csúfít ige 4a4 (kissé vál)

1. ts ’〈csúnya, ízléstelen, ill. oda v. hozzá nem illő dolog(gal vki v. vmi)(folyamatosan) csúffá, nagyon csúnyává tesz vmit v. vkit’ ❖ Talán az igen nemesen született személlyeknek minden szokott illeni, az-is a’ mi másokat tsúfit (1778 Bessenyei György¹ ford.–Bessenyei C1093, 47) | A’ költérnek [= költőnek] van szabadsága a nyelvet szebbíteni, de nem csufitani (1829–1834 Berzsenyi Dániel C1072, 148) | [a nemesi kúria] rozzant, kormos, ódon falaival csinos városuk közepét csufitja (1860 Vasárnapi Újság CD56) | [az asszony] arcát most két csúnya sebhely csútotta (1955 Tatay Sándor 9704002, 227) | – Láttam egy menyecskén olyan urias, nyavalyás blúzat. Én biza meg is szólítottam: – Te, te levesd magadról azt a francat, ne csútsd vele a viseletet! (1999 e. Kocsis Rózsi CD48).

1a. csúfít vmin tn (ritk) ’vmi esztétikai szempontból ront vmin’ ❖ [Camille-nak] még a hangján se bír csutni a harag (1921 Babits Mihály ford.–Chénier C0587, 129) | [a magyar üvegművészetet bemutató kiállítás] éppen úgy helyet ad a használati tárgyaknak, mint a kisplasztikáknak. Csakhogy […] a formatervezés – a design – teljesítménye halványabb, mint amit a képzőművészet nyújt. Úgy járul hozzá, hogy csút az összképen (1995 Magyar Hírlap CD09).

1b. ts csúfít vmivé (kissé rég) ’vmivé v. vmilyenné változtatva csúffá, nagyon csúnyává tesz vmit’ ❖ [a ruhafodrok] az emberi idomot megannyi torzképpé csufitják (1858 Vasárnapi Újság CD56) | százezer forint e coronationalis templom csonka tornyának és a jezsuiták által czopf-stylúvá csutott homlokzatának az eredeti góth-modorban leendő díszes kiépítésére, illetőleg átalakítására fordíttassék (1873 Századok CD57) | [a szelek] összerongyolták a lugasom palástját, koldussá csufiták a jó kis ákácfát (1904 Gárdonyi Géza 9173021, 57).

2. ts ’〈oda nem illő, szégyenletes(nek tartott) dolog v. személy (által vki)〉 szégyenbe hoz, ill. szégyellni valóvá tesz vkit v. vmit’ ❖ Mint Magyar Gavalér, Kérem, ne tsúfittsa Nemzetét, köntösét így ne kortsosíttsa (1788 Gvadányi József C1936, 62) | Én házamat nem csútom egy cigánylegénnyel (1827–1828 Fazekas Mihály CD01) | Azt mondták, [Gregorics Pál] kicsiny is, vézna is, nem állja ki a hadi fáradságot, csak a sereget csufitaná (1895 Mikszáth Kálmán C3154, 61) | lomha, dologtalan, piszkos, becstelen, aljas, undok ember, aki nemcsak minden megvetést megérdemel, de még ki is kellene az ilyet verni a faluból, hogy ne csútsa a községünket, mert az ilyen csak szégyenre van (1939 Móricz Zsigmond 9462031, 276) | három elégtelen csútotta az ellenőrzőt (1995 Magyar Hírlap CD09).

Ö: el~, meg~.

Vö. CzF. csúfít · csufit; ÉrtSz.; TESz. csúf; ÉKsz.; ÚMTsz.

csúfít ige 4a4 (kissé vál)
1. tárgyas
〈csúnya, ízléstelen, ill. oda v. hozzá nem illő dolog(gal vki v. vmi) (folyamatosan) csúffá, nagyon csúnyává tesz vmit v. vkit
Talán az igen nemesen született személlyeknek minden szokott illeni, az-is a’ mi másokat tsúfit
(1778 Bessenyei György¹ ford.Bessenyei)
A’ költérnek [= költőnek] van szabadsága a nyelvet szebbíteni, de nem csufitani
(1829–1834 Berzsenyi Dániel)
[a nemesi kúria] rozzant, kormos, ódon falaival csinos városuk közepét csufitja
(1860 Vasárnapi Újság)
[az asszony] arcát most két csúnya sebhely csútotta
(1955 Tatay Sándor)
– Láttam egy menyecskén olyan urias, nyavalyás blúzat. Én biza meg is szólítottam: – Te, te levesd magadról azt a francat, ne csútsd vele a viseletet!
(1999 e. Kocsis Rózsi)
1a. csúfít vmin tárgyatlan (ritk)
vmi esztétikai szempontból ront vmin
[Camille-nak] még a hangján se bír csutni a harag
(1921 Babits Mihály ford.Chénier)
[a magyar üvegművészetet bemutató kiállítás] éppen úgy helyet ad a használati tárgyaknak, mint a kisplasztikáknak. Csakhogy […] a formatervezés – a design – teljesítménye halványabb, mint amit a képzőművészet nyújt. Úgy járul hozzá, hogy csút az összképen
(1995 Magyar Hírlap)
1b. tárgyas csúfít vmivé (kissé rég)
vmivé v. vmilyenné változtatva csúffá, nagyon csúnyává tesz vmit
[a ruhafodrok] az emberi idomot megannyi torzképpé csufitják
(1858 Vasárnapi Újság)
százezer forint e coronationalis templom csonka tornyának és a jezsuiták által czopf-stylúvá csutott homlokzatának az eredeti góth-modorban leendő díszes kiépítésére, illetőleg átalakítására fordíttassék
(1873 Századok)
[a szelek] összerongyolták a lugasom palástját, koldussá csufiták a jó kis ákácfát
(1904 Gárdonyi Géza)
2. tárgyas
〈oda nem illő, szégyenletes(nek tartott) dolog v. személy (által vki) szégyenbe hoz, ill. szégyellni valóvá tesz vkit v. vmit
Mint Magyar Gavalér, Kérem, ne tsúfittsa Nemzetét, köntösét így ne kortsosíttsa
(1788 Gvadányi József)
Én házamat nem csútom egy cigánylegénnyel
(1827–1828 Fazekas Mihály)
Azt mondták, [Gregorics Pál] kicsiny is, vézna is, nem állja ki a hadi fáradságot, csak a sereget csufitaná
(1895 Mikszáth Kálmán)
lomha, dologtalan, piszkos, becstelen, aljas, undok ember, aki nemcsak minden megvetést megérdemel, de még ki is kellene az ilyet verni a faluból, hogy ne csútsa a községünket, mert az ilyen csak szégyenre van
(1939 Móricz Zsigmond)
három elégtelen csútotta az ellenőrzőt
(1995 Magyar Hírlap)
Vö. CzF. csúfít · csufit; ÉrtSz.; TESz. csúf; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások