csurom partikula, mn és fn (túlzó is)csuron (rég)

I. partikula 0

(gyakr. az egy nyomatékosító szóval) ’〈annak kif-ére, hogy vmi a megnevezett folyadékkal teljesen át van itatva, el van áztatva, es. egyéb anyaggal be van borítva〉’ ❖ mire felébredt, csuron izzadság volt minden hajszála (1854 Jókai Mór C2244, 348) | [Török Bálintnak] egy-csuron vér volt a jobbkarja (1901 Gárdonyi Géza C1835, 173) | maga elé állított egy csuromlé gerezdet. Nézéssel ízlelte előbb, csak aztán nyalta körül az egyik oldalát (1930 Bohuniczky Szefi CD10) | a csónakokban libegve, kapaszkodva fogadjuk a [lisztes]zsákokat… Csurom liszt leszünk (1956 Irodalmi Újság márc. 24. C5231, 3) | A segéd csurom egy víz volt, átizzadt a kisinas inge is (1989 Lázár Ervin 2025056, 34).

a. (átv is) ’〈kül. ›nedves‹ jelentésű mn fokozására:〉 teljesen, egészen’ ❖ ? minden csuram fekete volt (1908 Pesti Hírlap szept. 27. C5656, 42) | a bőr merev, gyorsan száradó vagy csurom-izzadt (1942 Szentkuthy Miklós 9664006, 78) | Anna felhúzta és szétnyitotta a térdét, Forrai először az egyik fél arcát simította oda az ágyék csuromnedves szőréhez, majd a másikat (1985 Szász Imre 9639001, 61) | csurom véresen gyönyörködtünk részleteinkben mert mind összevagdostuk magunkat (1989 Tolnai Ottó 2025057, 42) | csuromvéres atlétatrikó (1995 Magyar Hírlap CD09).

II. mn 35A13 (rég v. irod)

’rendkívül nedves, csuromvizes’ ❖ Gyöngéd családtagok, meg nem riadva az esőtől, csoportosan várták egy-egy kedvesöket, a kit, nem törődve csuron állapotával, rendre öleltek (1871 Ágai Adolf C0548, 248) | Don Quijotét sétalovaglásra vitték … hosszu, barna posztó kabátban, a melyben az esztendő e szakaszában a tél maga is csurommá izzadt volna (1876 Győry Vilmos ford.–Cervantes Saavedra C1978, 355) | Nézd nézd csurom hajakkal, puffadt Kemény nagy hassal, kék borúlatú Bőrrel s eldúlt arcokkal és azok Hűlt borzadályán alj hullámok undok Meséivel, nézd csak halálodat (1918 Szép Ernő CD10).

III. fn 35A13 (kissé rég)

1. (határozóraggal) ’〈nagyfokú, túlcsorduló nedvesség kif-ére〉’ ❖ két szolgáról folyik csurommal az izzadság (1885 Mikszáth Kálmán CD04) | Különösen a ruhacsavarás mulattatja, mikor a fölpuffadt vászondarab, ha egy kicsit megszorítja az „édes”, csuromban ereszti a vizet (1887 Mikszáth Kálmán CD04) | Elpirult a leány és feléje legyintett mérgesen, a csuromig izzadt csipkés keszkenőjével (1897 Mikszáth Kálmán C3111, 4) | ahogy a hóna alá kapott, hideg csuromban didergett már rajta az izzadtság (1920 Kertész István CD10) | kalapjáról csurog a víz, a ruhája is csuromig ázott (1927 Szitnyai Zoltán CD10).

2. (-ig raggal, hsz-szerűen) (átv is) ’〈folyadékkal〉 annyira 〈tele van vmi v. megtölt vmit〉, hogy szinte már kicsordul; csordultig’ ❖ [a] társadalmi súrlódások voltak a csuromig megtelt kehely utolsó csöppjei (1880 Mikszáth Kálmán CD04) | Juci csuromig töltötte a csészét (1943 Füsi József 9160001, 119).

