csuraplé (1A) l. csurapé

csurapé fn 1A (rég v. nyj)csuraplé, tyurapé

1. ’ujjas, (rövid) prémes felsőkabát’ ❖ Anyám nagyon mosat, keféltet számomra, pedig odáig a csurapém ujra leszőröz (1831 Kovács Pál² C0359, 523) | ide [ti. Pozsonyba] az öreg galléros szenátori csurapé sem volt elég módis (1900 Móricz Pál² C3210, 55) | Minthogy a terem nem volt befűtve, le se vették prémes csurapéikat (1908–1910 Mikszáth Kálmán 8312016, 88) | A felső liberokk vagy spencer ujja nélkül is készülhetett, a csurapénak azonban mindig ujja volt, s azt báránybőrrel, persiával is bélelhették (2000 Baranyi Béla et al. CD36).

2. ’ujjas, rendsz. vállra vetve viselt, köpenyszerű bő posztó felsőruha, ill. szűr’ ❖ meg kell különböztetni a’ gubát a’ szűrtől (csurapé) (1844 Életképek C0100, 465) | [a nők] leveték a bő „csurapé”-nak nevezett köpenymentéket (1854 Szathmáry Károly C3870, 130) | csúraplé: szűr (1900 Magyar Nyelvőr C5959, 540) | egy „vén” diák, tizenkilenc éves, bakasipkát visel és felleghajtó köpönyeget, amit akkor csurapénak hívtak (1927 Szini Gyula CD10) | a főhadsegéd, aki a langyos májusi éjjelen is fázik, bő kék csurapéjába húzza sovány nyakát, s az aranyzsinórok közül csak néha-néha dugja ki sápadt arcát (1931 Sárközi György 9587012, 314).

3. ’gyapjúból készült vastag harisnya’ ❖ csurapé vagy inkább tyurapé ’durva szőrharisnya’ (1892 Magyar Nyelvőr C0359, 276) | a nők meg régebben viselt piros harisnyáikat újabban világos vagy sötét színű csurapékkal (ú. n. „Beinhöslen”) cserélték föl (1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford. CD21).

Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

csuraplé lásd csurapé
csurapé főnév 1A (rég v. nyj)
csuraplé 1A
tyurapé 1A
1.
ujjas, (rövid) prémes felsőkabát
Anyám nagyon mosat, keféltet számomra, pedig odáig a csurapém ujra leszőröz
(1831 Kovács Pál²)
ide [ti. Pozsonyba] az öreg galléros szenátori csurapé sem volt elég módis
(1900 Móricz Pál²)
Minthogy a terem nem volt befűtve, le se vették prémes csurapéikat
(1908–1910 Mikszáth Kálmán)
A felső liberokk vagy spencer ujja nélkül is készülhetett, a csurapénak azonban mindig ujja volt, s azt báránybőrrel, persiával is bélelhették
(2000 Baranyi Béla et al.)
2.
ujjas, rendsz. vállra vetve viselt, köpenyszerű bő posztó felsőruha, ill. szűr
meg kell különböztetni a’ gubát a’ szűrtől (csurapé)
(1844 Életképek)
[a nők] leveték a bő „csurapé”-nak nevezett köpenymentéket
(1854 Szathmáry Károly)
csúraplé: szűr
(1900 Magyar Nyelvőr)
egy „vén” diák, tizenkilenc éves, bakasipkát visel és felleghajtó köpönyeget, amit akkor csurapénak hívtak
(1927 Szini Gyula)
a főhadsegéd, aki a langyos májusi éjjelen is fázik, bő kék csurapéjába húzza sovány nyakát, s az aranyzsinórok közül csak néha-néha dugja ki sápadt arcát
(1931 Sárközi György)
3.
gyapjúból készült vastag harisnya
csurapé vagy inkább tyurapé ’durva szőrharisnya’
(1892 Magyar Nyelvőr)
a nők meg régebben viselt piros harisnyáikat újabban világos vagy sötét színű csurapékkal (ú. n.úgynevezett „Beinhöslen”) cserélték föl
(1893 Az Osztrák–Magyar Monarchia ford.)
Vö. CzF.; ÉrtSz.; TESz.; ÉKsz.; ÚMTsz.

Beállítások