csősz fn 4C8csőz (rég)

1. ’vmely terménynek, faállománynak a termő- v. tenyészhelyén való őrzésére alkalmazott (hatósági) személy, pl. mezőőr, erdőkerülő’ ❖ páſztor, rz, tsz, kerl (1784 Kisded szótár C0815, 69) | a’ város erdőcsőszeit szaporítani kényteleníttetett, de hasztalan; mert a’ kesztölcziek […] erőt erő ellen szegezve veszik üzőbe a’ csőszöket (1841 Pesti Hírlap CD61) | Jó a csőszt messze tudni, ha szőlőkóstolás jár az eszünkbe (1901 Mikszáth Kálmán C3120, 230) | Spanyolországban egy narancsligetben a csősz még élelmet is hozott nekem (1997 Magyar Hírlap CD09).

2. ’vmely terület, intézmény rendjére ügyelő, az ottani értékek őrzésére alkalmazott személy, kül. temetőőr v. parkőr’ ❖ Látok […] Hárem’ csszeivé termett lágy férjeket, Kik soha nem érzik férjfi erejeket (1796 Kis János¹ 8240025, 31) | A sírok aztán rendetlen összevisszaságban vannak egymás mellett, […] amint az öreg csősz szeszélye hozza magával (1886 Gozsdu Elek 8159002, 175) | Csőszök őrzik tegnap reggel óta az I. kerületi zöldterületeket (1996 Magyar Hírlap CD09).

3. (rendsz. birtokszóként) (pejor is) ’vki számára anyagi, ill. erkölcsi, szellemi stb. értéket jelentő dolog őre, védelmezője’ ❖ Gyüjtön gyüjtsed a’ pénzt…; nem hogy hasznát vegyed, hanem hogy örizöje, és mint egy tsöszsze légy (1777 Molnár János C3195, 567) | az igaz virtus’ nagy csszsze (1803 Édes Gergely ford.–Horatius C1541, 194) | titkának majd én legyek a csősze (1940 Havas Endre 9230010, 19) | Úgysem tudnám megállni ennyi férfi közt, én is nő vagyok, de ha veled alszok, senki nem környékez meg. – Ne fogadj meg engem csősznek, jó? (1975 Lakatos Menyhért 9377001, 85).

4. (nyj) ’〈bizonyos népi gyermekjátékokban:〉 az a személy, aki űzi, kergeti, és igyekszik megfogni a többi játékost’ ❖ [A játékban] a csősznek előbb vissza kell állítania helyére a kecskét, majd űzőbotjával (kb. 1,5 m hosszú hajlékony, vékonyabb bot) a visszafelé futó hajítókat kergeti (1980 NéprajziLex. CD47) | Az ének végén a csősz felugrik, és a szétszaladó gyerekek közül megpróbál megfogni valakit. Akit megfog, általában az lesz az új csősz (1990 Magyar néprajz CD47).

Ö: erény~, erkölcs~, temető~, varjú~; a -csősz címszó alatt: dinnye~, erdő~, kukorica~, szőlő~.

ÖU: gyerek~, mező~, tengeri~.

ÖE: ~ház, ~kaliba.

Sz: csőszség.

Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

csősz főnév 4C8
csőz 4C8 (rég)
1.
vmely terménynek, faállománynak a termő- v. tenyészhelyén való őrzésére alkalmazott (hatósági) személy, pl. mezőőr, erdőkerülő
páſztor, rz, tsz, kerl
(1784 Kisded szótár)
a’ város erdőcsőszeit szaporítani kényteleníttetett, de hasztalan; mert a’ kesztölcziek […] erőt erő ellen szegezve veszik üzőbe a’ csőszöket
(1841 Pesti Hírlap)
Jó a csőszt messze tudni, ha szőlőkóstolás jár az eszünkbe
(1901 Mikszáth Kálmán)
Spanyolországban egy narancsligetben a csősz még élelmet is hozott nekem
(1997 Magyar Hírlap)
2.
vmely terület, intézmény rendjére ügyelő, az ottani értékek őrzésére alkalmazott személy, kül. temetőőr v. parkőr
Látok […] Hárem’ csszeivé termett lágy férjeket, Kik soha nem érzik férjfi erejeket
(1796 Kis János¹)
A sírok aztán rendetlen összevisszaságban vannak egymás mellett, […] amint az öreg csősz szeszélye hozza magával
(1886 Gozsdu Elek)
Csőszök őrzik tegnap reggel óta az I. kerületi zöldterületeket
(1996 Magyar Hírlap)
3. (rendsz. birtokszóként) (pejor is)
vki számára anyagi, ill. erkölcsi, szellemi stb. értéket jelentő dolog őre, védelmezője
Gyüjtön gyüjtsed a’ pénzt…; nem hogy hasznát vegyed, hanem hogy örizöje, és mint egy tsöszsze légy
(1777 Molnár János)
az igaz virtus’ nagy csszsze
(1803 Édes Gergely ford.Horatius)
titkának majd én legyek a csősze
(1940 Havas Endre)
Úgysem tudnám megállni ennyi férfi közt, én is nő vagyok, de ha veled alszok, senki nem környékez meg. – Ne fogadj meg engem csősznek, jó?
(1975 Lakatos Menyhért)
4. (nyj)
〈bizonyos népi gyermekjátékokban:〉 az a személy, aki űzi, kergeti, és igyekszik megfogni a többi játékost
[A játékban] a csősznek előbb vissza kell állítania helyére a kecskét, majd űzőbotjával (kb.körülbelül 1,5 mméter hosszú hajlékony, vékonyabb bot) a visszafelé futó hajítókat kergeti
(1980 NéprajziLex.)
Az ének végén a csősz felugrik, és a szétszaladó gyerekek közül megpróbál megfogni valakit. Akit megfog, általában az lesz az új csősz
(1990 Magyar néprajz)
ÖU: gyerekcsősz, mezőcsősz, tengericsősz
ÖE: csőszház, csőszkaliba
Sz: csőszség
Vö. CzF.; ÉrtSz.; SzólKm.; TESz.; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz.

Beállítások