csuhéj (4A) l. csuhé

csuhé fn és mn 1A (nyj)csuha, csuhaj, csuhéj

I. fn

1. ’kukoricacső (száraz, lefosztott) buroklevele (mint takarmány, ill. kisebb tárgyak készítéséhez haszn. alapanyag)’ ❖ A csorda, mely nemrég szabados mezőn Tépázta a rét tarka virágait, Most zárva kérődzik fanyar szalmája, csuhéja sovány korójján (1828 e. Fazekas Mihály CD01) | Egy nagy fazékba tegyünk szép, egyenlő gyenge csős kukoriczát, egy rend zöld csuhát hagyva rajta (1892 Zilahy Ágnes C6079, 354) | a kukoricacső a levél tövében fejlődik, több levélhüvely (csuhaj, csuhéj) mint virágburok fogja körül, ebből szokás a kukoricacsövet kifosztani (1895 PallasLex. CD02) | [szatyrot] főként gyékényből, szalmából, kukoricahajból, csuhéból készítenek (1999 Magyar néprajz CD47).

2. ’〈vmely hosszú szárú v. levelű vízinövény megnevezéseként〉’ ❖ össze-visszanőtt fű- és nádgyökér, vizimoh és csuhé képezett veszedelmes borítékot (1886 Jókai Mór C2335, 31) | csuha, csuhi, vékony káka, békasás‘ (1900 Magyar Nyelvőr C5959, 111) | Csuhé. – Kis értékű szénaféle, meleg vizes talajon terem, jobban káka, vagy nádféle (1937 Népünk és Nyelvünk C6456, 29).

II. mn (összetételek előtagjaként is)

’ebből az anyagból készült’ ❖ A csuhé lábtörlő, -papucs és -szatyor készítése századunkban, főleg az első világháború után terjedt el, és sok szegényparaszti családnak biztosított az önellátáson felül szerény téli keresetet (1991 Magyar néprajz CD47).

ÖE: ~fonás.

Vö. ÉrtSz. csuha², ~; TESz.; ÉKsz. csuha², ~; ÚMTsz. csuha², csuha³, csuhaj², csuhé¹, csuhé², csuhéj¹

csuhéj lásd csuhé
csuhé főnév és melléknév 1A (nyj)
csuha 6A
csuhaj 4A
csuhéj 4A
I. főnév
1.
kukoricacső (száraz, lefosztott) buroklevele (mint takarmány, ill. kisebb tárgyak készítéséhez haszn. alapanyag)
A csorda, mely nemrég szabados mezőn Tépázta a rét tarka virágait, Most zárva kérődzik fanyar szalmája, csuhéja sovány korójján
(1828 e. Fazekas Mihály)
Egy nagy fazékba tegyünk szép, egyenlő gyenge csős kukoriczát, egy rend zöld csuhát hagyva rajta
(1892 Zilahy Ágnes)
a kukoricacső a levél tövében fejlődik, több levélhüvely (csuhaj, csuhéj) mint virágburok fogja körül, ebből szokás a kukoricacsövet kifosztani
(1895 PallasLex.)
[szatyrot] főként gyékényből, szalmából, kukoricahajból, csuhéból készítenek
(1999 Magyar néprajz)
2.
〈vmely hosszú szárú v. levelű vízinövény megnevezéseként〉
össze-visszanőtt fű- és nádgyökér, vizimoh és csuhé képezett veszedelmes borítékot
(1886 Jókai Mór)
csuha, csuhi, vékony káka, békasás‘
(1900 Magyar Nyelvőr)
Csuhé. – Kis értékű szénaféle, meleg vizes talajon terem, jobban káka, vagy nádféle
(1937 Népünk és Nyelvünk)
II. melléknév (összetételek előtagjaként is)
ebből az anyagból készült
A csuhé lábtörlő, -papucs és -szatyor készítése századunkban, főleg az első világháború után terjedt el, és sok szegényparaszti családnak biztosított az önellátáson felül szerény téli keresetet
(1991 Magyar néprajz)
ÖE: csuhéfonás
Vö. ÉrtSz. csuha², ~; TESz.; ÉKsz. csuha², ~; ÚMTsz. csuha², csuha³, csuhaj², csuhé¹, csuhé², csuhéj¹

Beállítások