csöcs (3C) l. csecs

csecs fn 3Bcsics (nyj) , csöcs (nyj v. biz)

1. ’〈emlősállatok hasi oldalán:〉 a test síkjából kiemelkedő, tejmirigyekből és kivezető csövecskékből álló, az utódok táplálására szolgáló tejtermelő szerv, ill. annak kidudorodó csúcsa, bimbója’ ❖ ’valahányſzor a’ tkó a’ tsetſet kereſte, mindannyiſzor el-rugta azt az annya maga mellöl (1786 Tolnay Sándor ford.–Wolstein C4227, 125) | A’ tsetstl el-válaſztatott borjú a’ leg-elſ telet igen nehezen állja-ki; azért is illyenkor különös gondot kell rá viſelni (1792 Mindenes Gyűjtemény 7457080, 124) | [A szopós borjút] ugy szoktasd […], hogy anyja tölgyének csecseit rendében szopja (1844 e. Edvi Illés Pál 8573002, 59) | A csicsből néhány cseppet ráfej [a borjúnak] az orrára (1951 Tamás Gáspár C3634, 424) | a szuka az újszülöttet rendszerint a saját hasához igen közel tisztogatja meg, hogy a kölyök veleszületett reflexei révén könnyen odaférkőzhessen a csecsekhez (1992 Szinák János–Veress István CD59).

1a. (/irod v. durva) ’női, kül. anyai mell, emlő, ill. annak kidudorodó csúcsa, bimbója’ ❖ A’ tſetſemök’ gyomrában ’s béleiben, mihelyt e’ világra lttenek, fekete, enyves, ſzurkos matéria találtatik, mellyet (Meconiumnak) neveznek. Ezt, minek eltte tſetſet adnak a’ magzatnak, ki-kell tiſztitani (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 383) | A’ csecs alatt által övedzett asszonyi öltözetek 1794ben kezdődtek (1831 e. Kazinczy Ferenc C2557, 208) | A kicsi elbuggyasztotta magától anyja hegyesre szopott csecsét és ásított (1979 Domahidy András 1036003, 190) | Hülye kurva – lefekszik mindenkinek – asziszi, nem látom – mindenkivel – folyton kint a csöcse, hogy lássam (1985 Spiró György 1143003, 528) csecse bimbója (nyj) ’női mellbimbó, csecsbimbó’ ❖ Korcsmárosné be barna, be barna! Bárcsak borér’ ballagna, ballagna, Lóg a csecsi bimbója, bimbója, Szívem szomorítója, rítója (1874 Arany János népdalgyűjteménye C0663, 29).

1b. (rég, ritk) ’ált. ember mellbimbója, ill. annak tájéka’ ❖ [A tüdőgyulladás okozta] óldal nyilallás minden réſzeit el foglalhatja ugyan a’ melynek [= mellnek], de kiváltképen a’ tſetſek tájékán, és jobb óldalán ſzokot meg eſni (1772 Marikovszky Márton ford.–Tissot C3033, 94) | 1802 táján hozta Párisból Gróf Berényi György az ott módiba jött csecsig-érő nadrágokat (1831 e. Kazinczy Ferenc C2557, 208).

2. (rendsz. birtokszóként) (nyj) ’〈korsó üreges fülén:〉 kidudorodó ivónyílás, szopóka’ ❖ Áss egy nagy korsóvizet a földbe, a korsó csöcsén eresz ki egy nádcsövet (1851 A Falu Könyve C1667, 382) | A csecs segítségével csakis a gyermekek isszák a bugyoga vizét (1929 Vakarcs Kálmán C6139, 5) | A leggyakoribb az, amikor a korsónak a szája és csöcse mázas (1980 NéprajziLex. CD47).

ÖU: bárány~, kecske~, tehén~.

ÖE: ~szorító, ~takaró.

Sz: csecsű.