Vö. ÚMTsz. csurommal

csurom partikula, melléknév és főnév (túlzó is)
csuron I. 0 II. 35A13 III. 35A13 (rég)
I. partikula 0
(gyakr. az egy nyomatékosító szóval)
〈annak kif-ére, hogy vmi a megnevezett folyadékkal teljesen át van itatva, el van áztatva, es. egyéb anyaggal be van borítva〉
mire felébredt, csuron izzadság volt minden hajszála
(1854 Jókai Mór)
[Török Bálintnak] egy-csuron vér volt a jobbkarja
(1901 Gárdonyi Géza)
maga elé állított egy csuromlé gerezdet. Nézéssel ízlelte előbb, csak aztán nyalta körül az egyik oldalát
(1930 Bohuniczky Szefi)
a csónakokban libegve, kapaszkodva fogadjuk a [lisztes]zsákokat… Csurom liszt leszünk
(1956 Irodalmi Újság márc. 24.)
A segéd csurom egy víz volt, átizzadt a kisinas inge is
(1989 Lázár Ervin)
a. (átv is)
〈kül. ›nedves‹ jelentésű mn fokozására:〉 teljesen, egészen
?
minden csuram fekete volt
(1908 Pesti Hírlap szept. 27.)
a bőr merev, gyorsan száradó vagy csurom-izzadt
(1942 Szentkuthy Miklós)
Anna felhúzta és szétnyitotta a térdét, Forrai először az egyik fél arcát simította oda az ágyék csuromnedves szőréhez, majd a másikat
(1985 Szász Imre)
csurom véresen gyönyörködtünk részleteinkben mert mind összevagdostuk magunkat
(1989 Tolnai Ottó)
csuromvéres atlétatrikó
(1995 Magyar Hírlap)
II. melléknév 35A13 (rég v. irod)
rendkívül nedves, csuromvizes
Gyöngéd családtagok, meg nem riadva az esőtől, csoportosan várták egy-egy kedvesöket, a kit, nem törődve csuron állapotával, rendre öleltek
(1871 Ágai Adolf)
Don Quijotét sétalovaglásra vitték … hosszu, barna posztó kabátban, a melyben az esztendő e szakaszában a tél maga is csurommá izzadt volna
(1876 Győry Vilmos ford.Cervantes Saavedra)
Nézd nézd csurom hajakkal, puffadt Kemény nagy hassal, kék borúlatú Bőrrel s eldúlt arcokkal és azok Hűlt borzadályán alj hullámok undok Meséivel, nézd csak halálodat
(1918 Szép Ernő)
III. főnév 35A13 (kissé rég)
1. (határozóraggal)
〈nagyfokú, túlcsorduló nedvesség kif-ére〉
két szolgáról folyik csurommal az izzadság
(1885 Mikszáth Kálmán)
Különösen a ruhacsavarás mulattatja, mikor a fölpuffadt vászondarab, ha egy kicsit megszorítja az „édes”, csuromban ereszti a vizet
(1887 Mikszáth Kálmán)
Elpirult a leány és feléje legyintett mérgesen, a csuromig izzadt csipkés keszkenőjével
(1897 Mikszáth Kálmán)
ahogy a hóna alá kapott, hideg csuromban didergett már rajta az izzadtság
(1920 Kertész István)
kalapjáról csurog a víz, a ruhája is csuromig ázott
(1927 Szitnyai Zoltán)
2. (-ig raggal, hsz-szerűen) (átv is)
〈folyadékkal〉 annyira 〈tele van vmi v. megtölt vmit〉, hogy szinte már kicsordul; csordultig
[a] társadalmi súrlódások voltak a csuromig megtelt kehely utolsó csöppjei
(1880 Mikszáth Kálmán)
Juci csuromig töltötte a csészét
(1943 Füsi József)
Vö. ÚMTsz. csurommal

Beállítások