csonkabonka mn és fn 

I. mn 20A9

1. (átv is) ’megcsonkult v. beteg végtagú 〈ember〉, ritk. vmilyen testi hibával rendelkező 〈állat〉’ ❖ az illyetén bibirtsós méhek beteges, tsonka-bonka, meg-romlott Anyától származnak (1782 Veszelszki Antal C4462, 25) | A fél keze is hiányzik [ti. az öregembernek]. Ilyen csonka-bonka öregeket később gyakorta láttam (1901 Gárdonyi Géza C1824, 40) | a sok csonka-bonka embert (1961 Magyar Nemzet máj. 24. C4799, 5) | a fejemre olvasta, hogy Piroskám nélkül soha senki-semmi nem lesz belőlem, nélküle sántító csonkabonka leszek (1995 Határ Győző C7165, 250).

2. ’olyan 〈dolog〉, amely egy részét elvesztette’ ❖ Üvegeket, porczellán edényeket […] ujakat kell szerezni – mert minden csonka-bonka (1885 Tolnai Lajos C4202, 202) | a csonka-bonka fűzfák kimeredő ágai (1905 Petelei István C3488, 171).

3. ’nem teljes, hiányos, ill. vmilyen szempontból rész szerinti 〈dolog, cselekedet stb.〉’ ❖ Sok van, ki ilyenkor a tánczot jártában mondogat apró versecskéket szenvedélyesen, ha szinte csonkabonkán is (1863 Magyar néprajz CD47).

II. fn 6A

’megcsonkult v. beteg végtagú ember’ ❖ szólítá a’ szegényeket, sántákat, tsonka-bonkákat (1776 Esopus meséi C1641, [IV]) | Valóban nem tudni: mit szeret Jézus a leprásokon, a csonkabonkákon, a népüket kiuzsorázó vámszedőkön? (1995 Magyar Hírlap CD09).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csonkabonka melléknév és főnév
I. melléknév 20A9
1. (átv is)
megcsonkult v. beteg végtagú 〈ember〉, ritk. vmilyen testi hibával rendelkező 〈állat〉
az illyetén bibirtsós méhek beteges, tsonka-bonka, meg-romlott Anyától származnak
(1782 Veszelszki Antal)
A fél keze is hiányzik [ti. az öregembernek]. Ilyen csonka-bonka öregeket később gyakorta láttam
(1901 Gárdonyi Géza)
a sok csonka-bonka embert
(1961 Magyar Nemzet máj. 24.)
a fejemre olvasta, hogy Piroskám nélkül soha senki-semmi nem lesz belőlem, nélküle sántító csonkabonka leszek
(1995 Határ Győző)
2.
olyan 〈dolog〉, amely egy részét elvesztette
Üvegeket, porczellán edényeket […] ujakat kell szerezni – mert minden csonka-bonka
(1885 Tolnai Lajos)
a csonka-bonka fűzfák kimeredő ágai
(1905 Petelei István)
3.
nem teljes, hiányos, ill. vmilyen szempontból rész szerinti 〈dolog, cselekedet stb.〉
Sok van, ki ilyenkor a tánczot jártában mondogat apró versecskéket szenvedélyesen, ha szinte csonkabonkán is
(1863 Magyar néprajz)
II. főnév 6A
megcsonkult v. beteg végtagú ember
szólítá a’ szegényeket, sántákat, tsonka-bonkákat
(1776 Esopus meséi)
Valóban nem tudni: mit szeret Jézus a leprásokon, a csonkabonkákon, a népüket kiuzsorázó vámszedőkön?
(1995 Magyar Hírlap)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások