] A’ világ tsaló kólduſok e’ fvel hólyagot ſzívatnak a’ teſteken, hogy a’ kegyes embereket az alamisnálkodásra fel-indíttsák (1797 Veszelszki Antal C4463, 373).

3. (rég) ’〈az ún. orvosi citromfű fajba (Melissa officinalis) tartozó, jó mézelő, 60–100 centiméter magas, sötétzöld és szőrös levelű, kis fehér virágú, gyógy- és fűszernövényként termesztett évelő növény megnevezéseként〉’ ❖ mézelke [=] mezge, mézgánts, méh-f, tsomorika (1784 Kisded szótár C0815, 54) | méhf, tſomorika: Meliſſa (1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz C4082, m5).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

csomorika főnév 6A
1. (Növ is)
az északi mérsékelt égöv alatt honos, 50–150 centiméter magas, többnyire vízben álló, fehér ernyővirágzatú, évelő lágy szárú növény, amelynek zellerillatú, édes ízű gyöktörzse erősen mérgező, ill. e növények faja, az ún. gyilkos csomorika (Cicuta virosa)
Cicuta virosa Méreg bürök, vagy Csomorika
(1815 Pálóczi Horváth Ádám)
pipacs, kék katáng, fehér csomorika inog a szélben a vasúti sínek mentén
(1935 Kosztolányi Dezső)
A láperdő kiszáradt állapotában több helyen felnyílt, mozaikolva gyomosodó nyílt foltokkal. Az ilyen nyitottabb helyeken tömegesen virágzik a védett tőzegeper és a csomorika (Cicuta virosa)
(1997 Természet Világa)
1a. (egysz-ban, kötött szókapcsolat részeként fajnévben is) (Növ)
〈az e fajt is magában foglaló nemzetség elnevezéseként〉
Tsomorika. (Cicuta)
(1807 Diószegi Sámuel–Fazekas Mihály)
Cicuta virosa Gyilkos csomorika
(1998 Tények könyve)
1b. (rég, irod)
e növény felhasználásával készült méreg
Patkányt, nem embert kell kiirtani Csomorikával s tudja ég, mivel
(1844 Szigligeti Ede)
Altat ő engem nadragulyával Csomorikával, barnabelinddel, S hoz szemeimre varázsló látkórt
(1858 Dózsa Dániel)
2. (rég, Növ)
〈a szintén a vizes élőhelyeket kedvelő, de kisebb termetű, erősen mérgező, 15–60 centiméter magas üreges szárú boglárkák faja, az ún. torzsikaboglárka (Ranunculus sceleratus) elnevezéseként〉
Csomorika: Vizi méreg, Farkas nevetö-fü, Méhek nevetéſe. Deák: Apium riſus, Ranunculus ſceleratus
(1775 Csapó József)
Tsomorika; Torzsika; Iſtárj; Vízi-méreg; Lator kóldus; Méhek nevetése; Farkas-nevet-f. […] A’ világ tsaló kólduſok e’ fvel hólyagot ſzívatnak a’ teſteken, hogy a’ kegyes embereket az alamisnálkodásra fel-indíttsák
(1797 Veszelszki Antal)
3. (rég)
〈az ún. orvosi citromfű fajba (Melissa officinalis) tartozó, jó mézelő, 60–100 centiméter magas, sötétzöld és szőrös levelű, kis fehér virágú, gyógy- és fűszernövényként termesztett évelő növény megnevezéseként〉
mézelke [=] mezge, mézgánts, méh-f, tsomorika
(1784 Kisded szótár)
méhf, tſomorika: Meliſſa
(1795 k. Toldalék a Páriz-Pápai-szótárhoz)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.

Beállítások