csurdít (4a4) l. csordít

csordít ts ige 4a4 (irod)csurdít

1. (átv is) ’〈vmely folyadékot〉 úgy (kezd) önt(eni), folyat(ni), hogy folyjon, csorogjon’ ❖ Nosza könny déli szelek Fogjátok sóhajtásim, Kebelébe ama szüznek Tsorditsátok sérásim (1774 Kónyi János ford.–Marmontel C2740, 111) | Tollamra tsak egy tsepp Aganipnak [ti. a múzsák forrásának] árja Tsordíttasson (1801 Perecsényi Nagy László C3476, 143) | [a serlegbe] bort csordíttat (1897 Jókai Mór C2333, 84) | a korsót tartó, meztelen lány, a katlanba csordítja sugarát (1980–1981 Kálnoky László 9298016, 32).

2. (tárgy n. is) (irod) ’〈ember, állat testrésze testnedvet〉 csorogva folyat(ni kezd)’ ❖ Tsikorog agyarok, és tajtékot tsordít (1787 Mátyási József C3065, 94) | Hév kőnnyet csordit szeme (1826 Debreczeni Márton C1372, 240) | – Nem, annyiért nem! – mondta könnyet csorditva Kvabkáné (1918 Gárdonyi Géza C1846, 13) | nyűves kutya csordít a kőfalakra (1986 Szepesi Attila 9666010, 38).

3. ’〈vmely testnedvet〉 csorgásra késztet, fakaszt vmi’ ❖ Ez a’ történet ſoha eſzembe nem jut, hogy tsudálkozáſom, álmélodáſom, és érzékenyitségeim által indúlt könyveimet ne tsurdittaná (1783 Kónyi János ford.–Kelemen, XIV. C2739, 408) | [a kard] gőzölög a vértűl, mellyet csurdíta csapása (1809 Pázmándi Horvát Endre C3439, 54) | Ezen szó … szemeibl könnyeket tsordított (1817 Csery Péter ford. C1298, 96) | vért csordít-e puskám, akár a szavak éles fegyvere? (1937 Rónay György CD10) | mindent tudnak róluk! Még azt is, hogy a kedvenc, nyálat csordító ételük micsoda (1957 Népszabadság máj. 1. C1498, 3).

4. ’〈szalonnát〉 úgy süt, hogy közben a zsírját (vhova) kicsorgatja’ ❖ szóbeszédben keveredett az ott épen szalonnát csorditó Ferenczczel (1872 Besze János C1107, 77) | Pattog a tűz a barlang ereszben, Körülülik mind a tizenketten, Csurdítják a szalonnát kenyérre (1898 Zalár József 8533015, 118) | [a borospince] előtt szalonnát csurdítottak gazdagon, nagy karika vöröshagymát vágva a kenyérre (1981 Mohás Lívia 1109001, 66).

5. (ritk, biz) ’〈pénzt〉(kölcsönként) ad, juttat’ ❖ ha legalább is harminc márkát nem csorditasz itt a házad előtt adom el a kalapomat és kabátomat a handlénak [= ószeresnek] (1920–1921 Gárdonyi Géza C5322, 255) | nem kell egyéb hozzá [ti. az ország pénzügyi egyensúlyának összeomlásához], csak az egyik vagy a másik kölcsönöket csordító forrásnak az eldugulása (1961 Népszabadság jún. 23. C4813, 6).

ÖU: ki~, meg~, túl~.

Vö. CzF.; ÉrtSz. ~, csurdít; TESz. csorog; ÉKsz. csurdít; ÚMTsz.; ÉKsz.² ~, csurdít.

csurdít lásd csordít
csordít tárgyas ige 4a4 (irod)
csurdít 4a4
1. (átv is)
〈vmely folyadékot〉 úgy (kezd) önt(eni), folyat(ni), hogy folyjon, csorogjon
Nosza könny déli szelek Fogjátok sóhajtásim, Kebelébe ama szüznek Tsorditsátok sérásim
(1774 Kónyi János ford.Marmontel)
Tollamra tsak egy tsepp Aganipnak [ti. a múzsák forrásának] árja Tsordíttasson
(1801 Perecsényi Nagy László)
[a serlegbe] bort csordíttat
(1897 Jókai Mór)
a korsót tartó, meztelen lány, a katlanba csordítja sugarát
(1980–1981 Kálnoky László)
2. (tárgy n. is) (irod)
〈ember, állat testrésze testnedvet〉 csorogva folyat(ni kezd)
Tsikorog agyarok, és tajtékot tsordít
(1787 Mátyási József)
Hév kőnnyet csordit szeme
(1826 Debreczeni Márton)
– Nem, annyiért nem! – mondta könnyet csorditva Kvabkáné
(1918 Gárdonyi Géza)
nyűves kutya csordít a kőfalakra
(1986 Szepesi Attila)
3.
〈vmely testnedvet〉 csorgásra késztet, fakaszt vmi
Ez a’ történet ſoha eſzembe nem jut, hogy tsudálkozáſom, álmélodáſom, és érzékenyitségeim által indúlt könyveimet ne tsurdittaná
(1783 Kónyi János ford.Kelemen, XIV.)
[a kard] gőzölög a vértűl, mellyet csurdíta csapása
(1809 Pázmándi Horvát Endre)
Ezen szó … szemeibl könnyeket tsordított
(1817 Csery Péter ford.)
vért csordít-e puskám, akár a szavak éles fegyvere?
(1937 Rónay György)
mindent tudnak róluk! Még azt is, hogy a kedvenc, nyálat csordító ételük micsoda
(1957 Népszabadság máj. 1.)
4.
〈szalonnát〉 úgy süt, hogy közben a zsírját (vhova) kicsorgatja
szóbeszédben keveredett az ott épen szalonnát csorditó Ferenczczel
(1872 Besze János)
Pattog a tűz a barlang ereszben, Körülülik mind a tizenketten, Csurdítják a szalonnát kenyérre
(1898 Zalár József)
[a borospince] előtt szalonnát csurdítottak gazdagon, nagy karika vöröshagymát vágva a kenyérre
(1981 Mohás Lívia)
5. (ritk, biz)
〈pénzt〉 (kölcsönként) ad, juttat
ha legalább is harminc márkát nem csorditasz itt a házad előtt adom el a kalapomat és kabátomat a handlénak [= ószeresnek]
(1920–1921 Gárdonyi Géza)
nem kell egyéb hozzá [ti. az ország pénzügyi egyensúlyának összeomlásához], csak az egyik vagy a másik kölcsönöket csordító forrásnak az eldugulása
(1961 Népszabadság jún. 23.)
ÖU: kicsordít, megcsordít, túlcsordít
Vö. CzF.; ÉrtSz. ~, csurdít; TESz. csorog; ÉKsz. csurdít; ÚMTsz.; ÉKsz.² ~, csurdít

Beállítások