csúfság fn 3A8 

1. (birtokszóként is) ’az a tulajdonság, hogy vki v. vmi külsejében, alakjában stb. vmely (vélt) esztétikai szempontnak, követelménynek meg nem felelő, nem szép, ill. vkinek v. vminek ilyen volta’ ❖ Az ígérő azt hitte, hogy a kincsek nagyszerűsége a szép asszonnyal elfeledteti a kínáló csúfságát (1876 Jókai Mór CD18) | az urak gyülölték [Pistát], minden tettét gazságnak mondták. minden jóságát gonosz fondorlatnak, még a testi szépségét is undorító csúfságnak festették (1921 Szabó Dezső 9623002, 57) | [Budenznek] is szemet szúr a nyelvújítás sok szertelensége és az újságirodalom melegágyában tenyésző germanizmusok csúfsága (1937 Zsirai Miklós C4981, 529) | a ruha csúfságát messziről is látni (1981 Mohás Lívia 1109001, 67).

1a. ’külseje, megjelenése stb. miatt (visszataszítóan) csúnya, rút ember v. dolog’ ❖ Ha más olyan Legény vólna (nem tsúfság) mint te Miska Keze alá de hogy ſzólna Annók, Mányo vagy Kriska (1788 Ravazdy András 7276002, 261) | a’ sok jt [ti. j hangot] vette é tsúfságnak nyelvében valaha és tette é e’ regulának elkerűlését vagy eggy Görög? (1791 Kazinczy Ferenc C2555, 234) | a sarkon pedig egy fejkendős csufság, akit egy baka tart szorosan átölelve (1901 Kóbor Tamás 8247002, 272) | be kell érjük azzal a gyenge vigasszal, hogy a [budapesti falakon éktelenkedő] firkálmányok semmivel sem rondábbak, mint London vagy New York hasonló csúfságai (1996 Magyar Hírlap CD09).

2. ’〈az erkölcs v. az illem, ill. vki(k)nek a megítélése, becsülete, jó híre szempontjából:〉 szégyenletes, szégyellni való, ill. szégyent hozó, szégyennel járó cselekedet, dolog, es. személy’ ❖ házábul ki rekesztésekkel igen sérelmes tsufságot követett el rajtok (1777 Németh Antal¹ ford.–Morvan de Bellegarde C3321, 53) | Csufság lerészegedni az embernek, elinni eszét, mint a’ vad állat (1845 Eötvös József 8126006, 284) | Falu csúfsága lett Kocsis Jóska Félszáj (1934 Kemény János¹ 9319001, 100) | a szegénység csak a mesékben szelíd és méltóságteljes, a reális éhező viszont, különösen ha más kultúrkörben nőtt fel, sok csúfságra képes (1997 Magyar Hírlap CD09).

2a. (ritk) ’〈alávaló(an viselkedő) személy (becsmérlő) megnevezéseként v. megszólításaként〉’ ❖ Gyurka, hát nem tudod, hogy csúfságot is nevelhetsz ebből a leányból? (1899 Terescsényi Gyula C4117, 89) | Ó te gonosz! te csúfság! Elérted, amit akartál! (1925 Gyergyai Albert ford.–Claudel CD10) | Ó, te nyomorult csúfság (1971 Jókai Anna C6465, 148).

3. ’a jó ízlést, az illemet v. a szemérmet, ill. vki(ke)t (durván) sértő szó(beli megnyilvánulás)’ ❖ a természetnek nyomorúságát … soha csúfsággal ne illessed, mert ezen cselekedeted a Religio [= vallás], emberség s nemes erkölcsöknek törvényei ellen mintegy szentségtörés lenne (1777 Bessenyei György¹ ford.–Halifax C1078, 55) | Átok ülendi nevem ’s szájról szájakra menendő Csúfság’ tárgya leszek (1833 Czuczor Gergely C0040, 48) | ha azt mondaná valami elvetemedett lélek, hogy Etel lopós, vagy, hogy kiásta valakinek a tanyáját … Az ilyen csúfságokat egy percig se hallgatná szüle [a menyéről] (1927 Móra Ferenc C3206, 46) | Örökössen csak csufságot hall az embër kösztetëk (1974 Magyar Nyelvőr C6025, 86).

4. ’vkinek a megszégyenülése v. megszégyenítése, kigúnyolása, ill. az emiatti szégyen (érzése v. állapota)’ ❖ Hogy van, hogy az Isten legszebb munkájának Olyan rövid nevet adott volt Évának? […] Valaki vélhetné, hogy csúfságból esett (1772 Barcsay Ábrahám 7019026, 53) | [A székelyeket] csúfságúl az Erdélyi szomszédok Lófej Székelyeknek nevezik (1815 Pálóczi Horváth Ádám C2121, 246) | Ha engem a feleségem elhágy, én a csúfságtól az eklézsiámban meg nem maradhatok (1888 Jókai Mór CD18) | csúfság esett a becsületén (1917 Réti Ödön CD10) | Nézzék meg majd azt a HM-épületet, amely ott áll [lebombázottan] negyven éve a csúfságunkra (2000 Országgyűlési Napló CD62).

5. ’olyan személy, dolog, aki v. amely nevetség, csúfolódás, gúnyolódás tárgya’ ❖ mint egy álom látó Fanatikus, az egéſz Világnak tsufsága, nevetsége lett vólna (1775 Sófalvi József ford.–Sulzer 7293002, 117) | [A színésznek] az isten képére teremtett ábrázatját bemázolni és csufságot üzni magából pénzért, az is borzasztó, viszonzá a tiszteletes (1877 Vértesi Arnold 8520001, 6) | tik a jóval visszaéltek s az én jóságomból csúfságot csináltok (1930 Móricz Zsigmond CD10) | Kérlek, Jézus, add vissza az egészségemet, hogy csúfságként ne kelljen összekoldulnom az ennivalót! (1995 BibliaiLex. CD1207).

6. (rendsz. birtokszóként) ’nagyon rossz dolog, szörnyűség, ill. vminek rossz, szörnyű volta’ ❖ Óhajtozom el a Magasságba, Nagy a csúfság idelenn (1918 Ady Endre CD0802) | Az élet csufságát elég hamar meglátja a gyermek mesék nélkül is (1929 Dolgozó Asszonyok Lapja 2122001, 38) | a mindennapok tudatosan alig érzékelt, természetesnek tartott csúfságát (1990 A magyar irodalom története CD53).

Sz: csúfságos.

Vö. CzF. ~, csufságból; ÉrtSz.; TESz. csúf; ÉKsz.; SzT.; ÚMTsz. ~, csúfságtól