Vö. CzF. ~, csecsalakú; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, csics; ÚMTsz. ~, csecsebimbója, csecsebúbja, csecseszeme

csöcs lásd csecs
csecs főnév 3B
csics 3B (nyj)
csöcs 3C (nyj v. biz)
1.
〈emlősállatok hasi oldalán:〉 a test síkjából kiemelkedő, tejmirigyekből és kivezető csövecskékből álló, az utódok táplálására szolgáló tejtermelő szerv, ill. annak kidudorodó csúcsa, bimbója
’valahányſzor a’ tkó a’ tsetſet kereſte, mindannyiſzor el-rugta azt az annya maga mellöl
(1786 Tolnay Sándor ford.Wolstein)
A’ tsetstl el-válaſztatott borjú a’ leg-elſ telet igen nehezen állja-ki; azért is illyenkor különös gondot kell rá viſelni
(1792 Mindenes Gyűjtemény)
[A szopós borjút] ugy szoktasd […], hogy anyja tölgyének csecseit rendében szopja
(1844 e. Edvi Illés Pál)
A csicsből néhány cseppet ráfej [a borjúnak] az orrára
(1951 Tamás Gáspár)
a szuka az újszülöttet rendszerint a saját hasához igen közel tisztogatja meg, hogy a kölyök veleszületett reflexei révén könnyen odaférkőzhessen a csecsekhez
(1992 Szinák János–Veress István)
1a. (/irod v. durva)
női, kül. anyai mell, emlő, ill. annak kidudorodó csúcsa, bimbója
A’ tſetſemök’ gyomrában ’s béleiben, mihelyt e’ világra lttenek, fekete, enyves, ſzurkos matéria találtatik, mellyet (Meconiumnak) neveznek. Ezt, minek eltte tſetſet adnak a’ magzatnak, ki-kell tiſztitani
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
A’ csecs alatt által övedzett asszonyi öltözetek 1794ben kezdődtek
(1831 e. Kazinczy Ferenc)
A kicsi elbuggyasztotta magától anyja hegyesre szopott csecsét és ásított
(1979 Domahidy András)
Hülye kurva – lefekszik mindenkinek – asziszi, nem látom – mindenkivel – folyton kint a csöcse, hogy lássam
(1985 Spiró György)
csecse bimbója (nyj)
női mellbimbó, csecsbimbó
Korcsmárosné be barna, be barna! Bárcsak borér’ ballagna, ballagna, Lóg a csecsi bimbója, bimbója, Szívem szomorítója, rítója
(1874 Arany János népdalgyűjteménye)
1b. (rég, ritk)
ált. ember mellbimbója, ill. annak tájéka
[A tüdőgyulladás okozta] óldal nyilallás minden réſzeit el foglalhatja ugyan a’ melynek [= mellnek], de kiváltképen a’ tſetſek tájékán, és jobb óldalán ſzokot meg eſni
(1772 Marikovszky Márton ford.Tissot)
1802 táján hozta Párisból Gróf Berényi György az ott módiba jött csecsig-érő nadrágokat
(1831 e. Kazinczy Ferenc)
2. (rendsz. birtokszóként) (nyj)
〈korsó üreges fülén:〉 kidudorodó ivónyílás, szopóka
Áss egy nagy korsóvizet a földbe, a korsó csöcsén eresz ki egy nádcsövet
(1851 A Falu Könyve)
A csecs segítségével csakis a gyermekek isszák a bugyoga vizét
(1929 Vakarcs Kálmán)
A leggyakoribb az, amikor a korsónak a szája és csöcse mázas
(1980 NéprajziLex.)
ÖU: báránycsecs, kecskecsecs, tehéncsecs
ÖE: csecsszorító, csecstakaró
Sz: csecsű
Vö. CzF. ~, csecsalakú; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT. ~, csics; ÚMTsz. ~, csecsebimbója, csecsebúbja, csecseszeme

Beállítások